| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-08-27 00:33 Összes olvasás: 714450Olvasói hozzászólások nélkül| 1993. | Cz: Viga | 2013-11-11 19:51 | Köszönöm, Baltazár.
Vigát máris:
Viga Vendel:
Gondtextus
Még arra számítok, hogy vasalót kell vennem.
Mosópor van, tisztulok el. Kevéske létezés az
Úr teste napján. A rabszolga a fiának
nevében támad, ha fel.
A mennyek országa, hiszen az enyém. Boldog
vagyok így is, lehetek. Végül eljönnek,
segítenek a múltra, a múltamra ráivott,
kiváltott gyógyszerek.
Megtanultam autót vezetni a keserű lépteim
miatt. És jönnek szemben, tülkölnek, ordibálnak,
ahogy előzöm magamat.
Haza akartam jutni én is, de megjönni még sem,
a Bibliából. Gyökerestül látom át az erdőt
a távolban égő, tüzes almafáktól.
És jönnek ők is, a törődött szegények,
koldusbottal, szemben a pusztulással.
A csillagok nem sejtik már a sorsuk,
szemközt a fallal, a lényekkel háttal.
Nem beszélem én a nyelvemet. Nem
lát Isten, nem állok napon. Úgy van szavam,
mint levegő a présben. Kifújom: legyen,
elhagyom.
Nem vagyok kő, és nincs több üres árok
a szakadékon innen, ahonnan a túl. Mint a mesében,
itt minden csupa szalma. Fűszálon fekszem,
ha nem lenne ég. Nem kopogtatna.
Uram, add, hogy elvehess tőlem mindent. A hó
esést, a hamuszínű fákat. Nem félek
Tőled, kisimult az arcom, és tiszta
vagyok, mint akármely ki
halófélben lévő vadállat.
Nincs több elhaló remény. Az
utolsóba így kapaszkodom. És
kapaszkodik ő is, ahogy tud, belém.
És este lesz, és közös a véres párna. És
lesz feltámadás, és képregény.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
