NAPLÓK: 01
Legutóbbi olvasó: 2025-07-01 21:00 Összes olvasás: 6501| 24. | [tulajdonos]: 19 | 2016-11-16 06:30 |
Egy híján húsz.
Forró vizet enged a kezére. Minden egyes ujjra, amivel számol. Oszt, szoroz, kivon, összead. Kivon.
Ezek az ujjak. Ezek a számok. És a tenyér.
Lassan ökölbe szorul a keze.
Panna négy éves volt, egy hüvelyknyi Panna. A nyitott tenyerébe kiscsibét tettek. Annyira AKART vigyázni rá, hogy a keze az akarattól ökölbe szorult. Minden egyes ujjon vér. Panna kivont.
Összeadja a szerelmeket. Van, amelyik mutatott; van a gyűrűs. Mindkettő kezére szüksége van. Hogy megtarthassa. Hogy elszámolhasson. Aztán még tovább.
A táltosok. Hat ujj. Más számrendszer. A decimálisban nulla a vége, ha kerek.
Panna keze ökölbe bénul. Már nem kiscsibéket rejteget benne. Aztán lazul az izom. Kifeszíti az ujjakat, a tenyere üres, csak az a sok vonal. A szív, a fej, az élet. Nézd a Vénusz-dombomat, felszántotta egy könyvlap.
Megfordítja a kézfejét, nézi a lágy bütykölet. Puha bőr. Erek. Van egy, ami csúszkál. Vajon mikor van a helyén?
Panna leszámol, hogy belekezdhessen. Egynél tart. A tenyerén hordozná. Fájós vállakon a világ. Van egy, amin nagy a heg. Az leszel. Prím leszel. Rím rám.
Csak pillanatokig tudom elviselni a forróságot. Mutasd meg, tovább hogyan lehet. Számoljunk el a jobb kezemen egyig, és hagyd a többi kilencet. Mutass velem. Mutass meg engem. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
