Bizonyára mindenki megfigyelte már, hogy a talaj gyakran meggyűrődik, olyanformán, hogy az egyik része a talaj sík felületére merőlegesen, a másik pedig az említett felülettel párhuzamosan helyezkedik el, helyet adva egy újabb merőleges meggyűrődésnek, és ez spirálisan vagy tört vonalakban a lehető legkülönbözőbb magasságokig megismétlődik. Előrehajolva, bal kezünket az egyik függőleges részre, jobb kezünket pedig az ennek megfelelő vízszintesre helyezve egy lépcsőfok vagy lépcső pillanatnyi birtokosai vagyunk. Minden egyes lépcsőfok, amint láttuk, két elemből áll, és egy kicsit magasabban és egy kicsit előbbre van, mint az előző; és ez az az alaptétel, amely a lépcsőnek értelmet ad, hiszen bármilyen más kombináció, eredményezzen szebb vagy festőibb formákat, sohasem képes arra, hogy a földszintről az emeletre vezessen A lépcsőket szemből másszuk meg, mivel hátrálva vagy oldalazva igen kényelmetlen volna. A természetes tartás a következő: talpon maradunk, a karunkat lazán lelógatjuk, a fejünket felemeljük, de csak annyira, hogy még jól lássuk azt a lépcsőfokot, amely azt a másikat követi, amelyre lassan és egyenletesen épp most lépünk. A lépcsőn való felmenetelt azzal kezdjük, hogy felemeljük a testünk alsó, jobb oldali részét, amely általában bőrbe vagy szarvasbőrbe van bújtatva, s amely, néhány kivételtől eltekintve, pontosan elfér a lépcsőn. Amikor említett részünk, melyet a rövidség kedvéért lábnak nevezünk, már az első lépcsőfokon van, magunk után húzzuk a megfelelő bal oldali részt is (amelyet szintén lábnak nevezünk, de nem szabad összekevernünk az előbb említett lábbal), és felemeljük a láb magasságába, majd folytatjuk a felemelés műveletét egészen addig, míg a második lépcsőfokra nem helyezzük, így azon nyugszik a láb, az elsőn pedig a láb nyugszik. (Mindig az első lépcsőfok a legnehezebb, egészen addig, amíg nem találjuk meg a mozdulatok megfelelő összehangoltságát. A magyarázatot megnehezíti a láb és láb elnevezések egybeesése. Kérem, nagyon vigyázzanak rá, nehogy egyszerre emeljék fel a lábat és a lábat.) Miután így felérkeztünk a második lépcsőfokra, elegendő váltakozva megismételni ezeket a mozdulatokat, egészen addig, amíg a lépcső tetejére nem érünk. A lépcsőt könnyedén, egy kis sarokmozdulattal hagyjuk el, amellyel mintegy odaszögezzük a helyére, ahonnan nem is mozdul el többé, egészen addig, amíg le nem jövünk rajta.
Jövök lefelé a lépcsőn, a harmadik és negyedik emelet között. A negyediket már elhagytam, tehát nyilvánvaló, hogy most a harmadiknak kellett következni, ha általában hinni lehet a forgatónyomatéknak, mivel a lépcső az úgynevezett csigalépcsők műfajához tartozik.
*
Ekkor hirtelen megdöbbenve álltam meg.
Egy gondolat ragadott meg, olyan erővel, hogy kénytelen voltam megállani.
Miért nevezem én ezt a most következő lépcsőt harmadiknak?
Hiszen alulról számítva valóban harmadik, miután a házat alulról kezdték el építeni, s végre is ez a jellemző, hogy így mondjam, ez a sorsdöntő és végzetes motívum, egy ház életében. A ház szempontjából - ha beleképzeljük magunkat a ház lelkébe, ami egy lelkesebb, tehetségesebb, mélyebb és valódibb korban lehetséges is volna, csak a mi gyalázatos és ostoba századunkban tűnik lehetetlennek, ebben a korban, melynek szelleme egyszerűen nem akarja elismerni, hogy a ház is ember, miután ember alkotta, csakúgy, ahogy az emberben, Isten alkotásában, van valami isteni - szóval, a ház szempontjából egészen közönyös, hogy valaki felülről jön lefelé, vagy alulról megy fölfelé. Ő, mármint a ház, üres óráiban vagy olyankor, ha gombozni akar gondolataival, nyilván alulról számítja a saját emeleteit, mert gyermekkori emlékeiben így szerepel ez a sorrend. Viszont az ember, mármint szerény, de ellentmondást nem tűrő személyem, abban a helyzetben van, hogy tetszés szerint képes lefelé és fölfelé mozogni, nem úgy, mint a tárgyak - miért alkalmazkodik hát a tárgyak terminológiájához, miért veszi át a ház önmagára vonatkozó kifejezéseit? Világos ugyanis, hogy olyankor, amikor lefelé jövök, az én utam szempontjából a negyedik emelet az első és az első emelet a negyedik, éppen mert előbb jutok amahhoz, mint emehhez.
