NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2025-08-31 04:31 Összes olvasás: 79178| 947. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 167. | 2025-03-27 09:02 | A művészetről, mint a végzetről
Ha valakit „megcsapott a mozdony füstje”… Persze, most a művészetről van szó. Aki ír, fest, színészkedik, farag, vagy bármi más „művészeti” dolgot végez, közben soha sem arra gondol, ő most MŰVÉSZETET MŰVEL. Nem, csak alkot, játszik, teszi a dolgát. Művészetté akkor válik minden alkotás, ha arra a készítőjétől különállók RÁMONDJÁK, hogy az művészet, az művészi. Persze ehhez a befogadó közönségnek is kell hogy legyen nem is minimális tudása a művészetekről, az alkotásokról, a kultúráról. Mégis, az „utolsó szót” a szakmabeliek, más művészek, kritikusok mondják ki az adott alkotásról, szerzőről.
Mindig mindent meg lehet kérdőjelezni. Ami nekem tetszik, másnak lehet förtelmesen rossz, giccses is. Ami nekem lebilincselő, az másnak lehet érdektelen. Épp ezért alakult úgy a kultúra történelme, hogy a kritikusok is fontos szerepet kapnak benne, a művészettörténet, a művészettörténész, a zenekritikus nem csak egy egyszerű befogadó/néző/hallgató, hanem egy tanult ember, akinek az a hivatása, hogy ÉRTÉKELJE és elmondja egyes alkotásokról, hogy az érték-e, vagy csak fércmű.
A művész persze megharagudhat a kritikától, sőt, mivel a művészek nagyon is könnyen haragszanak, általában csak a dicséreteket szeretik hallani, olvasni. A negatív kritikák íróit is meggyűlölik sokan, ha nincs bennük az az érzés/tudás, hogy AZ JÓ, HA IDEGEN MOND VALAMIT AZ ALKOTÁSÁRÓL.
A művész végzete az alkotás. Szinte minden perce azzal telik, hogy újabbakról gondolkodik. Ám a kritikus végzete az, hogy ha lát valamit, EL AKATJA MONDANI RÓLA A VÉLEMÉNYÉT. Ha sok kritikus véleménye egyezik egy alkotásról, általában az egy releváns vélemény, mondhatni az az igazság arról az alkotásról. Persze a „földi halandó” mindig megkérdezheti, mit látott ebben a szakma olyat, amivel kiemelte a többi alkotás közül? Mi az a határvonal, mi az a csoda, mikortól művészet az alkotás, és meddig nem?
Nem elég a szakmabelieknek és a kritikusoknak annyi, hogy „egyszerűen és érdek nélkül szép”. Ám a világon élő befogadók nagyon nagy többsége mára megelégszik ennyivel, és épp ezért uralkodhatott el a silányság, a giccs, az irodalomban a céltalan fecsegés.
Rossz világ van manapság az alkotókra, azokra, akik „végzetszerűen” alkotnak. Csak keveseknek adatik meg, hogy életükben kapják meg a megfelelő megbecsülést és elismerést, bár NEM EZÉRT ALKOTNAK. Mondjuk a lovak sem a gazda paskolása miatt húzzák a szekeret, de jólesik nekik, ha mégis megteszi.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
