NAPLÓK: A HÁRMAK Legutóbbi olvasó: 2024-07-27 01:54 Összes olvasás: 16248| 161. | [tulajdonos]: A JÓ PATRIOTIZMUS KELL | 2023-11-20 01:48 | "A MAGYAR NÉV MEGINT ..."
Mindig is az volt.
Olyannyira, hogy a történelem vészkorszakában vissza is éltek vele.
Embertelenül és megbocsáthatatlan módon.
Az egalista utópia (így hívom a szocialistának csúfolt rendszert) ellenreakciója is embertelen és megbocsáthatatlan volt.
Viszont - végső soron - támogatta a patriotizmust. Sőt, belénk nevelte a hazaszeretetet.
A maga módján és a maga politikai érdekei szerint.
Csalá(S)d című versemben erről írok.
..................
CSALÁ/S/D
A legboldogabb napom volt az
az úttörőavatás!
Elképzelem a tízéves fiút,
borzongó bőrrel a Himnusz crescendójától,
olyan vigyázzban,
hogy még a gárdisták is megirigyelnék,
nyakában a hősök vérétől vörös kendő,
akikhez, lám, immár
halálig tartó szövetség köti
majd.
Este, a mólón, még mindig úttörőingben,
egyik kezemmel anya kezét fogtam,
a másikkal
apuét.
.........................
Új jelenség számomra az antipatriotizmus.
Filip Tamás ma felhívta a figyelmemet egy ilyen költemény-utánzatra az egyik naplóban. (Ahol ürügyként használja valaki a költemény formát, politizélési hátsószándékkal. Én nem nevezem meg a naplót, mert nem fontos.
Ez a törekvés eleve kontraproduktív.
Olyannyira képtelenség az eszkalálódás veszélyével rémítő közeli háborúk évadjában az ANTIPATRIOTIZMUS, hogy már belelóg a bilibe.
Rémálmodóját majd ez ébreszti fel.
Nem szükséges megráznom a vállát.
Most Fukuyama követőnek lenni (aki túl korán vélte, hogy a történelem úgymond véget ért) anakronizmus.
Ilyen külpolitikai helyzetben ma a "szájukon ürülők" gyalázzák a magyar nemzetet.
Miközben a belátó elmék számára egyre világosabb, milyen nagy dolog a második magyar kapitalizmus felépítése. Hogy az ország minden gazdasági nehézség ellenére a béke szigete.
Hogy a bővített újratermelés a Covid leállás és a háborús nyersanyagpiaci átrendeződés ellenére is folyamatosan működik. S a háborús infláció 10% alá csökken. Miközben új iparágak nyernek teret, új energiabeszerzési lehetőségek sőt, új kitermelési lehetőségek nyílnak számunkra külföldön és idehaza.
Igen, a kapitalizmus sajnos együtt jár az igen nagy vagyoni különbségek megjelenésével, mint mindenhol az irigyelt Nyugaton. Azonban az antikapitalizmus nálunk már egyszer megbukott. S Chorin Ferencnek lett igaza, aki az egykori Weiss Manfred Művek (a későbbi Csepel Művek - a Vörös Csepel ) tulajdonosaként 1944. május 17-én kelt levélben tájékoztatta Horthyt gyárvagyonának a németek részére történt „átadásáról” (papírforma szerint a nácik úgymond "bérbe vették" a gyárat) azzal, hogy szerinte még ez is jobb az államosításnál.
Mert szerinte annak törvényszerűen csakis csőd lehetne a vége.
És végül - a kommunista államosításnak - tényleg ez lett a vége.
Törvényszerűen.
Hogy hogyan épült ki az első magyar kapitalizmus a kiegyezés után, arról korábban itt-ott már írtam.
Most a második magyar kapitalizmust kell felépíteni.
Csakis ez lehet az állami felépítmény alapja.
A kommunisták mindig csak a felépítmény fel-, pontosabban átépítéséhez értettek. A meglévő kapitalista gazdasági alapok kisajátítására támaszkodva.
Magát a bővített újratermelést létrehozni nem nekik kellett, s nem is értettek volna hozzá.
Csak elosztani tudtak.
Termeltetni nem, ha mégis, akkor sztahanovistán és korszerűtlenül, aminek - ma már tudjuk - néhány évtizeden belül gazdasági csőd majd gazdasági rendszerváltás lehet a következménye.
Nálunk a gazdasági alap megteremtése még mindig folyik.
A rendszerváltás során lényegében csak a felépítmény változott meg. Az alapzatot - a második magyar kapitalizmus bővített újratermelését - UTÓLAG!!! - kell (mert még mindig nincs teljesen kész) "alátákolni".