De ha ez igaz, márpedig igaz, akkor mit jelent az, hogy le és mit jelent az, hogy fel?
*
Zavaros mélységek nyílnak meg e kérdés nyomában: mélységek és magasságok.
Megállok a két emelet közt, mintha gyökeret vert volna a lábam.
Éppen jön a postás.
Tessék, aszongya, tessék aláírni, aszongya, és nyújtja az ajánlott levelet az ügyvédtől, hogy aszongya, hogy fizessek, aszongya.
Megállítom a postást. Állj meg, barátom, vándor, ó állj meg - mondd meg nekem, merre kell menni ezen a lépcsőn fölfelé és merre lefelé, mert én elfelejtettem...
Erre tessék, erre visz lefelé az út, mondja ő udvariasan.
De vajon biztos-e benne?
Az Ember útja felülről indul. De az Út embere alulról kezdi. A felül mindig alulmarad, afelül nyugodtak lehetünk.
Külömbféle szavak lajstroma (Jánosfalvi Sándor István (1804–1879) gyűjtése)
1. Magyar szókönyv pótlék. Olyan szavak ezek, melyek a legteljesebb szabályos magyar Szótárakban sincsenek meg, de a magyar, kivált székely köznép száján mindennapi használatban vannak. Maga a szó – Ennek jelentése vagy értelme
A. Áncsorogni – Azaz ide s tova cél nélkül állani, járni. Ánkálni – Mélázva, tétova járni, bámulva állni. Ajongani – Szégyellve akarni megnyerni valamit. B. Belezna – A szövés alatti leszakadt fonal ürege vagy csorbája. Belétőked – Valakibe belé kötölőzik vagy belébonyolodik. Belékutul – Belényúlogat tilalmason vagy tisztátalanul. Béseg v. Péseg – A vér stb. ingerlőleg forradoz, zsibbadoz. Bojász v. Bakrász – Bódorog, ide s tova tévedez, mint a bak. Bódorog – Ugyan az. Bozlány – Borzas, bokros, tövises erdőújulás. Buditska – Kalitka v. galicka (datki szó). Bece, kényes bece – Delicatus. Bóka, kicsi bóka – Kicsi malac. C. Cs. Csecskó – Gúny nevezet. Csecskős – Apró veresstráfos v. vonalas fehér törökbúza szem. Csepcsel (le) – Lelocsol a víznek tenyérrel ütésével. Cirmolni – Szidni kisebbítőleg, néha ok nélkül. Cuna – Kisleánykák, szűz leányok pinája. Condollott – Elrongyollott. Csemcsegni – Mikor ember v. disznó eszik, ily hangot ád. Cihogni – Azaz kacagni össze a többivel lassancskán. Csőcselék – Hitvány, aljas. Családi apró tagok, gyermekek. Csükészni – Tallózni a beszedett termés helyén. Celebula – Mindenféle, elegyes portéka. Csürök – Mészkatlan begyújtó szája. Csármál – Lármáz, mint a madarak. D. Dévaj – Kicsapongó, gonoszkodó ember. Derendocia – Nagy lármával, dörgetéssel járó szekerezés. Ducifaros – Nagy, kiálló gömbölyded farú személy. Duvasztani v. uvasztani – Fűzfa héját stb. épen lehúzni, vagy bőrt is. Durga – Csepűvászon lepedő, búza stb. szárasztó. Dáridó – Vendégségi táncos, lármás mulatság. E. Elvederedett – Elhányódott, eltaszigáltatott. Elkámpicsorodik – Elkeseredik, száját nyomorékul vonván el. Ergöje – Féleszű, helytelen magaviseletű. Elernyedni – Mikor valamely épület stb. széjjel kezd menni. Egercsélni – Azaz egér módra imitt-amott kutatni, rágódni. Ebhendi – Alávaló gazember. F. Foszlány – Ringy-ronggyal fityegő köntös, mely foszlik ki. Fikarc – Valaminek legkisebb része. Fanyalogni – Valamit félénken akarni megnyerni. Furfangos – Sokféle ravasz mesterséggel élő ember. Fonyorodott – Azaz elfonnyadott, fonnyadni