NAPLÓK: 01 Legutóbbi olvasó: 2026-08-05 13:56 Összes olvasás: 7531| 26. | [tulajdonos]: 22 | 2016-12-30 10:15 | Ül, néz.
Szeretlek. Panna beszél, mesél a fákról - into the woods -, mesél a reggekről - forrest -, az éjjeli, vizes hálóingről - far behind the trees -.
Panna egyre közelebb ül hozzá, mindig arra ébred, hogy a keze a karján, a lába a combjához ér. Szeretlek.
Zavartan magyarázza, hogy ő a férfiakhoz csak képzeletben, gyakorlatban, latban szinte soha. A nyakához hajol, hogy jobban érezze az illatát. Mindent betölt. Teli vele az orra, a szíve, az ágya. Szeretlek.
Panna vele az erdőben, meztelen, Panna szép, Panna énekel egy boszorkánytalan szombaton. A druida kőtömb, Panna kezében a véső, csupa magánhangzóval, majdnem óvatlanul rója rá a köröket. Istenem. IOUAE. Ó. Ő. Szeretlek.
Panna csók közben levegőt lehell az orrába, agyagember. A vasszűz olajozottan mozdul. Szeretlek.
Nyelveket cserélnek. A druida a szertartás végeztével aludni tér. Panna hallgatja, nem megy közelebb, Panna elengedi, a karok ernyedten a test mellett. Szeretlek.
Panna, ül, nézi. Panna pöttöm, a druida elhagyta a romokat.
Ülök, nézlek. Odahajolok hozzád. Hagyom, hogy elhagyj. Nem cserélem le az ágyneműt, csak mielőtt újra jössz. Vár-lak, fa, az erdő előtt. Szeretlek, és szeretni is foglak, de ez legyen már az én bajom. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