Lassú folyamat ez, és nincs útmutató.
A "bízz mindent a piacra" neoliberális metódus megbukott.
Gyurcsány/Bajnai idejében hazánk gyakorlatilag majdnem a kiegyezés koráig "ipartalanodott vissza". Még "utoljára" 12 cukorgyárunkból 11 bezárt. Pedig a magyar cukor is van olyan édes mint az olasz vagy a francia.
Minden volt szocialista ország MÉG MNDIG ilyen-olyan hátrányokkal küszködik.
Egyet kivéve.
Az NDK-t.
Ezt az országot a Nyugat, egyedüliként, protekcionista módon ölelte a keblére.
Ahogy az összes volt kommunista országot kellett volna.
Nem pedig "neoliberalistán". Ami iparvesztést hozott.
Csak nekünk - többieknek -, szemben a kelet-németekkel, nem volt Nyugat-Németországunk. Amely "protezsált" volna.
Ezért ezt a szerepet az államnak kell így-úgy pótolnia.
Ezt ismerte fel a neoliberális módszerrel szakítani merészelő Orbán Viktor.
Ezzel vívta ki a nyugati pénzügyi körök nemtetszését. Majd amikor látták, hogy sikeres a magyar modell - hiszen még a visszautasított hitelajánlata miatt megsértődött Világbank is arra kényszerült, hogy elismerje: a unortodox magyar szisztéma jó, megkezdődött az a lejárató hadjárat Magyarország ellen, ami azóta is tart.
De meg lehet szokni.
Hiába ágálnak Magyarország ellen a szájukon ürülők.
Kontraproduktív.
Mennyire jellemző, hogy amikor Karikó Katalin megkapta a Nobel-díjat, rögtön "neki akartak esni". S lődözni kezdték rá az ilyenekor szokásos antimagyar toposzokat.
Majd egyszer csak torkukon akadt az ürülés...
Mert mindjárt másnap MÉG EGY !!! magyar Nobel-díjast ünnepelhettünk.
Ekkora ellenzéki pofára esést még nem látott az ország.
Ugyanez a helyzet a magyar fociválogatottal is.
Már másnap van, tehát - tegnap - csoportelsőként kijutottunk az EB-re. Ami nem önmagában, hanem a magyar foci fejlődéstörténetét vizsgálva érdekes.
Egy valahai foci magaskultúrával rendelkező ország ismét kezd "önmagához hasonlítani". És ezt bizony a jelenlegi kormánynak is köszönhető.
Miért különösen fontos most ez?
Mert ma háború van.
És a foci "háború ellenes". (Ahelyett találtatott ki.)
Önmagában ez már mindent visz, de nálunk egyben egy csüggesztő, zsibbasztó korszak, a sorozatos sport-megszégyenülések évtizedeinek végét jelenti.
Mindig kikaptunk.
Az egész gyermekkorom erre ment rá.
Nagyon pici voltam, hat éves. Akkor vettük az első TV-t 1961-ben. Még csak 9 évnyire a csodálatos Aranycsapat majdnem világbajnoki első helyétől. Már kommunizmus volt az Aranycsapat tündöklése idején is, de a focikultúránkat nem a kommunista, hanem még a kapitalista európaiságunk teremtette meg.
Az Aranycsapat nagyjai még a kapitalizmusban tanulták az alapokat.
A kommunizmusban mindezt már csak diadalra vitték.
Ilyen hangulatban nézték apámék a TV-t. Mindig Szepesi György egyidejű rádiós közvetítést bekapcsolva, s lehalkítva a TV-t.
Én az asztal alatt játszottam. Nem érdekeltek a meccsek, de pontosan érzékeltem apámék kezdeti lelkesedését.
Majd az évek során ennek a lelkesedésnek a tompulását.
Majd a megalázottság fokozatos kifejlődését, amely részben hozzájárult apám alkohol problémáihoz is.
Már megint kikaptunk.
Már megint...
Aztán megint.
Ez őt különösen érzékenyen éríntette, mert ő kiváló focista volt Hajdúnánáson. A Horthy érában, mint akkor oly sokan, ő is rongylabdafocival kezdte, de ez olyan kivételes rúgó technikát és labdaérzékelést fejlesztett ki nála, hogy 15 évesen, lejátszva a vasárnapi ifimeccset, a felnőtt csapatba is be kellett állnia, mert nem nélkülözhették.
Ettől lett aztán szívnagyobbodása.
Majd egy ipari baleset miatt (vasreszelék repült a szemébe) elromlott a térlátása s vége lett a focinak.
