NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-07-13 06:08 Összes olvasás: 143316| 1895. | [tulajdonos]: Nagy László 351. | 2025-07-11 23:31 | Válasz feleségének
.
Áldott, ki ír nekünk – irtál egy kockás irkalapot.
Bár viselnék most pörge magyar avagy ír kalapot:
lekapnám, sőt bekapnám azt, örömem olyan böhöm,
étvágyam is – ha tehetem, vagyok én hős Töhötöm.
Fölszedtél harminc dekát – ha percenkint értendő, kedves,
akkor már elég nehéz vagy, böjtölj, hogy ne növekedhess.
De ha nem így van, gyűrd az ipart, vagyis a tölteteket,
ne sajnálj magadtól, szívem, borokat, sörbeteket.
Megedd a husikát mindíg, öleld már, ne lökd el az ételt,
nagy lelked házát: kis kalyibádat bevakold s jól kibéleld,
szorgalmas így légy Te végre, Rádmondhassák hogy: falánk,
szerintem szebb mint a rózsa a jó marha-perkelt s a fánk.
Megvagyunk mi férfiasan – szobádban állunk s ülünk
gyöngyeid közt néha némán, egyébként főzünk, sütünk.
Fiad a palacsintával művel már oly figurát,
hogy hármat fordul, vagy placcs: a plafonról fityeg le ránk.
Jó nekünk a fazék s köcsög, eszünk, mint a lovak, állva,
színméz a szájam, Bundinak káposzta-szál a szakálla.
Csókoltatjuk a jó levegőt meg az ottani csillagokat,
délben is, este is, távoli csillagom, sétálj sokat,
lesd meg a füleseket: a nyulat, a baglyot, a kis denikét,
dalosaid is, hogy ne feledd, mit kell dalolni s miként.
De a verset hagyjuk, fő az egészség, törvény ez, örök,
óhajtjuk: gyere haza úgy, ahogy egy dinnye görög!
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
