A HÁRMAK: A JÓ PATRIOTIZMUS KELL

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2841 szerző 38597 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Valyon László: A csók íze
Ketykó István: Elszállnak velem szárnyas angyalok
Egry Artúr: a számvetés
Szemerédi Izabella: a szabadság nem lehet szabadosság
Szemerédi Izabella: ellen-tét
Bauman Beatrix Bianka: Amputáció
P. Ábri Judit: csak hagyom
Gyurcsi - Zalán György: ötven év
Kiss-Teleki Rita: és azután
Kiss-Teleki Rita: elküldve se
FRISS FÓRUMOK

Bátai Tibor 34 perce
Vadas Tibor 21 órája
Valyon László 1 napja
Czékmány Sándor 2 napja
Veres Mária 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
Gyors & Gyilkos 4 napja
Zsolt Szakállas 4 napja
Sági Ferenc Dénes 4 napja
Tóth János Janus 4 napja
P. Ábri Judit 4 napja
Bartha György 4 napja
Csurgay Kristóf 5 napja
Zsigmond Eszter 7 napja
Gyurcsi - Zalán György 8 napja
Albert Zsolt 9 napja
Ketykó István 10 napja
Tóth Gabriella 11 napja
Szilasi Katalin 12 napja
Cservinka Dávid 13 napja
FRISS NAPLÓK

 A fény nem publikus 6 órája
Ötvös Németh Edit naplója 9 órája
Bátai Tibor 13 órája
Baltazar 22 órája
Hetedíziglen 2 napja
nélküled 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN II. 2 napja
mix 2 napja
DOKK estek 3 napja
Gyurcsi 3 napja
Játék backstage 3 napja
Juli 4 napja
- haikukutyin - 5 napja
az univerzum szélén 5 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK
A HÁRMAK bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.


NAPLÓK: A HÁRMAK
Legutóbbi olvasó: 2023-11-30 06:13 Összes olvasás: 10311

Korábbi hozzászólások:  
161. [tulajdonos]: A JÓ PATRIOTIZMUS KELL2023-11-20 01:48
"A MAGYAR NÉV MEGINT ..."

Mindig is az volt.
Olyannyira, hogy a történelem vészkorszakában vissza is éltek vele.
Embertelenül és megbocsáthatatlan módon.

Az egalista utópia (így hívom a szocialistának csúfolt rendszert) ellenreakciója is embertelen és megbocsáthatatlan volt.

Viszont - végső soron - támogatta a patriotizmust. Sőt, belénk nevelte a hazaszeretetet.
A maga módján és a maga politikai érdekei szerint.
Csalá(S)d című versemben erről írok.

..................

CSALÁ/S/D

A legboldogabb napom volt az
az úttörőavatás!
Elképzelem a tízéves fiút,
borzongó bőrrel a Himnusz crescendójától,
olyan vigyázzban,
hogy még a gárdisták is megirigyelnék,
nyakában a hősök vérétől vörös kendő,
akikhez, lám, immár
halálig tartó szövetség köti
majd.
Este, a mólón, még mindig úttörőingben,
egyik kezemmel anya kezét fogtam,
a másikkal


apuét.

.........................

Új jelenség számomra az antipatriotizmus.

Filip Tamás ma felhívta a figyelmemet egy ilyen költemény-utánzatra az egyik naplóban. (Ahol ürügyként használja valaki a költemény formát, politizélési hátsószándékkal. Én nem nevezem meg a naplót, mert nem fontos.

Ez a törekvés eleve kontraproduktív.

Olyannyira képtelenség az eszkalálódás veszélyével rémítő közeli háborúk évadjában az ANTIPATRIOTIZMUS, hogy már belelóg a bilibe.
Rémálmodóját majd ez ébreszti fel.
Nem szükséges megráznom a vállát.

Most Fukuyama követőnek lenni (aki túl korán vélte, hogy a történelem úgymond véget ért) anakronizmus.

Ilyen külpolitikai helyzetben ma a "szájukon ürülők" gyalázzák a magyar nemzetet.

