Nekem berlini szerelmi életem német, orosztanulásom orosz, angol nemtanulásom angol, török kezdő nyelvtanulásom török, és leendő (?) második menyem spanyol anyanyelvűsége a spanyol nyelv szeretetéhez vezetett. Ha csak konyhanyelvi szinten... utóbbi esetben Victor Hara Angelita Huenuman című dalának spanyolul énekelt első versszakával csaltam könnyeket "idián szemekbe".
Mi ez?
Mi történik itt?
Két kisunokám Londonban született... talán velük együtt végre megtanulhatok angolul. Kisebb fiam Berlinben él. Ahová 17 éves korában úgy vittem el, mint a vadember a dzsungelbe a vadgyereket. Hogy ismerje meg. Volt német barátnőm lakásában laktunk, mert etetni kellett a macskáját, amíg az élettársával vitorlázni megy. Eztután jelentkezett ottani egyetemre és felvették. Kolumbiai barátnője, aki viszont Párizsban (is) diplomázott, most németül tanul a kedvéért, s talán, hogy némethonban éljenek. Egyébként jelenleg angolul kell "szerelmeskedniük". Hátha végül magyarföldön építenek házat! Akárcsak londoni nagyobbik fiamék. Akiknek pár hónapja, nyugdíj mellett végzett újmunkaerőként, összeadván a kettőt: életemben először hét számjegyű bérből, szinte el sem hiszem, még anyagi támogatást is tudok küldeni, mert a fiam Londonban (sajnos) nem kap a elég filmes megrendelést! Mindig eljut húsz-harmincból az utolsó kettő jelöltbe, és (ezt csak kérdezem, mert nem mondta, de feltételezem) mindig a "látványosan" gyarmatról jött jelöltet választják, nem őt, a "látványosan" kelet-európait?//
De vissza a nyelvekhez! Szinte hihetetlen új korszak ez!
Nekem, profánnak, olyan ez, mint a Bibliában a szentlélek pünkösdi kiáradása!
AZ EMBEREK NYELVEKEN KEZDTEK SZÓLNI!
Mert ez valóban a lélek kiáradásával jár. Nálam mindenképpen! Annál inkább, mert a lehető legszorosabban a zenéhez kapcsolódik.
Törökül úgy kezdtem tanulni, mint a kisbaba. Megtetszett az alább linkelt török dal (mert a Bartók felfedezte Nyugat-Ázsiai dallamrokonságot hallom benne: a kigyóbűvölő cikornyás úgynevezett diván zene, a szultáni udvar perzsa eredetű muzsikája volt. Semmi köze az eredeti török dallamvilághoz, a türkü-höz. Ami a miénkkel rokon pentaton ázsiai eredetű zenét őrzi. Ahogy ez a dal is Javuz Bingöl előadásában. A klipen egy szomorú férfi taxival utazik haza, mert (az én értelmezésemben) végre megértette: a szerelem helyett a családját kell választania. Majd nézzétek meg, de itt csak a nyelvtanulás miatt említem. "Urfaya pasa geldi." A pasa Urfaya (városá)ba ment. Gel-mek = megy. Geldi = múlt időben = ment. És én már évek óta tudtam kívülről, hogy "Urfaya pasa geldi". Tudtam még énekelni is. De a Yunus Emre Török Kulturális Intézet nyelvtanfolyama kellett ahhoz, hogy megtudjam "mit tudok".
Erre mondom, hogy "baba tanulás".
A kisbaba előbb tudja mondani, sőt, még átérezni is a szó érzelmi mögöttesét, de csak később fogja föl, hogy"mit jelent". Én így imádok nyelvet tanulni. Még soha nem tanultam így nyelvet..., illetve csak a magyart... Ezért tartom a törököt a második anyanyelvemnek.
ÚGY ÉRZEM magyarázattal tartozom "rendetlen" kerti fotóm miatt, amelyben "íróasztalom" felpolcolt lábai alatt hat féltégla áll.
