| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2025-10-22 01:23 Összes olvasás: 636020| 1626. | [tulajdonos]: ESŐ, 2012 ősz | 2012-10-27 13:54 | Alt control del
Szenti Ernő emlékére
Ez volt az utolsó csend a pohárban,
mely félig üres és tele van egészen.
Megszédül, akit a kockák
jégzajlása közben váratlanul
lovaggá ütnek, s a kardlaptól
bekékült váll-lapján
felszikráznak a hullócsillagok.
Hisztek-e nekem, ha azt mondom,
többet ér a kivilágított moha,
mint a sötétben maradt fenyőerdő?
Szálfák és szálkák rogyásig.
Mindkét félmegoldás érdekel,
majd csak összeillesztem őket.
Vezércsel után tisztáldozat jön,
huszárvágta a bástyasétányon.
Csak a király megy gyalog.
Célszalag szakítja át a futót.
Aki fejszével sújt az életfára,
arra vessék az első követ,
s ha már az árnyék elszenesedett,
lökjék a külső sötétre.
Kivárom, amíg újra lesznek
rendkívüli adásnapok, amíg
a menlevél kizöldül, s dűlőre jutnak
egymással a szekértábornokok.
Álmomban talicskáztam a fényt,
vízhólyag nőtt a tenyeremen,
reggel azt hittem, az éjszakai élet
ismert alakja lettem, alig
vártam, hogy megint jöjjön az
este, az idő húzóágazata.
Azt kutattam, ami még a ritkaság-
kereskedésben sem található,
minden villámok legjobbikát,
amelyik bevilágítja a szív és a fej
sötét üregeit. Rátok hagyom
örökül, ifjabb mestereim, tudom,
hogy egyszer úgyis visszajut
hozzám a végtelen időben.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