Miközben a belátó elmék számára egyre világosabb, milyen nagy dolog a második magyar kapitalizmus felépítése. Hogy az ország minden gazdasági nehézség ellenére a béke szigete.
Hogy a bővített újratermelés a Covid leállás és a háborús nyersanyagpiaci átrendeződés ellenére is folyamatosan működik. S a háborús infláció 10% alá csökken. Miközben új iparágak nyernek teret, új energiabeszerzési lehetőségek sőt, új kitermelési lehetőségek nyílnak számunkra külföldön és idehaza.

Igen, a kapitalizmus sajnos együtt jár az igen nagy vagyoni különbségek megjelenésével, mint mindenhol az irigyelt Nyugaton. Azonban az antikapitalizmus nálunk már egyszer megbukott. S Chorin Ferencnek lett igaza, aki az egykori Weiss Manfred Művek (a későbbi Csepel Művek - a Vörös Csepel ) tulajdonosaként 1944. május 17-én kelt levélben tájékoztatta Horthyt gyárvagyonának a németek részére történt „átadásáról” (papírforma szerint a nácik úgymond "bérbe vették" a gyárat) azzal, hogy szerinte még ez is jobb az államosításnál.

Mert szerinte annak törvényszerűen csakis csőd lehetne a vége.

És végül - a kommunista államosításnak - tényleg ez lett a vége.
Törvényszerűen.

Hogy hogyan épült ki az első magyar kapitalizmus a kiegyezés után, arról korábban itt-ott már írtam.

Most a második magyar kapitalizmust kell felépíteni.

Csakis ez lehet az állami felépítmény alapja.
A kommunisták mindig csak a felépítmény fel-, pontosabban átépítéséhez értettek. A meglévő kapitalista gazdasági alapok kisajátítására támaszkodva.
Magát a bővített újratermelést létrehozni nem nekik kellett, s nem is értettek volna hozzá.
Csak elosztani tudtak.
Termeltetni nem, ha mégis, akkor sztahanovistán és korszerűtlenül, aminek - ma már tudjuk - néhány évtizeden belül gazdasági csőd majd gazdasági rendszerváltás lehet a következménye.

Nálunk a gazdasági alap megteremtése még mindig folyik.

A rendszerváltás során lényegében csak a felépítmény változott meg. Az alapzatot - a második magyar kapitalizmus bővített újratermelését - UTÓLAG!!! - kell (mert még mindig nincs teljesen kész) "alátákolni".

Lassú folyamat ez, és nincs útmutató.

A "bízz mindent a piacra" neoliberális metódus megbukott.

Gyurcsány/Bajnai idejében hazánk gyakorlatilag majdnem a kiegyezés koráig "ipartalanodott vissza". Még "utoljára" 12 cukorgyárunkból 11 bezárt. Pedig a magyar cukor is van olyan édes mint az olasz vagy a francia.

Minden volt szocialista ország MÉG MNDIG ilyen-olyan hátrányokkal küszködik.
Egyet kivéve.

Az NDK-t.

Ezt az országot a Nyugat, egyedüliként, protekcionista módon ölelte a keblére.
Ahogy az összes volt kommunista országot kellett volna.

Nem pedig "neoliberalistán". Ami iparvesztést hozott.

Csak nekünk - többieknek -, szemben a kelet-németekkel, nem volt Nyugat-Németországunk. Amely "protezsált" volna.

Ezért ezt a szerepet az államnak kell így-úgy pótolnia.
Ezt ismerte fel a neoliberális módszerrel szakítani merészelő Orbán Viktor.
Ezzel vívta ki a nyugati pénzügyi körök nemtetszését. Majd amikor látták, hogy sikeres a magyar modell - hiszen még a visszautasított hitelajánlata miatt megsértődött Világbank is arra kényszerült, hogy elismerje: a unortodox magyar szisztéma jó, megkezdődött az a lejárató hadjárat Magyarország ellen, ami azóta is tart.
De meg lehet szokni.

Hiába ágálnak Magyarország ellen a szájukon ürülők.

