NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-03-31 23:33 Összes olvasás: 135435| 1785. | [tulajdonos]: Nagy László 237. | 2025-03-26 00:32 | A Sasorrú temetése
.
Vár a sokadalom égve a könnyre:
konda, csupa lángból, a kíváncsiság
sarkallja karikás szemeim alá,
ments meg, Uram, a röfögő tüzektől –
Dúlnak koszorút, a selyemszalagon
kibetűzve meggyötrik nevemet,
sörte-pajzsuk nem enged, hogy a halál
országát járjam a Megboldogúlttal,
gyalázzák gyászomat, ments meg, Uram,
sóvár szemeiktől, rögök között
kvarcogó fogaiktól, ments meg, Uram,
ragyogó könnyemtől, Uram, a halál
műsorából töröld a sírást, nehogy
moslékuk legyen a bánat, erősíts,
ne szédüljek sárga gerincek közé,
ne dőljön el a kő, ami bennem
megrémült játékaim átváltozása,
tenger és csillag sonkolya: bazalt –
legyek emlékmű sasorrú Atyánknak,
aki most indul eltűnt lovaihoz
elszántan az éjbe, fehér-feketében,
viharlámpa nélkül, mesebelien –
karma beakadjon örök sörényekbe,
édenében forró zabla-karikák
már fényeskedjenek néki örökre,
feledje, hogy fenti zöldjein aszály,
hogy jászlai: rókák futóárkai,
kölkeiről hírt már ne kapjon soha,
és ne tudja, hogy igazán s végleg
most vert meg engem, amikor szelíd,
most büntetett meg s föloldani nem tud –
halhatatlan szikla feszít legbelül
ereim cédrusai közt komorodva.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
