Baltazar: ESŐ 2020/2.

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2833 szerző 37304 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Gyermekkor, bérház emelet
Új maradandokkok

Szilasi Katalin: A terítő csíkjai
Bara Anna: a tetszhalott
Szilasi Katalin: Én nem látom...
Bara Anna: kárörvendő abszurd elmenőben
Petz György: Céliára mondott nóta
Nyári László: lacrimal punctum
Nyári László: retrográd
Petz György Károly: Hanggal hallgató
M. Szabó Mihály: Finita
Petz György: R. M. R.
FRISS FÓRUMOK

Szilasi Katalin 15 órája
Ötvös Németh Edit 18 órája
Vezsenyi Ildikó 21 órája
Gyors & Gyilkos 1 napja
Böröczki Mihály 1 napja
DOKK_FAQ 1 napja
Pataki Lili 1 napja
Bara Anna 1 napja
Boris Anita 3 napja
Berényi Klára 3 napja
Dezső Márton 4 napja
Bertók László 4 napja
Virág Tamás 4 napja
Szokolay Zoltán 5 napja
Nagyító 5 napja
Csiki Melinda 6 napja
Gyurcsi - Zalán György 8 napja
Kiss-Teleki Rita 9 napja
Szakállas Zsolt 14 napja
Albert Zsolt 14 napja
FRISS NAPLÓK

 mix 5 órája
EXTITXU-UXTITXE 6 órája
Szokolay Zoltán verses füzete 7 órája
Szerdánként, kávé helyett 7 órája
Minimal Planet 10 órája
nélküled 10 órája
Zúzmara 12 órája
Szőnyeg 16 órája
Hetedíziglen 17 órája
Ötvös Németh Edit naplója 17 órája
A VERS LEGYEN VELETEK 1 napja
Etzel Mark Bartfelder 1 napja
Baltazar 1 napja
az utolsó alma 1 napja
Párbeszéd a DOKK jövőjéről 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2020-09-20 06:27 Összes olvasás: 375725

Korábbi hozzászólások:  
4639. [tulajdonos]: ESŐ 2020/2.2020-09-15 20:48
Döblingi éjszakák


„Nem tudom, létezik-e ez a hely, ahol vagyok, s az idő, amelyben írom ezt. Egy hurok van
a nyakamon, szorít a feketeség, mégis gyöngyvirágillatot érzek. Egy karszékben ülök, az alvajáró park holdfény áztatta szemmel néz be az ablakomon.”

(egy ismeretlen Széchenyi István kéziratból)



I

A fullajtár szuszog, mikor átadja a tekercset.
Sok maratonnyi távtól reszketnek izmai.
Az arca ismerős, hosszú életem során mintha
mindig ő hozta volna a fontos dolgokat.

Én vénülök, ő ifjú maradt, nem szól, eddig se
szólt soha, úgy nyújtja át az üzenetet,
meghajol, s már itt sincs. S én érteni vélem,
hogy ezúttal miért tekercset hozott:

ideje, hogy legyünk mind esszénusok,
akár léteztek, akár a képzelet szülöttei.
Mert a nagy tivornyának vége van, most
átkozódás nélkül kell igazságot szólani.


II

A cseppkő, a gleccser nekilódul,
a lavina és a gejzír megpihen.
Aki maratont fut, a célnál nem
hagyja abba, viszi tovább az
ismeretlen úrtól kapott lendület.
Ki el se indul, tán azt szeretné, hogy
a startig valaki a hátán vigye?
Az égi lényekről vegyetek példát:
a Nap önmagát árasztja széjjel,
fényét és hevét, hogy nekünk
életünk legyen, a bolygók fáradhatatlan’
róják útjukat, s ha az üstökös egyszer kiég,
valahol biztosan lesz egy magamfajta vén,
ki néhány könnycseppet fog ejteni érte,
igazolván, hogy léte nem volt
cél és értelem nélkül való.


III

Hétfejű sárkány rücskeit s ragyáit
nézem közelről s undorodva, és nem
jut eszembe semmilyen varázsige
semmiféle nyelven, el kell hát viselnem,
hogy a hétfejű sárkány nyolcadik fejéből
bűzt, lángot és kénkövet lövell rám.
Mintha az Etna torkába néznék, mint
hajdanán, de abban volt fenség, ebben
csak undor. Rázkódik bennem a köhögés,
és ahogy kiszakad belőlem, elijeszti
a fenevadat, de az nem megy messzire,
mindig itt hallom förtelmes szuszogását.
S ha volna erőm Cenkre vagy Pestre
utazni, tudom, hintómat végig követné.


IV

Mondják, az anyagnak lelke van.
És van-e a léleknek anyaga?
Fekete Magyarország, fekete zongora,
vajon a teremtő miért lehelt
fekete lelket az anyagba?

A lélek anyaga is fekete, akár
a láz, mely folyton vágtázik bennem,
s amelytől talán még egyszer
megment a Magnesia Meteorica,
az égből érkező medicina.

Túlságosan jól érzik magukat
bennem a mérgek és a nyavalyák.
Túl fognak élni, még tetemem
is zabálni fogják. De ők még
nem tudják, milyen rövid az út
a lakomától a latrináig.

Küzdöttem, Isten, ahogy kérted.
Csak azt a véget ne akard, hogy
elfogadjam, mindent megteszek, ha
kéred, még bukfencet is vetek
neked, hogy megvidámodj, és
valami szebbet kitalálj.


V

A világot körbefutja egy kiáltás,
mely senkihez nem tartozik, és tán
épp ezért mindenki ismerősnek érzi.
Egy jajba kapaszkodunk?
Csak nem az Istené ez a hang?
Kiáltott, mert látta, hogy ez rossz.

A végső csónakot most faragják,
a végső evezőkhöz most vágják a fát.
A holtak szigetén fog kikötni, várják
az élő csontokkal zsúfolt katakombák.
Egyetlen útja ez lesz.
Rakománya az emberiség.


VI

A tékozló atya fiához nem mehet haza.
Szégyene vándorrá tette, de mozdulni
mégis képtelen. A fiú mindennap atyját
siratja, és soha nem az elvesztett örökséget.


VII

Engem kivégzett ez a nap,
jeltelen ágyba temetnek.
Érzem az utolsó csókok ízét
a számhoz tartott feszületen.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-09-20 01:31   1 mondatos kritika /Márai Sándor:Jelvény és jelentés (A Garrenek műve V.)/
2020-09-20 00:39   Napló: mix
2020-09-20 00:19   Napló: EXTITXU-UXTITXE
2020-09-19 23:21   Napló: Szokolay Zoltán verses füzete
2020-09-19 23:20   Napló: Szokolay Zoltán verses füzete
2020-09-19 23:06   Napló: Szerdánként, kávé helyett
2020-09-19 20:05   Napló: Minimal Planet
2020-09-19 19:51   Napló: Minimal Planet
2020-09-19 19:46   Napló: nélküled
2020-09-19 19:41       ÚJ bírálandokk-VERS: Konta Ildikó talán