NAPLÓK: A gonosz banalitása Legutóbbi olvasó: 2024-11-23 15:37 Összes olvasás: 38642| 26. | [tulajdonos]: április elseje | 2008-03-28 22:34 | (Baltazár, már megírtam az alábbi szöveget, most látom az újabb bejegyzésedet. Kicsit malíciózus – mármint ami alant következik -, de remélem, nem túl nyers. Azon azért csodálkozom, hogy senki nem reagált a bejegyzésre, mentségemre mondom, én akkor még meg sem születtem itt a Dokkon. Meg hát valószínűleg a kutya sem olvassa ezeket a naplókat, vagy ha igen, magánügynek tartják. Vagy nincs idejük. És még egy csomó mentség. (Amit meg a továbbiakban gondolok erről, azt most inkább nem. De, mégis egy kicsit: dokkereink egy része még csak most tanulja a helyesírást – nem az elgépelésekre vagy a szándékos torzításokra gondolok -, és hát szégyelli magát, hogy pl. nem tudja, hogy az „irattátokat” hosszú í-vel kell írni. Mit gondolna róluk Buffon, gondolják.
Közeledő megértéssel:
Viga Vendel)
Itt válaszolok, mert elég hosszú lett, és a zöld alapon kicsi fekete betű nem biztos, hogy jó ehhez.
„A globalitás világának alapvető érdeke, hogy a létező valóságot leváltsa egy általa kreált-fenntartott-értelmezett valósággal. Minden és mindenki, aki részt vesz ennek az "értelmezési keretnek" a fenntartásában, nagy szívességet tesz a globalitás urainak” – kezdi 2007. április 1-jén a naplóját Baltazár. Nyilván nem tréfának szánja, dátum ide vagy oda. Ahhoz ez (az egész) bejegyzés túl komoly, nem is viccelődik hát rajta senki, sőt, hozzá se szól. Pedig Baltazár nem annyira a globalitás világáról ír a továbbiakban, hanem az általa kissé (nagyon?) ellenszenvvel figyelt poszt-modern (itt értsd: rendszerváltás utáni) irodalomról tűnődik ennek kapcsán. Ha post festum bohóckodni akarnék, először is megnézném a saját cipőfűzőm, azután pedig megkérdezném a dokkerektől: nézd, mi van itt (ott, Baltazár naplójának mélyén eltemetve), s ha vevők lennének az április elsejei obligát tréfára, felütném az állukat, ocsúdjanak. Még akkor is, ha nem tudják, mi az, hogy ocsú. Kérdezzék meg Mufurcot, hátha ő talán.
„A kortárs irodalom sok kulcsszereplője engedelmes alakja ennek az értelmező hadosztálynak. Azon belül is az elit alakulatokhoz tartoznak.” Így folytatódik a napló. Figyelem: nem azt mondja: a kortárs irodalom en bloc, hanem: sok kulcsszereplője. Mi a baj, kérdezzük, kérdezem, hiszen nyakig ülünk (ülök) „a rendszerváltás kudarcában” (© Baltazár, a továbbiakban tényleg csak a rövidség kedvéért B.). Az írók lemondtak a ballasztnak érzett kritikai attitűdről, elléghajóztak úgyszólván. A hatalom pedig vette a jelzést, körülbelül így értem B.-t. Szóval, szóval, így utólag ez a naivitás is banális gonosz, hogy mégis témámnál maradjak.
A gondolatmenet e részét nem követem nyomon most tovább, csak azon tűnődöm: mi a baj? Ha jól értem, nem az „egész” irodalom a globanális gonosz, hanem az a baj, hogy sokan, ráadásul a kulcsszereplők közül lemondtak a kritikáról. Vegyenek példát azokról, akik viszont nem. (Ezt B. nem így írja, csak ironizálok.) Miért vegyenek? Kérem, legyenek szívesek Rilkét seggbe rúgni (mint a kortárs magyar irodalom kulcsfiguráját), mert nem kritizálja korát? Kit érdekel, hogy iszonyú minden angyal, ha egyszer történelmi időket élünk? (Mert hát valószínűleg Rilke is meta-irodalmat művelt a maga korában.)
De az íróknak (a mai íróknak) azt hányni a szemére, hogy a „populáris műfajoktól”, a „kultúrapótlékoktól” hozzájuk menekülők „ontológiai értelemben” hamis, habár szellemes szövegeket találnak, tehát azt a nagy semmit, amiben élnek, s ráadásul ezt még megfejelni az akarnok kanonizálás autokratikus szándékával – ebből (hogy plagizáljam B.-t) az a torz gondolat következik, hogy nincs is más irodalom, mint amit B. irodalomnak tart. Hau.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
