NAPLÓK: Bara Legutóbbi olvasó: 2026-07-26 17:17 Összes olvasás: 82600| 354. | [tulajdonos]: (be)villanások | 2020-04-06 08:25 | Hallgatom Mamagésát a Reggeliben, és beugranak a régi emlékek.
Nagyon elvont fazon. Ma már még inkább, mint régen. De valahogy nála ez nem izgat. Ahogy a mi időnkben mondták: ma is csípem.
Mamagésa még csak álmodozott arról, hogy "megváltja" a világot, amikor megismertem. A nyolcvanas években a gyógyszergyárba, és éppen a kísérleti üzembe, a kutatásra került. Kb egy-két (?) hónapig "dolgozott". Idézőjelben.
Többet volt nálunk a laborban és az előkészítőben - ahol a fermentációkhoz szükséges anyagokat mérték ki -, mint az üzemben.
Jobban szerette az embereket szórakoztatni fiatal élete nem is akármilyen sztorijaival, mint beletanulni a fermentorok működésébe. Nem is tudom és nem is emlékszem már, hogy egyáltalán miért jött a gyárba. Az biztos, hogy korábban már legalább 5-6 "szakmába" is belekóstolt. Így volt addigra - saját bevallása szerint - halottmosó is.
Volt miről, és tudott is mesélni.
Ha kellett, ha nem dőlt belőle a hülyeség is. :) .
Emlékszem arra is, hogy mennyire rácsodálkoztunk, mert átlagon felül sok verset tudott kívülről. Nem csoda. Színész szeretett volna lenni.
Erre a tényre azért tértem ki, mert épp amikor a gyárban, nálunk "dolgozott", készült a színművészeti felvételire.
Totál be volt sózva. Napi szinten ez volt a témája.
De végül is nem sikerült az a vizsgája sem. Sajnos az akkori sikertelen felvételi eredményhez lehet én is "besegítettem".
A névnapomra ugyanis büszkén készítettem és vittem a laborba egy hatalmas tál moszkauert, ami akkortájt alig ismert, csokis-diós finomság volt.
A munkatársaim alig várták, hogy ehessenek belőle. Így volt ezzel Soma is. Pechjére.
Vagy pechemre, mert a második harapás után egy roppanást hallottunk.
Soma elfehéredett arccal nézett rám: letört egy darab az egyik metszőfogából.
Teljesen kész lett szegény. Én úgy szintén, és nem győztem elnézést, bocsánatot kérni, vigasztalni, hiszen annyira, de annyira átnéztem a dióbelet, mielőtt ledaráltam, és lám mégis...
A felvételire azért elment, el tudott menni, mert a fogát addigra sikerült rendbe hozatni, engem mégis sokáig bosszantott, hogy ilyen kellemetlen emléket vitt magával rólam, Soma.
Pár évvel ezelőtt a fészen üzenetben írtam neki, és megkérdeztem, hogy emlékszik-e a gyárra, a moszkauerre...stb?
Nem reagált rá.
Szerintem emlékszik. :-)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