De engem mindenáron meg szeretett volna tanítani focizni - két éves koromtól gurítgatta nekem a labdát, de ettől úgy megutáltam a focit, hogy sohasem tanultam meg. Inkább a küzdősporttok meg az evezés vonzott.
Közel 50 évesen tudtam csak levetkőzni a focival szembeni ellenérzéseimet, amit a sorozatos sportmegaláztatás végül már-már fóbiává növesztett.
Emlékszem, egyszer Mészöly Kálmánnal készítettem interjút és számon akaftam tőle kérni, hogy miért romlott el ennyire a magyar foci, és annyira megsértődött, hogy majdnem vége lett az interjúnak. (Testi-lelki jóbarátja volt Farkas Jancsinak, a válogatott cigány klasszisnak, akivel együtt edzettek, együtt lettek 1968-ban - még utoljára - olimpiai bajnokok. S Farkas életéről írtam egy roma magazinnak.)
Úgyhogy én mint anti-focirajongó kezdtem megint kultiválni a magyar labdarúgást. Meccsre ma sem mennék, de már a korábbi EB magyar-portugál 3:3-as végeredménye is lenyűgözött. Pedig az a magyar válogatott még közel sem volt annyira küzdőképes mint ez a mostani. Egy belvárosi sörözőben néztem a meccset és utána tanúja voltam annak a népünnepélynek, amit az utcákon láttam. Nemzeti szín arcfestékes emberek, férfiak, nők, fiúk lányok örömmámorban ölelkeztek össze. Énekelve, táncolva, ritmusokat skandálva vonultak az utcán.
Boldognak tudták magukat.
S azok is voltak.
Sőt! Még mindig melengető - felejthetetlen érzés - mindennek felidézése.
A mostani új nemzeti válogatott pedig jobb a réginél. S van már új világklasszis csatár jelöltünk is a 23 éves Szoboszlai Dominik személyében, aki a csütörtöki Bolgár-Magyar meccsen - A VÁLOGATOTT ÖSSZES TAGJÁVAL EGYÜTT - utolsó leheletéig küzdött.
Nem adta fel.
S az utolsó percben öngólra tudta kényszeríteni az ellenfelet. Így őrizte meg a csapat már így is ritkaságszámba menő veretlenségét.
Majd a mai meccsen Montenegró ellen két gólt lőtt Szoboszlai, de a válogatott harmadik góljához is az ő kapusról visszapattanó bombája adott "gólpasszt".
Ilyenek a magyarok. Azok a magyarok, akik a történelmünkben a nagy dolgokat véghez vitték.
Akik nem adták föl.
Akik testük-lelkük odaadásával küzdöttek ügyeikért.
Ez volt sikerük titka.
Az IQ (értelmi intelligencia - a Nyugat ennek bővében van) mellé mozgósítható EQ (érzelmi intelligenca - a Nyugat szűkében van, a Kelet bővelkedik benne).
Nálunk, Kelet-Nyugat határmezsgyéjén, pont jó az arány.
Most ennyit erről - a téma esszét követel, de már 0 óra 50.
-----------
Az alábbi twittereimben arra mutatok rá, miért jó, ha a magyar válogatott nem utánozza a Nyugatot az álszent, meccsek előtti letérdeléssel. Egy korábbi vita anyagából hozom.
-----------
120.
To Rachel Khan, a lawyer actor writer who is a smart critic of anti-racism whic has become racist. And who has a black gambian father and a white polish-jewish mother. Polish and
Hungarian footballers shows the anti-racist UEFA-RESPECKT badge BECAUSE THEY ARE NOT RACISTS!
.......
Rachel Khannak aki ügyvéd színész és író. Aki a rasszistává vált antirasszizmus okos kritikusa. És akinek fekete gambiai apja és fehér lengyel-zsidó anyja van.
A lengyel és a magyar labdarúgók felmutatják az antirasszista UEFA-TISZTELET jelvényt, MERT NEM RASSZISTÁK!
-----------
121.
Football players from countries liberated from the communist dictatorship do not kneel in front of the american marxist BLM. But they point to the logo of UEFA's anti-racist campaign:
"UEFA - RESPECKT!"
World! Learn!
If a Hungarian footballist does this, he is not a racist!
........
A kommunista diktatúra alól felszabadult országok labdarúgói nem térdelnek le az amerikai marxista BLM előtt. De rámutatnak az UEFA rasszistaellenes kampányának logójára: "UEFA - RESPECKT!"
Világ! Tanuld meg!
Ha egy magyar focista így tesz, nem rasszista!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
