| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-01-27 03:58 Összes olvasás: 658704| 1839. | [tulajdonos]: ha | 2013-07-29 17:29 | Azt mondod: az ittlét öröme? Azt mondom: gyerekillat az óvodában, instant időben örök kakaószag. Örvény, mit evező kelt a folyón; amikor az egyik megszületik, az előző éppen elhal. Átfutó felhő-árnyék fölöttünk, papírsárkány madzagja a csuklómra csavarva. Esetleg luftballon? Ha kell, az egész világot tartom erősen. A földgömb, óceánokkal, áramlatokkal, és kavargó kontinensekkel. Ha kisfiú lennék, félnék a helikopterektől, de örülnék egy ablakon kinéző zsiráfnak. Ha szótárt kapnék vagy lexikont, reggeltől estig lapoznám. Ha elunnám, kérnék aludttejet és pirospaprikával szórt zsíros kenyeret, Mazsola után egyáltalán nem szabadon. Ha pedig már nagyobb lennék, látnék függőónt egy építkezésen, észrevenném, a száradó malter színe hogyan változik. Szeretném a napórákat, a körhinta láncát, a rozsdát utálnám. Néhány történelmi regény után a fűrészporban látnám a vér sötét ragyogását, és minden tűzről eszembe jutna az összes korábbi máglya. Elképzelném, milyen a hajótörött keserűsége, amikor partot ér. Próbálnám kiválasztani, mi legyen a bőrömre tetovált versidézet. A pókhálóba legyet dobnék, spirálfüzetbe írnám, amit nem akarnék elfelejteni. És félnék, hogy meghalok, mire teleírom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
