NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2026-04-16 19:48 Összes olvasás: 91051| 942. | [tulajdonos]: Az én füveskönyvem 164. | 2025-03-24 09:12 | Arról, hogy a gonoszokkal semmit nem lehet kezdeni
Aki gonosz, az a leggonoszabb… mondaná a költő, ha mondaná. És igaza lenne. Ám a mai kor gonosz emberei a gonoszságukat jóságba csomagolva élnek. Mindig és minden élethelyzetben azt kiabálják: „Én jóóóóóóóó vagyok!” Ha lenne olyan, aki arcába mondaná, hogy „nem, te nem vagy jó, hanem gonosz vagy”, akkor azt azonnal kikiáltaná gonosznak az, aki valójában a leggonoszabb! „Sárkány ellen sárkányfű”- legyintene a politikus erre, mert ő nem is lehet más hatalmi pozícióban, csakis gonosz. Mert ha jó lenne, akkor azonnal meg bukna. Jó csak ellenzékből lehet egy politikus.
A gonosz ember nem ismer másokkal szemben kegyelmet, elismerést, szánalmat, tiszteletet, mert tévesen azt hiszi, hogy ő sem kap ilyeneket. Pedig csak meg kellene tanulnia a jelekből olvasást, és fel kellene ismernie, hogy vele szemben ki vagy kik gonoszok.
A gonosz ember csak önmagát szereti. Sosem szerette sem a feleségét, sem a gyermekeit, mindenben csak a maga hasznát keresi és reméli. Nem tud önzetlenül adni sem egy jó szót, sem egy tárgyat ajándékba. Mindent úgy „számol”, neki mennyibe került, és vajon visszajön-e ez neki valamikor? Ha nem lát erre reményt, nem ad senkinek semmit. Megtartja magának. Ahogy a gonoszságon sem szeret osztozni. A gonosz ember általában magányos, és ezt a korszellemmel magyarázza. Pedig a korszellem milyensége (ahogy a társadalom is) csak tőlünk, emberektől, egyénektől függ.
A gonoszokkal háromféleképpen lehet viselkedni/cselekedni: Saját eszközeivel gonoszkodni vele, de ekkor mi sem leszünk tőle különbek. Nem venni róla tudomást, magarán kiközösíteni. Keresztényi módon kérni Isten áldását rá, így őrizve meg saját jellemünket, és így vádolni Isten előtt.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
