NAPLÓK: Bara
Legutóbbi olvasó: 2025-07-14 02:38 Összes olvasás: 64125| 656. | [tulajdonos]: Mese első kézből | 2023-08-09 06:57 |
Azon a napon megint álmosan ébredt,
s a hidegben majd' megfagyott.
Kereste a Földet. Még mindig nem éled?
Csak ő látja, mit alkotott?
Tudta, nem hagyhatja, nem lehet oly' balga,
hogy remeke sötétbe fúl.
Mert az, semmi kétség, uralna - mily rémség -
ez'tán is minden napot.
Fesse, vagy leírja, vagy csak előhívja?
Ezen 'hogy gondolkodott
kezében holdtollal, mesteri műgonddal
Napjához hozzáfogott.
Toll hegyét bedugta a fekete lyukba,
mit kalamárisnak tudott.
Angyalok könnye volt abban a fénytinta
a kozmikus kartonlapon.
De sajna kiborult, hogy hogyan az titok,
ám éktelen haragra gyúlt.
A mennybolt felmordult, 'hogy robbant a Tejút,
a sok csillag egymáshoz bújt.
Azóta fent izzik a gömb, és úgy hízik,
míg kilövell lángnyelveket.
Ha foltok tarkítják, vagy arcán lángpirkák,
Isten küld még jeleket.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