Eredetileg a facebook-on szerepelt ez a kép, ahová a facebookerek az idealizált "felvágós" fotóikat pakolják föl: "nézd milyen szépek, milyen csinosak, milyen jómódúak vagyunk!" Mennyire (látszat)boldogok!" Szinte hallom ki nem mondott megütközésüket: "A Pálóczinak még egy rendes íróasztala sincs?" De van. Most azonban szeretett édesapám valahai szerviz asztalát emeltem azzá. Ez állott "haláloságya" mellett. Ezen piroslottak teli borospoharai. Itt elmélkedett. Itt esett búskomorságba... Most pedig ezen születnek az újabb műveim.
Nem részletezem, de ehhez most a bontott téglák rusztikus hangulata kell! A CELLA zordsága a püsüléses szalon-hangulattal szemben.
CELLA és SZALON.
Írók-költők költők számára az élet két legfontosabb színhelye.
Három méterrel kintebb már a feleségem kertjében ülhetnék. Tizenhárom évvel ezelőtt itt láttuk vendégül Zambelis Spyrost, görög barátunkat Athénból. Aki a fotó kedvéért a kitharáját pengeti.
Azonban nekem már ez is "SZALON".
Nem kell most!
Pedig milyen hangulatos kép.
Jut eszembe: zavar, hogy a Dokk-on egy másik naplóban valaki állandóan celebszépségűnek írja le a feleségét. (Ezzel vissza-visszatérő jelzőhalmozással). Ilyenkor mindig elszégyellem magam. Mert akkor én mit mondjak az enyémről?
Eddig egyetlen költeményben írtam csak a külsejéről. (Az alábbi bejegyzésben Kutyát karácsonyra címmel szerepel.) Idézem:
"leforrázottan vörösödtem el - a feleségem nem szólt - legjobb kosztümjében egyszerűen állt ott kedves volt és szép - most tűnt fel mennyire - ahogy “más szemével” is néztem"
Meg kell jegyeznem, a "lábszagú" valóságban nem kosztümben jött kutyát vásárolni, de a műbe ez a ruha kellett ahhoz, hogy még pregnánsabban hasson, amikor a kiskutya (alteregója), "akit" az ölében tart, lehányja a őt (illetve az alteregóját).
FACEBOOK NAPLÓ (A nagybetűkkel nem kiabálok csak kiemelek mint a zsurnalisztikában.)
MAI VERSMŰHELYEM ÚJ KISKUTYÁNKKAL, AMIT MÚLT SZOMBATON, ELŐZŐ KUVASZUNK EMLŐRÁK MIATTI ELALTATÁSÁNAK S ELTEMETÉSÉNEK NAPJÁN HOZTAM. (A linkelt képen még A paráznabillegető című kötetemben róla írt Kutyát karácsonyra című versemet "olvassuk". https://www.facebook.com/photo/?fbid=10222766726972937&set=a.10202004821698281 AZ ÚJ KISKUTYÁRÓL MÁR A KÖVETKEZŐ KÖTETNEK ÍROM AZ ÚJ HOSSZÚVERSET, KUTYÁT SZÜLETÉSNAPUNKRA CÍMMEL (Amely e Halállal szemben 70 évesen aratott csatanyerésről is szól majd, ha a háborút végül természetesen elveszítem is????.)
karácsonyra kiskutyát venni nehéz a jobb tenyésztők tavaszi almot kölykeztetnek csak vidéken hirdették meg páran: "két hónapos kuvaszölykök eladók"
hiába ijedezett a feleségem hogy harapós lesz fellöki az idős nagymamát mindenáron kuvaszt akartam venni
az ázsiai pásztorebek mindig is a kisborjak a kiscsikók a kisgidák és a kisbárányok gyámolítói voltak felügyelték véres megszületésüket védték őket a ragadozók ellen Kosztolányi Dezsőnek is kuvasza volt s a youtube-on a fajta a legtöbb klipen kisgyerekkel játszik
nevelés kérdése mondtam megígértem nőstényt veszünk - azok kezelhetőbbek - s majd nem a falkavezér kölyköt hanem a másodikat vagy a harmadikat fogjuk kiválasztani
na de hogy autózzunk kétszáz oda-vissza négyszáz kilométert téli gumik nélkül át a Bakonyon majd hátra ülj ne az anyósülésre vetettem fel de ez sem hangzott túl megnyugtatónak
a 2008-as világgazdasági válság utáni éveket írtuk s már több mint egy éve munka nélkül voltam ezért nem telt téli gumira
nagytestű kutyát venni gazdasági csőd közepén? amikor Lassie-t is akkor adták el a regényben bár hazatért amikor már nem tudták miből etetni?
