búcsúztunk el...???????? 2022. augusztus 03. óta az emlékeinkben és a fotókon élsz tovább.
Bara: valaha valakiért
még üldögéltünk volna melletted meghagyva a napot érintetlen míg letanyáznak kicsit a zajok mint öreg nénék rozzant kispadon hallgatnak bele a pergő ködbe hiába vágynak földi örömökre ráncos kezükkel kapaszkodva mába magukba némulva várnak halálra kicsit hessegetik kicsit még húzzák rögös takaróját arrébb-arrébb tolják de lélekharanggal ha indulnak útra varjak feketéllnek fejkendőkbe bújva
mi még üldögéltünk volna melletted meghagyva a napot érintetlen de már őszi szél küzd haló lombok alatt s te mennybe simultál vele szótlan magad
Az énekesnő a 29 éves olasz Alfina Fresta. Spasztikus disztóniás tetraparézisben szenved, ami az agyi bénulás egyik formája. Alfina Fresta a Neon Kulturális Egyesülettel lép fel, amely fogyatékkal élőknek segít művészeti tevékenységekben, például színházban és operában részt venni olyanokkal együtt, akik nem fogyatékkal élnek. Stefania Licciardello, az Egyesület elnöke, a legtöbb fellépésén Alfinát tartja a karjában.
Kosztolányi Dezső (1885-1936): Szegény anyám csak egy dalt zongorázik
Egy árva dalt. Azt veregeti folyton, és megbicsaklik elefántcsont ujja a fekete-fehér elefántcsonton. És elfelejti, próbálgatja egyre, és szállni vágy, mint vérző sas a hegyre, mert szállni tudna, szállni és röpülni, de visszahúzza újra ezer emlék. Ezt zongorázta kisleány-korában, s mikor apuskával egymást szerették. Ezt próbálgatta, amikor születtem, és megtanulta, elfeledte csendben. Jaj, mennyi vágy van benne, hosszu évek. Egy szürke dalban egy szent, szürke élet. Hogy össze nem rogy a szobánk alatta, hogy össze nem rogy menten, aki hallja. E dalban az ő ifjusága halt el, s a semmiségbe hervadt vissza, mint ő. Kopog-kopog a rossz, vidéki valcer, és fáj és mély, mint egy Chopin-keringő.
hát kérem szépen az nem lehet kétséges hogy piszok nagy költő vagyok már a mejjem is feszül amikor magamat olvasom de ezen kiakadni nem érdemes elég ha én magamnak vagyok tiszteletre érdemes
már tébácsi is megmondta "bézsézsé versei jöttek az éjjel" azóta még annyit sem alszok csak szórom a rigmusaim szerte-széjjel s időnként tépem pelyhedző bajszom
az persze hazugság hogy petőfin nőttem volna fel az összeset is csak azért olvastam el még alsós koromban mert technokol ragadt a borítóra
radnótin sem sírtam és attilát sem szántam meg soha nem faltam a verseket nem is kínálta kiss tamás tanárom uzsira
a többieket sem ismerem ők sem ismertek engem egyedi vagyok és (meg)ismételhetetlen nem lettem doktor csak egyszerű kortárs így nem vagyok dr senki és mégsem vagyok portás de ez nem semmi nekem elhiheted én költő vagyok akit meg nem értenek
aki tudja hogy háttal mondatot nem kezdünk mert az goromba - más is asszongya - de esküszöm ha írok az asztallal mindig szemben ülök s ha néhány igekötővel egy síma egy fordítottat fonalamba fűzök már nem mondhatja senki hogy még azt se tudom mikor egybe vagy külön mert ha hibázok simán mondom hogy valamiben én is lehetek különc
hát kérem szépen ezek után az nem lehet kétséges hogy piszok nagy költő vagyok kortársa sok picinek s relatív nagynak ha néha feltűnök
a köztes időmben írom a memoáromat csak egyet hiányolok a páromat
nélküle Pegazus lába nyomán a forrás gyakran kiapad így ne csodálkozz ha ujjaim a billentyűkre olykor hiába tapad
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
