Telente vasárnap . Telente vasárnap az összes albérlet ragyog, ülnek a szobában a lakók, hozzájuk felszökött lányokkal isszák a teát, kinéznek s azt mondják: tél van most tehát.
Telente vasárnap az összes főbérlő ragyog, s azt mondja: főbérlő vagyok. Az összes OTP és posta vasárnap bezár, mindegyik számlánk befizetve már.
Az összes részeges vasárnap egy percre megáll, s azt mondja: tél van most tehát. Apám is megáll a tükörnél, s azt mondja megint: Na tessék, elkoptak fehér ingeink.
Telente vasárnap én az ágyban maradok, fel nem kelek, fel nem kelek, csak vagyok, vagyok, és ki nem néznék a téli utcára.
Fekszem az ágyamban, s visszafelé számolom az éveket, az éveket, s minden pereg, oda megy vissza, ahonnan előjött.
Minden megy vissza egy távoli falrepedésbe, húzódik régi helyére, mennek az albérlők, teával forró vizükben, főbérlők, főbérletükben.
Telente vasárnap a városban valami meghal, nemcsak hogy meghal, de MEGHAL, hallom, hogy elmegy, a hó ropog, s nem veszik észre, elsétál hózáporba és halálos télbe.
Telente vasárnap az egész városban csend van, és felfal mindent egy nagy fal. Ágyamnál megáll egy férfi és azt mondja megint: Na tessék, elkoptak fehér ingeink. . . .
.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
