NAPLÓK: Bara
Legutóbbi olvasó: 2024-05-07 16:29 Összes olvasás: 51244495. | [tulajdonos]: Mese első kézből | 2022-01-23 18:46 |
Azon a napon megint álmosan ébredt, s a hidegben majd' megfagyott. Kereste a Földet. Még mindig nem éled? Csak ő látja, mit alkotott? Tudta, nem hagyhatja, nem lehet oly' balga, hogy remeke sötétbe fúl. Mert az, semmi kétség, uralna - mily rémség - ez'tán is minden napot. Fesse, vagy leírja, vagy csak előhívja? Ezen 'hogy gondolkodott kezében holdtollal, mesteri műgonddal Napjához hozzáfogott. Toll hegyét bedugta a fekete lyukba, mit kalamárisnak tudott. Angyalok könnye volt abban a fénytinta a kozmikus kartonlapon. De sajna kiborult, hogy hogyan az titok, ám éktelen haragra gyúlt. A mennybolt felmordult, 'hogy robbant a Tejút, a sok csillag egymáshoz bújt. Azóta fent izzik a gömb, és úgy hízik, míg kilövell lángnyelveket. Ha foltok tarkítják, vagy arcán lángpirkák, Isten küld még jeleket.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!