| Hát... én nem tudom, hogyan olvasol. Én már nem a Dokk-ról szóló cikkről beszélek, hanem arról, hogy milyen szövegkörnyezete van. Konkrétan a B. Zs. írás. És akkor néhányan elkezdenek örülni a M. H. reklámjának. Nem tudom, ki volt az a Dokk-szerki, aki feltette a cikket, de súlyús, nagyon súlyos hiba volt. És innentől ezt orvosolni kell. És hogy Lackfi miért? Mart alapító, és az ő nevét is besározza. Ha viszont ti nem így gondolkodtok, hát nincs közöm hozzátok, nincs, nincs, nincs. És ha valaki azzal jönne, hogy ez politizálás, hát egye meg a fene, jó, akkor az. Akik személyesen is ismernek, tudják, hogy nagy ívben szarok én a mai magyar politikára. Nem vagyok én se jobb, se bal, se semmi más. Nem érdekel. De a gonosz banalitása (a fogalmat Hannah Arendt használja, vö. Eichmann Jeruzsálemben c. könyvét, ill. megjelent az Ex-Sympo-nak is ilyen címmel egy száma) éppen az, ha nem követünk el szörnyűségeket, csak éppen hallgatunk, csak éppen nem figyelünk oda, csak éppen nem vesszük észre, csak éppen látjuk, de félrefordítjuk a fejünk, csak éppen vakok és buták vagyunk vagy éppen csak okosak, nagyon is okosak, mi majd szépen meghúzzuk magunk, és túlélünk mindenkit, mi leszünk az utolsó emberek. A gonosz banalitása talán még magánál a gonosznál is szörnyűbb. Na, erről van szó. |