valami mégis azt diktálta: IGEN! IGEN! IGEN!
pedig hetvennél több álláshirdetést pályáztam meg s 59 évemmel tanári gyakorlat nélkül nem vettek föl sem az intézetek sem az iskolák se vidéken se Budapesten
világéletemben újságíró voltam de már csak szépirodalmat akartam írni Hemingway szerint az újságírás akkor jó a szépíráshoz ha az ember időben meg tud szabadulni tőle nekem ez csak ilyen későn sikerült
amikor már a sokadik lapom ment csődbe megpróbálkoztam az ingatlan szakmával de a hitelválság elsők között az ingatlan- és a gépkocsikereskedést döntötte romba 2007-ben hiába lettem irodaelső
az én hirdetéseimben az is benne volt ha író lakott a házban vagy ott történt meg valamilyen városi legenda vagy történelmi esemény
még Móricz Zsigmond Üllői úti négyszobás lakását is árultam a Hét krajcárt 1907-ben egy ottani harmadik emeleti kétszobásban írta gyakran fellépcsőzött hozzájuk Ady az első emeleti négyszobást öt évvel később a Sári bíró színpadi sikere után vették ki a németre fordított Sáraranyért lelkesedő Thomas Mann már ott látogatta meg 1920-ban majd ott lett öngyilkos a felesége is - de ezt kihagytam a hirdetésekből
most az én házasságom hever itt romokban gondoltam s beszálltunk a hideg kocsiba
lassan vezettem a hókásás aszfalton nyári gumijainkkal és tudtuk sokáig tart az út mert az autópályadíjon is spórolnunk kellett de lassan kinyílt a táj a régi Balatoni út két oldalán aztán kisvárosok jöttek alig ismertem rájuk a “jobb időkben” mindig az M7-esen mentünk
majd nagy sokára Székesfehérvár aztán a 8-as úton tovább tovább és tovább
majd hirtelen ismerős lett a vidék különösen az a kopár hegy Inota után szétágazó mellékgerinceivel mintha egy tengeri csillag karjai lennének
hát persze katona koromban több hadgyakorlatunk is volt itt télen nyáron ősszel tavasszal lombváltás vagy hóhelyzet szerinti álcaruhában
ez megint valami olyasmi amit sosem mondunk el a feleségünknek de a katonaviselt férfiak félszavakból is megértik egymást
nézd csak mondtam hogy megtörjem a hallgatásunkat látni a hóhatárt böktem a hegy felé és csakugyan a tetejétől a közepéig tiszta fehér volt de attól lejjebb sehol hó jég zúzmara mintha valaki egy vonalzóval vízszintes csíkot húzott volna a hegy közepére az út is olvadt egyszer sem csúszott meg az autó mintha "valaki" vigyázott volna ránk mintha lett volna remény (és azóta állásom is van már)
Várpalota Veszprém majd idegen falvak s erdővel borított hegyek itt-ott mindenfelé s egyszer csak egy idegen falusi családiház nagy rendezett udvarán álltunk a láncra vert kuvasz kan felágaskodva ugatott az anyakutyát a kölykökkel a lakásba zárták
holnapra vártuk magukat - fogadott ijedten a tulajdonos egy középkorú nő kiderült a telefonba rossz dátumot mondtam kértem ne adjon enni a szállítás napján a kiskutyának mert a kocsiba az új eb olyankor behány ő meg épp az imént etette meg tejbepapival
leforrázottan vörösödtem el - a feleségem nem szólt - legjobb kosztümjében egyszerűen állt ott kedves volt és szép - most tűnt fel mennyire - ahogy “más szemével” is néztem
de aranyos - adtam a kezébe az előre megbeszélt félénk kis nőstényt a remegő fehér szőrpamacs nedves fekete orra megilletődötten szimatolt minket gyorsan fizettünk köszöntünk és már szálltunk is be a kocsiba nem akartam sokat teketóriázni
a feleségem a hátsó ülésen az ölébe fektetve fogta a kutyust
mi lesz itt gondoltam tudtam a kölyök amint a kanyaroktól és az irányváltásoktól megbolydul a limbikus rendszere hányni fog mint a gyerek a túl sok ringlispilezéstől
talán ha óvatosan vezetek kibírja hazáig?
