NAPLÓK: A gonosz banalitása Legutóbbi olvasó: 2026-02-10 07:07 Összes olvasás: 41091| 15. | [tulajdonos]: lecke | 2008-03-28 13:16 | Az előző idézet persze csak kiragadott részlet Nagy László írásából, és magamnak tettem fel, a „naplómba”, emlékeztetőül. Magamat is intve, hogy a dolgok nem véglegesek, még ha végletesnek látszanak is. Hogy tűnődöm, nem azon, igazam van-e vagy sem, mert ez mellékes, hanem azon, hogy valójában mennyire bonyolultak is a dolgok.
Mondjuk ez a szájt legyen egy, az elefántcsonttorony alatt, mellett meghúzódó irodalmi kikötő. Menedék is, ha tetszik, mindazoknak, akik irodalommal, írásokkal szeretnének foglalkozni, egymástól is tanulni, a közéletre pedig nagy ívben tesznek. Itt legalábbis mindenképp. Arról majd mindenki elmondhatja máshol a véleményét, ha van, és ha akarja. Itt ennek nincs helye. Mint ahogy valószínűleg az istentiszteletre szólító agitációknak sem.
Kivédeni mégsem lehet teljesen ezeket a jelenségeket. Az élet mindenhova beleböfög, mindig kifőz valamit, mindig hagy maga után valamilyen levesszagot.
Még mindig tűnődöm a banalitáson. Baltazár naplójában olvasom: „Végre van egy újság, amelyik írt a DOKK-ról, erre hálából azonnal sikerült "vércikinek" és "kétes hírűnek" minősíteni a lapot, "bénának" a cikket. Szerintem egyébként a DOKK mai állapotát nézve a cikket akár jóindulatúnak is tarthatnánk...” – Az utolsó mondattal akár egyet is érthetnék. Sokkal problémásabb a dokk, vagy mondjuk oldottabban: összetettebb, mint ahogy azt a cikk bemutatja. Más kérdés, hogy én ezt a jóindulatot nagyon is sunyinak tartom. A (naiv) tájékozatlanság is lehet sunyiság, így értem a dolgot, nem feltétlenül tulajdonítok rosszindulatot (szándékot) neki. A M. H. cikk szerzője ezt írja: „Valószínű, hogy V. A. Gina, Farkas Gyuláné István (sic!) és az ígéretesebb műveket, négysorosokat is jegyző Frady Endre tréfából bombázza alkotásaival a szerkesztőket”. V. A. Gina csak nemrég jelentkezett két írásával, F. Gy. I. pedig nem mondhatni, hogy bombáz.
Na de nézzük csak, mit ír Baltazár: „Végre van egy újság, amelyik írt a DOKK-ról, erre hálából azonnal sikerült "vércikinek" és "kétes hírűnek" minősíteni a lapot, "bénának" a cikket.” Végre? Hát ennyire vártuk, hogy írjon már „végre” valaki a Dokk-ról? S ha megtörtént, legyünk hálásak érte, mindegy az, hol jelent meg, mindegy az, milyen minőségű az írás. Félreértés ne essék: nem akarom és nem is tudom minősíteni a M. H.-ot, nem olvasok napisajtót. A szerki idézte a cikket, én pedig megnéztem, hogy milyen is az a lap, ahol a „végre”-valahára írás megjelent. És akkor megállt bennem az ütő. Az ÉS ugyan nem pusztán irodalmi hetilap, hanem közéleti (nagyon) is, itt jelent meg E. P. írása, a főszerkesztő pedig felmondta a M. H.-pal kötött bartell-szerződést. A Dokk-nak erre szerencsére nincs szüksége, függetlenségének köszönhetően. De: az ÉS olvasói és (főleg most utóbbiakra mázolnám a fényt) írói (s rajtuk kívül nagyon sokan) valószínűleg pár napig figyelemmel kísérik, mi történik a M. H.-ban. Így jutnak, juthatnak el a Dokk-hoz. És akkor azt olvashatják, hogy a független Dokk „hálából” „vércikinek” minősíti a CIKKET – nem a lapot, Kovácske nem ezt írta. Olyan rosszpont ez? Tényleg? Amikor a Dokk-ról szóló cikk legalább annyira sunyi, mint Bayer írása? Sunyi. Szerintem. A cikk. Hogy félreértés ne legyen.
Azzal egyetértek, amit Baltazár később ír: „Kétes értékű politikai fegyver.” Mármint az elhatárolódás. Valóban az. De az ember határok közt él, határokat húz maga köré, az élet pedig behatárolja őt. Rossz szót használtam, de igyekeztem hangsúlyozni, hogy NEM politikai „elhatárolódást” hiányolok. Egy szép esszét mondjuk a Dokkról, válaszként a cikkre. A Dokk-on. Ezt viszont szerintem a szerkesztőknek kellene megírnia, okosan. Arról, hogy szerintük hogyan működik mostanában a Dokk. Mi szép benne, mi nem. Ilyesmire gondoltam.
És még Baltazárhoz: nem hiszem, hogy azt hiszik. Mármint hogy mi ugyanazt gondolnánk. De nem kell ahhoz ugyanazt gondolnunk, hogy besározódjunk.
Idézek Vajda Mihálytól a lentebb már említett Ex-Sympo-számból (Eichmannról van szó, és Arendt írásáról):
„Nos, mások nem akarták megtanulni ezt a leckét. Hogy a valóságérzék hiánya és a gondolattalanság sokkal több szörnyűséget tudnak előidézni, mint a gonosz ösztönök?! Nem. Ha kifejezetten nem erkölcsi karakterű, normális körülmények között jelentéktelen, a világ szempontjából jelentéktelen rossz tulajdonságok a világtörténelem legszörnyűségesebb bűntetteihez vezethetnek, akkor... Nem tudom befejezni a mondatot. Arendt sem tudta. […]
A leckét azonban láthatóan nehéz volt megtanulni, valószínűleg ma is nehéz, talán részben éppen azért is, mert nem tudjuk a jelenséget megmagyarázni: nem fér bele racionális világképünkbe (mely szerint a gonosztetteket a gonoszak, a nagy hősi tetteket a nagy hősök, a jótetteket a jók követik el, s az amolyan konformak, mint ez az Eichmann... Megint nem tudok egy mondatot befejezni.) Ha meg nehéz a leckét megtanulni, akkor a legegyszerűbb azt állítani, de persze azt is hinni, hogy nem is volt semmiféle lecke feladva (mindannyian jártunk iskolába). …”
Tűnődöm tovább. Mondjuk ez a szájt legyen egy, az elefántcsonttorony alatt, mellett meghúzódó irodalmi kikötő. És most fel van adva neki a lecke.
:
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
