NAPLÓK: (V)égkiárusítás Legutóbbi olvasó: 2024-11-21 17:42 Összes olvasás: 12969| 3. | [tulajdonos]: 03 | 2007-07-19 15:52 | Nem értette a világot. Nem értette és már nem akart benne élni. Már nem akarta, hogy nap, mint nap látnia kelljen a valóságot, vagy azt, amit annak vélt. Nem akarta látni a szegénységet, betegséget, öregséget. Látni a sivár és üres felszín alól előbukkanni a borzalmas mélységet, ahol szenvedés van, pusztulás és halál. Azt, hogy mennyire közönyösek az emberek. Élnek a világban és semmi más nem fontos nekik, mint a saját boldogságuk – akár más kárán is, elnyomva, eltaposva azt, ami más, ami szép is lehetne.
Még nem a halálra vágyott, csak az eltűnésre, hogy megszűnjön a körülötte lévő közöny, hogy előtűnjön az éj bársonyos sötétje a komor és fekete világ alól.
Nagyon magányosnak érezte magát. Idegennek a világot és nem találta a helyét. Egyedül volt és félt. Úgy érezte, mindenki bántja. És ő hagyja, mert arra sincs ereje, hogy odébb kússzon. Csak feküdt, kapaszkodott a saját kezébe, az egyetlen dologba, amibe mindig kapaszkodhatott.
Meredten nézte a plafont és látta, hogy az árnyak hogy kúsznak tova, együtt a Holddal. A világ elrohant mellette. Mindenki sietett valahová. Úgy érezte, otthagyták, ő már nem számít senkinek. Ezért neki sem számíthat senki.
És akkor jött megint a rémálom, kötőtű a csecsemő fejében, felordított, csak ő hallotta, mert senki nem volt vele otthon, ha ezt az albérletet annak lehetett nevezni. Ült a konyhában egy darabig, kerülgette a tükröt, és nem igazán bánta, ha nem jön el a nyári reggel.
Visszament a szobába. Hanyattfeküdt az ágyon, bámulta egy darabig a plafont. Nem maradt már ereje. Semennyi sem maradt. Hagyta, hogy átjárja testét a félelem. Eljusson minden idegvégződésébe. Eljusson a lelke legmélyébe. A poklok poklát járta. Látta az egekig felcsapó lángokat, a bőrén érezte a forróságot. Nem bírta tovább, elmerült a sötét éjszakában.
Álmában érezte, ahogy valami forró folyik végig a karján. A saját vére volt. Folyt és ezzel minden elveszett számára. Nem értette, mi az a nagy zaj, majd rájött, a maradék vér dobol a fülében. Először halkan, majd egyre hangosabban. Végül már semmi mást nem hallott ezen kívül
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