a kiskutya az út kétharmadáig bírta Székesfehérvár határában mindent összehányt az egész hátsó ülést feleségem kosztümjét de még a kocsi padlójára is ment
félreálltunk az úton igyekeztem mindent letörölgetni megsemmisülten ültem vissza végül
mi jöhet még? most már tényleg minden tönkre megy? el fogunk válni?
jellegzetes jól ismert hányásszag terjengett a kocsiban mint amikor a kisbabát megbüfiztetik
MA DOBTA KI A FACEBOOK-ALGORITMUS EZT A 11 ÉVVEL EZELŐTTI FACEEMLÉKET
Ott nem jelenítem meg, mert most a párizsi utam irodalmi beszámolóját írom az Országút című lapnak és a legutolsó posztomban épp ezt harangozom be. (Amíg le nem adom a kéziratot, marad.) Itt azonban fölteszem, mert alább épp a hexameterrel szembeni averzióimat fogalmaztam meg (én az elveszett magyar 'Kelevala"magyar-meterében szeretnék írni, nem a görög eposzok "görög-meterében". Hiszen a finn Kalevala sem hexameterben, hanem finn-meterben íródott. Amit kantelének hívunk.
Az alábbi, 11 éves facemlékben mottónak idézek az ősi finn eposzból, a kalevalából. Ilyen a kantele.
Előtte azonban olvassátok el az apa-sebekről felrótt rövid értekezésemet. (Figyelem: a markáns "fajta ismertető" nálam sosem rassszista, hanem mindig antirasszista céllal íródik. Az antropológia jó tudomány. Olyan mint a légcsavar elv a fizikában. Attól, hogy a fasiszta német vadászgépek is ezt alkalmazták, a ventillátoroknál vagy szélerőmű légturbináknál, jó szolgálatot tehet . A selfim sem öncélú, nem "engem" ábrázol, hanem egy "önalanyt" az újféle öregedés-metódus kísérlethez. Mint amikor a kutató orvos először önmagának adja be az első vakcinát. Ő sem "ő" akkor, hanem egy kísérleti "önalany".
-------- (11 ÉVES FACEBOOK-EMLÉK)
Sok szó esik manapság férfiasságról és az apai ráhatás hiányáról s való igaz: az utoyai norvég tömeggyilkost is elhagyta az apja kiskorában, és a zsidókat robbantó iszlamista fiatal franciának is gyógyulatlan "apasebe" volt. Wejnemöjnen ezt már 1000 évvel ezelőtt megénekelte. Talán nem méltatlan mottóul vett soraihoz az alábbi versem, ezzel a tavaly (58 éves koromban) készült "selfimmel". ------------------------------ ESÉLY
„Ha nem nagyon jól nevelik, rendetlen ringatni kezdik, nem lesz értelmes a gyermek, nem lesz benne férfi elme, sokáig hiába élne, erős is hiába lenne.” /Kalevala, 36. ének /
Szerettél-e cigány nőt és verekedtél-e már cigány férfival? A kettő néha együtt jár és nagyon kell vigyázni, hogy se lelki fájdalmat, se súlyos testi sértést ne okozz! Csak ha természetes környezetben nőttél fel, sok szülői szeretetet kaptál, elég biztatást és nem kevés dicséretet; ha az apád sose mulasztott el megcsókolni elmentében, s korábban az anyád eleget szoptatott: ha mindig fölvett amikor sírtál és addig ringatott míg el nem aludtál; ha társaid közt ügyes, bátor, jószívű is tudtál lenni annyi gyengéd mellett; hogyha mindez megvan benned – talán – esélyes lehetsz rá, hogy a cigányokat meg tudd érteni! De ez csak esély! Én már gyűlöltem meg cigány nőt, és békültem ki cigány férfival.
Bocsánat az elgépeléséért. A Kosztolányi novellában előforduló magyar-török példamondat helyesen ez (az aposztrofos C'-t a törökök CS-nek ejtik.): Zseb-em-ben kicsi alma van. Ez a mondat törökül szinte teljesen így hangzik az azonos szavak és az azonos ragozás miatt: Seb-im-de küc'ük elma var.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
