NAPLÓK: Bevándorolni a testbe Legutóbbi olvasó: 2025-11-24 04:27 Összes olvasás: 11517| 1. | [tulajdonos]: 1. | 2003-04-16 02:42 | Bemutatkozom. Vagyok, aki vagyok, de nem akárki. Nekem is van személyiségem, mint bárki másnak, ami idővel, e sorokat olvasva (remélem) kiteljesedik.
Lopni egy testet. Ez a célom és nem tántoríthat el e céltól semmi. Testetlen vagyok, csupán egy lélek, aki egyszer élt. Lehet, hogy macska voltam, lehet, hogy kutya, esetleg sündisznó, de még az is előfordulhat, hogy ember. Hogy milyen volt, nekérdezzétek, mert úgysem tudok válaszoni! De ha arról faggatnátok, hogy milyen most, hát késséggel leírom, mégha nem is kéritek. Ősállapot. Egyszerű, unalmas. Olyan, mint ha utaznál egy villamoson vagy bármilyen tömegközlekedési eszközön, de az üres lenne, nem állna meg sehol és neked mindig kikellen nyúlnod az ablakán, hogy valamit elkapj. De ha kinyújtod a kezed, rögtön rácsap egy suhanó ág, s te gyorsan visszahúzod. Megijedsz.
Nos, így tengetem napjaim, heteim, hónapjaim, éveim. Egyébként nincs idő, úgyhogy teljesen mindegy, beszélünk-e napról, hétről, hónapról, évről. Mint mondottam, ez ősállapot. Mindenféle egyszerűségében.
Visszatérve a villamosra. Szóval, ha kinyújtom a kezem, rögtön visszahúzom, mert megcsíp egy ág. De nem lesz ez örökké így! Hál 'istennek. Egyszer, ha már kellő időt szenvedtem előző életeim bűnei miatt (amikre persze nem emlékszem), kinyújthatom a kezem és nem fog megcsípni az útszéli faág és elkaphatok egy testet, s beléköltözhetek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
