NAPLÓK: Granni lake (Nagyi tó) Legutóbbi olvasó: 2025-11-08 08:17 Összes olvasás: 1977| 5. | [tulajdonos]: zárjak? | 2021-12-11 22:35 |
Ezt a naplót azért indítottam, hogy a Nagyítóban akkoriban dúló személyeskedésnek nyújthassak egy kis önálló megjelenési felületet, de azóta kiderült, hogy teljesen felesleges volt. Láthatólag az ilyen jellegű hozzászólások mára – szerintem – tűréshatáron belül vannak.
Fel is vetem majd a hozzáértőknek, hogy szűntessük meg.
Viszont hattyúdalként leírok egy esetet, ami – igaz, hogy csak lazán, de – némileg kapcsolódhat az aktuális nagyítós vershez.
Vagy 25 éve költöztünk Veresre, akkoriban a ház igencsak sűrűn lakott volt, három generáció, ebből káprázatosan okos és celebszépségű feleségemmel mi voltunk a középső.
A házat úgy vettük, hogy egy 45kW-os gázkazán fűtötte, de még a környező utcákba is melegedni jártak a kitagadott háziállatok valamint a délreköltözésről lemaradt gólyák és fecskék.
Apám rendszeresen beólálkodott abba a szobába, ahol a termosztát volt, és óvatosan, fokonként emelt a hőmérsékleten, általában a többiek se tiltakoztak, én meg nem tudtam, mi bajom van, nekem a 24-25 fok sok volt, gyakorlatilag komplett teleket csináltam végig egyszál klottgatyában és mezítláb, fapapucsban.
Akkoriban még nem voltam elidegenedve a lakosságtól, volt csengőnk. Fiatal emberként - tele energiával - persze, hogy én jártam ki a kapuhoz, ha valaki becsengetett.
Szívesen kimentem a térítőkhöz is, jó volt egy beszélgetés velük arra, hogy frissen tartsa a szellemet, megfigyeltem, hogy ők is egyre képzettebbek lettek, jó volt velük vitázni. Persze minden alkalommal nőtt a polcon az Őrtorony-kupac.
Egyik alkalommal egy ötvenkörüli asszony és egy huszonéves lány jött, az asszony beszélt – úgy vélem, ő lehetett a mentor -, a lány meg itta minden szavát.
Csodálatos volt a kislány mimikája, a száját szinte együtt mozgatta a másikéval – biztos memorizált, hogy legközelebb már önállóan is téríthessen -, ha a főnöke valami nagy igazságot mondott, akkor elismerően bólogatott, az én ellenvetéseimre meg csak úgy világított róla a méltatlankodás.
Röpült az idő, észre se vettem. Utólag közölte velem a családom, hogy negyedórája tarthatott a beszélgetés, amikor a fiatal lány – teljesen kizökkenve addigi szerepéből – azt mondta az asszonynak:
- Marika! Mennyünk már a picsába, ezt rossz nézni!
Megfejtés:
Sose voltam fázós, szerintem hosszú ujjas pulóver 15 éve biztos nem volt rajtam, cipő meg vagy 6 éve – kivéve 2 alkalmat, amikor elővezetés terhe mellett a Bíróságra citáltak -, zoknit az idén decemberben vettem föl először.
Amikor a hittérítők a távozás mellett döntöttek, az tehette be náluk a kaput, hogy amíg az öregebb beszélt, én közben a havat rugdostam mezítláb.
Tulajdonképpen ennek az esetnek köszönhetem, hogy a hittérítők vagy egy évig kihagytak minket. Sőt, ha találkoztam a faluban a fiatalabbal, úgy mentünk el egymás mellett, hogy félrefordította a tekintetét.
Letett rólam. Tőle akár a pokol tüzére is juthatnék.
Na, akkor milyen melegem lenne!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