Kontraproduktív.
Mennyire jellemző, hogy amikor Karikó Katalin megkapta a Nobel-díjat, rögtön "neki akartak esni". S lődözni kezdték rá az ilyenekor szokásos antimagyar toposzokat.
Majd egyszer csak torkukon akadt az ürülés...
Mert mindjárt másnap MÉG EGY !!! magyar Nobel-díjast ünnepelhettünk.

Ekkora ellenzéki pofára esést még nem látott az ország.

Ugyanez a helyzet a magyar fociválogatottal is.

Már másnap van, tehát - tegnap - csoportelsőként kijutottunk az EB-re. Ami nem önmagában, hanem a magyar foci fejlődéstörténetét vizsgálva érdekes.
Egy valahai foci magaskultúrával rendelkező ország ismét kezd "önmagához hasonlítani". És ezt bizony a jelenlegi kormánynak is köszönhető.

Miért különösen fontos most ez?
Mert ma háború van.
És a foci "háború ellenes". (Ahelyett találtatott ki.)

Önmagában ez már mindent visz, de nálunk egyben egy csüggesztő, zsibbasztó korszak, a sorozatos sport-megszégyenülések évtizedeinek végét jelenti.

Mindig kikaptunk.

Az egész gyermekkorom erre ment rá.
Nagyon pici voltam, hat éves. Akkor vettük az első TV-t 1961-ben. Még csak 9 évnyire a csodálatos Aranycsapat majdnem világbajnoki első helyétől. Már kommunizmus volt az Aranycsapat tündöklése idején is, de a focikultúránkat nem a kommunista, hanem még a kapitalista európaiságunk teremtette meg.

Az Aranycsapat nagyjai még a kapitalizmusban tanulták az alapokat.
A kommunizmusban mindezt már csak diadalra vitték.

Ilyen hangulatban nézték apámék a TV-t. Mindig Szepesi György egyidejű rádiós közvetítést bekapcsolva, s lehalkítva a TV-t.
Én az asztal alatt játszottam. Nem érdekeltek a meccsek, de pontosan érzékeltem apámék kezdeti lelkesedését.

Majd az évek során ennek a lelkesedésnek a tompulását.

Majd a megalázottság fokozatos kifejlődését, amely részben hozzájárult apám alkohol problémáihoz is.

Már megint kikaptunk.
Már megint...

Aztán megint.

Ez őt különösen érzékenyen éríntette, mert ő kiváló focista volt Hajdúnánáson. A Horthy érában, mint akkor oly sokan, ő is rongylabdafocival kezdte, de ez olyan kivételes rúgó technikát és labdaérzékelést fejlesztett ki nála, hogy 15 évesen, lejátszva a vasárnapi ifimeccset, a felnőtt csapatba is be kellett állnia, mert nem nélkülözhették.

Ettől lett aztán szívnagyobbodása.
Majd egy ipari baleset miatt (vasreszelék repült a szemébe) elromlott a térlátása s vége lett a focinak.

De engem mindenáron meg szeretett volna tanítani focizni - két éves koromtól gurítgatta nekem a labdát, de ettől úgy megutáltam a focit, hogy sohasem tanultam meg. Inkább a küzdősporttok meg az evezés vonzott.

Közel 50 évesen tudtam csak levetkőzni a focival szembeni ellenérzéseimet, amit a sorozatos sportmegaláztatás végül már-már fóbiává növesztett.
Emlékszem, egyszer Mészöly Kálmánnal készítettem interjút és számon akaftam tőle kérni, hogy miért romlott el ennyire a magyar foci, és annyira megsértődött, hogy majdnem vége lett az interjúnak. (Testi-lelki jóbarátja volt Farkas Jancsinak, a válogatott cigány klasszisnak, akivel együtt edzettek, együtt lettek 1968-ban - még utoljára - olimpiai bajnokok. S Farkas életéről írtam egy roma magazinnak.)

