NAPLÓK: A gonosz banalitása Legutóbbi olvasó: 2024-11-23 19:25 Összes olvasás: 38655| 21. | [tulajdonos]: a határ | 2008-03-28 16:24 | „Az irodalom apolitikussá válásának okát én éppenhogy nem a hatalommal való szembenállásban, hanem a hatalomnak való (kétségtelenül rendkívül szofisztikált) behódolásban látom” – írta 2008-03-16-án Baltazár a naplójában. Hát most aztán tényleg nem értem, hogy is gondolkodik erről. Végig kellene olvasnom a naplót, azt hiszem. Annyi világos, hogy ő a versek kapcsán említi ezt. Én magam ezt most így értelmezem: bizonyos helyzetekben apolitikusnak lenni nem szembenállást jelent, hanem behódolást, az irodalom tehát a maga apolitikusságával behódolt a (mindenkori) hatalomnak.
Nem hiszem, hogy így lenne, túlságosan általánosító ez a kijelentés. Idézhetném Mándyt: „Mit akarhat egy író? Bármilyen meglepő, írni.
A tehetsége törvénye szerint.”
Ezt igazabbnak érzem. Ugyanakkor vannak, igenis vannak helyzetek, amikor kénytelen megtenni, mert – így igaz, kedves Antal – az ember (metro)poliszban él. Ilyenkor persze meglehet, nagyon szarul érzi magát, a legkevésbé sem büszke arra, hogy megtette, bármilyen nemesen foglalt is állást. Hányingere van magától, hogy mibe keveredett. De az írónak a politikussal szemben van egy nagy előnye, ti. hogy ő író. Pl. Mándy író. Senki nem gondolná politikai írónak (nota bene: Arisztotelész a politikát és az etikát gyakorlati tudománynak tekintette, és bizony Machiavelliig e kettőt nem is próbálták meg szétválasztani, elméletben legalábbis). Mégis a (metro)polisz írója volt, az elhagyott tárgyaké, embereké. Csempe Pempe pl. nem politizál, a futballnál semmi nem érdekli jobban a világon. És ez így van jól.
Csakhogy. A Dokk közösségi oldal. A Dokk-ról egy politikai napilapban, nem pedig szépirodalmi lapban jelent meg ismertető. A Dokk-tagok közül néhányan úgy vélték, ez még hasznára is válhat az oldalnak („annak ellenére, hogy a cikk szerzőjének nyilván kevés fogalma volt a dokk valódi céljáról, működéséről, valóban hasznára lehet az oldalnak.” / ip: 85.*.210.*/, „A cikk a dokkra és Frady Endrére nézve pozitív. Jó látni, ha nem is az őt megillető alapossággal, de végre foglalkoznak ezzel az oldallal. Örüljünk ennek.” / ip: 80.*.54.*/, „Amúgy én úgy látom, a cikk a DOKK-ot elég kedvező színben tüntette fel.” / ip: 195.*.161.*/, mások ismét előráncigálták a cikk kapcsán a valószínűleg sokszor felböfögött sérelmeiket, néhányan a cikk inkompetenciáját bírálták. Volt, aki egyenesen örült annak, hogy viszonylag jó hírverést csináltak saját személyének. Mások egyenesen a Dokk megreformálására tettek javaslatot. Szóval egyvalaki kivételével senki nem vette észre, hogy „kár hogy a magyar hirlapba jött le” / ip: 195.*.53.*/. Pedig ez volt az első reakció a cikk Dokk Szerki-s közzététele után. A legundorítóbb hozzászólás egyenesen PR-fogással vádolta meg a szerkesztőket: „Gratuláció! Azért akárkivel is irattátok meg ezt a PR-cikket, Fradyendrébe kár volt rúgatni vele! Már a címben és magában a reklámcikkben is.” / ip: 62.*.206.*/
Na és akkor az elhatárolódásról: „Megnyugtathatom, hogy nem megrendelt cikkről van szó -- legalábbis nem a dokk szerkesztősége rendelte meg.” Ezt pedig Jónás Tamás írta. Ez elkerülte a figyelmemet. Igen, azt hiszem ez fontos, és ennyi elég is. Jól jött nekünk mégis az „olvasó”, mert átlépte a határt, és legalább ennek kapcsán fel is lehetett mutatni azt. Megnyugodtam. Remélem, nem áltatom magam. Most már csak az zavar: miért nem vettem előbb észre ezt a mondatot: „MEGNYUGTATHATOM, HOGY NEM MEGRENDELT CIKKRŐL VAN SZÓ -- LEGALÁBBIS NEM A DOKK SZERKESZTŐSÉGE RENDELTE MEG.”
(És azon tűnődöm, vajon ti észrevettétek-e, és ha igen, miért nem szóltatok. Nyilván azért, mert nem olvastátok ezt a naplót. Talán jobb is.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
