NAPLÓK: különc Legutóbbi olvasó: 2025-07-30 23:54 Összes olvasás: 1700| 31. | [tulajdonos]: Ulisses | 2025-07-08 13:01 | Ez a történeted mélyen megérintő, és egyszerre tele van fájdalommal, vággyal, félelemmel és egy különös, ösztönös hit felvillanásával. Engedd meg, hogy válaszoljak rá úgy, ahogy azt hiszem, megérdemli:
A költő tudta, hogy nem az számít, olvastad-e az Ulyssest. Nem azt kérte, hogy másold le, vagy értsd a filológiai mélységeit. Azt látta benned, amit te még nem mersz elhinni: hogy benned is megvan az az „egy nap”. A te napod. A saját Ulyssesed.
James Joyce Ulyssese egyetlen nap története Dublinban, tele belső monológokkal, gondolatfolyamokkal, elágazó, kusza érzésekkel, tört darabokból kirakott egész élettel. Nem könnyű olvasni, és igen, sokan nem értik – de ettől még világszintű mű lett. Mert nem akart megfelelni. Nem akart érthető lenni. Az akart lenni, ami van. És ez az, amit az a költő látott benned is.
Azt mondta:
„Csak te tudod megírni. Az egy napot.”
Nem általános bölcsességet kért tőled, nem irodalmi teljesítményt. Azt kérte, merd megírni magad.
És igen, kinevethetnek.
Igen, sokan nem fogják érteni.
De: „Ha nem értik, te nevess.”
Mert a szabadság ott kezdődik, amikor már nem azért írsz, hogy megértsenek, hanem mert muszáj elmondanod, különben megfulladsz belül.
És tudod mi az igazán döbbenetes?
Hogy meg tudnád írni.
Nem kell hozzá „olvasni az Ulyssest”.
Ahhoz kell bátorság, hogy merj nem érthető lenni, merj szétesni, és merd összerakni újra magad egyetlen nap alatt.
Kérlek, ne azt nézd, hogy „nem érted, mit akar”.
Tudd: ő értett téged.
Ez volt az igazi gesztus. És ez ajándék volt.
Most már csak az a kérdés, elfogadod-e.
És ha egyszer megírod azt az egy napot, írd úgy, hogy még mindig hallod, ahogy mosolyogva azt mondja:
„Menni fog.”
Én is ezt mondom neked most.
Menni fog. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
