NAPLÓK: (V)égkiárusítás Legutóbbi olvasó: 2025-09-09 18:00 Összes olvasás: 13125| 4. | [tulajdonos]: 04 | 2007-08-02 15:08 |
Aztán mégis felkelt a Nap. Vérvörös fénnyel sütött be az ablakon, át a függöny résein. A menetrend szerint közlekedő kukáskocsi most is felverte, mint minden reggel, amikor magába öntötte a szelektív hulladékgyűjtőbe dobált üvegeket.
Tudta, hogy kelnie kell, várja a munkahely, az egyetlen hely, ahol valamiért még várják, számítanak arra, hogy megy. Ha most ezt is elvesztené, teljesen kicsúszna a talaj a lába alól. Most nem volt ereje arra, hogy belegondoljon, miért csinálja nap, nap után.
Megint megfogadta, legalább ezredszer, hogy nem keresi ma a pasit. Nem hívja fel, megvárja, amíg majd ő telefonál. Tette ezt abban a biztos tudatban, hogy estére megint elkurvul majd annyira, hogy nem bírja tovább, és felhívja. Az eszével pontosan tudta, hogy hagynia kellene, nem kellene még jobban belemásznia az életébe. Azt érezte, önző volna elmondani neki, mit érez. Ha elmondaná neki a vágyait. És azt is érezte, a másik nem értené, miről szólnak azok.
Nem akarta magát megszereztetve megszerezni a másikat. De nő volt. Megvolt benne a vágy, hogy tartozzon valakihez, aki biztonságot ad neki.
Elindult a HÉV felé. A napi első cigaretta már a liftben a szájában lógott. A mai napja is sűrű lesz. Tele volt írva a naptárja. És akkor még nem is sejtette, mennyire tele. Gyermekelhelyezés, sérülten született baba, kilakoltatás. Estére teljesen szétesett. Tudta, hogy nem bír hazáig elmenni. Felhívta a pasit. Ő éppen aludt. Nem akarta zavarni. Megbeszélték, hogy majd később keresi.
Pedig szüksége lett volna rá. Pár vigasztaló szóra, egy érintésre, ölelésre. Semmi egyébre.
Azt érezte, hogy bajban van. Hetedik éve dolgozik a szociparban, ugyan annál a cégnél. Azt érezte, már nem alkalmas erre a munkára. Nem tudta letenni a munkát, ahogy kilépett az ajtón. Pedig ez volt a fogadalma: a munkát nem keverni a magánélettel.
De ez a nap nagyon a lelkébe mászott. Nem a hozzáértésén múltak a dolgok. Ezt nem fogadta el. Emberként bántották meg.
Lement a kocsmába.
Sokára ért haza. Csak zuhanyozni maradt már ereje és ez így volt jól. Nem akart gondolkozni, nem akart érezni semmit már. Csak aludni vágyott.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