Úgyhogy én mint anti-focirajongó kezdtem megint kultiválni a magyar labdarúgást. Meccsre ma sem mennék, de már a korábbi EB magyar-portugál 3:3-as végeredménye is lenyűgözött. Pedig az a magyar válogatott még közel sem volt annyira küzdőképes mint ez a mostani. Egy belvárosi sörözőben néztem a meccset és utána tanúja voltam annak a népünnepélynek, amit az utcákon láttam. Nemzeti szín arcfestékes emberek, férfiak, nők, fiúk lányok örömmámorban ölelkeztek össze. Énekelve, táncolva, ritmusokat skandálva vonultak az utcán.

Boldognak tudták magukat.
S azok is voltak.
Sőt! Még mindig melengető - felejthetetlen érzés - mindennek felidézése.

A mostani új nemzeti válogatott pedig jobb a réginél. S van már új világklasszis csatár jelöltünk is a 23 éves Szoboszlai Dominik személyében, aki a csütörtöki Bolgár-Magyar meccsen - A VÁLOGATOTT ÖSSZES TAGJÁVAL EGYÜTT - utolsó leheletéig küzdött.
Nem adta fel.
S az utolsó percben öngólra tudta kényszeríteni az ellenfelet. Így őrizte meg a csapat már így is ritkaságszámba menő veretlenségét.
Majd a mai meccsen Montenegró ellen két gólt lőtt Szoboszlai, de a válogatott harmadik góljához is az ő kapusról visszapattanó bombája adott "gólpasszt".

Ilyenek a magyarok. Azok a magyarok, akik a történelmünkben a nagy dolgokat véghez vitték.
Akik nem adták föl.
Akik testük-lelkük odaadásával küzdöttek ügyeikért.

Ez volt sikerük titka.

Az IQ (értelmi intelligencia - a Nyugat ennek bővében van) mellé mozgósítható EQ (érzelmi intelligenca - a Nyugat szűkében van, a Kelet bővelkedik benne).
Nálunk, Kelet-Nyugat határmezsgyéjén, pont jó az arány.

Most ennyit erről - a téma esszét követel, de már 0 óra 50.
-----------

Az alábbi twittereimben arra mutatok rá, miért jó, ha a magyar válogatott nem utánozza a Nyugatot az álszent, meccsek előtti letérdeléssel. Egy korábbi vita anyagából hozom.
-----------

E30u-T0-HX0-AIYw38


120.

To Rachel Khan, a lawyer actor writer who is a smart critic of anti-racism whic has become racist. And who has a black gambian father and a white polish-jewish mother. Polish and
Hungarian footballers shows the anti-racist UEFA-RESPECKT badge BECAUSE THEY ARE NOT RACISTS!
.......

Rachel Khannak aki ügyvéd színész és író. Aki a rasszistává vált antirasszizmus okos kritikusa. És akinek fekete gambiai apja és fehér lengyel-zsidó anyja van.
A lengyel és a magyar labdarúgók felmutatják az antirasszista UEFA-TISZTELET jelvényt, MERT NEM RASSZISTÁK!

-----------

E36-VPXz-WEAAGnpz


121.

Football players from countries liberated from the communist dictatorship do not kneel in front of the american marxist BLM. But they point to the logo of UEFA's anti-racist campaign:
"UEFA - RESPECKT!"

World! Learn!
If a Hungarian footballist does this, he is not a racist!
........

A kommunista diktatúra alól felszabadult országok labdarúgói nem térdelnek le az amerikai marxista BLM előtt. De rámutatnak az UEFA rasszistaellenes kampányának logójára: "UEFA - RESPECKT!"

Világ! Tanuld meg!
Ha egy magyar focista így tesz, nem rasszista!










Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2023-11-30 05:43   új fórumbejegyzés: Bátai Tibor
2023-11-29 23:48   Napló: A fény nem publikus
2023-11-29 23:45   Napló: A fény nem publikus
2023-11-29 23:35   Napló: A fény nem publikus
2023-11-29 22:51   Napló: A fény nem publikus
2023-11-29 22:33   Napló: A fény nem publikus
2023-11-29 22:31   Napló: A fény nem publikus
2023-11-29 22:26   Napló: A fény nem publikus
2023-11-29 19:49   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2023-11-29 16:32   Napló: Bátai Tibor