kezdett arca. G. Gy. Gozs v. gazsó – Cserebogár. Gezemuza – Mindenféle elegyítéke a dolgoknak. Giligógyi – Bolond magaviseletű. Gar, nagy garral – Maga reátartó kevélységgel szóló. Gúggadoz – Ti. törpe helyeken, élőfák ágai alatt. Gészkönke – Kicsiny szoros utcafenék. Gányolni – Valamely köntöst imígy, amúgy összevarrni. Gyökinteni – Sántán lépni v. álmos fejét le-le ejteni. Gór (tyúk) – Hosszúlábú, magos, nagyfajú tyúk. Gyaka – A szekérben felállított hegyes fa lajtorján. Gób (ülj bé abba a góbba) – A tűzhely alja, vagy cserepes kemence alja. H. Harél – Nagy illetlenül sokat beszél. Hüppög – Mikor a félkurta lábú ember sántítva megy. Hötyke – Magarátartó, kevély, hegyes menésű stb. Hencegni – Kevélyen piszkálódik, bírálgat, ítélget. Hingyolni az ágyat – Az ágyat összevissza mászni gyermekeknek. Hamaríttani – Siettetni. Habatolás – Gutaütött ember beszéde. Hatlatom – Halogatom. I.J. Imola – Imaház, kápolna. Ibrikál – Szarik. Ikrandik v. megikrandik – Valamitől megirtózik, csömörlik. Jámbortalanság – Régi magyar szó. K. Kajla – Horgas, leálló szarvú vagy fülű ökör. Ketyeg – Az óra mikor jár. Katipila – Asszonyos természetű férfi. Kolontos – Nem elég okos. Kóté – Kevéssé esztelenecske. Kauncolni – A kutya mikor megütve fut. Kúttogni – Valamely búvóhelyen rejtőzve üldögelni. Kúcogni – Valamit vékony hangon félsírva kérni. Kibidgyen v. biggyen – Kiesik, kifordul valamely test, hogy függjön. Kodohodtt – Az éhség miatt hasa megüresült. Kutatni – Keresgélni az elrejtett szoros helyeken is. Katyfolni – Valami ételt stb. sokféléből összekeverni. L. Lehergelni – Valamit valahonnan leverni, nyomdosni. Lepreckelni – Vízzel stb. apró harmat alakban levizezni. Lebelegni v. nebelegni – Ügyetlen tréfásan bánni valakivel. Lepocskondiázni – Valakit ok nélkül lemocskolni, nyelvelni. Lempefülű – Leálló, fityegő fülű. Lődörög – Ide s tova mozog valamely kemény test. Lárifári – Haszontalan, kerengő, nem igaz beszéd. Lok – Valamely patak melletti völgy. Libbenteni – Sántálva lépni, kinek egyik lába rövidebb. Lipinkázni – A gyermekek szoktak deszkán stb., mint a kompona. M. Maszók – Bőrről levakart apró szőrök pokróc szőni. Múszli – Ugyan az. (Bágyi szó, hol szövik a pokrócot.) Majszogni – Szuszogva, csemcsegve enni. Matat – A vak vagy sötétben lévő ember valamit keres. Mutuj – Nem sok beszédű, hallgató, ügyetlen ember. Mókázni – Valakivel tréfálkodni, gúnyosan enyelegni. Megkörmözött – Gyengén befagyott víz és sár. Makuc – Odvas fa fekete pora. Macsalog – Azaz valahol ok nélkül mozgásokkal múlat. Mocsolya v. pocsolya – Híg sár az úton. Mókol – Össze-vissza varrogat stb. tudatlanul valamit. Megtincselni – A disznót, malacot stb. holmi aprósággal hizlalni. N. Nyüskölődni – Olyanformán mozgolódni fel s alá, mint a nyüst. Neszere – Bolondforma magaviseletű. Nyikitelni v. nyaklatni -- Mikor a kutyát s szekrény fedelét nyikorgatja. Nyiszitelni – Rossz késsel vágni valamit. Netet – Valaki bolond módra ide s tova nézegel. Nyekken – Mikor valaki leesve torkából hangot ád. Nyammog – Mikor valaki csúful, nyammogva eszik. Nyöszörög – Valamely szenvedő beteg állat. Nyikkan – Mikor valamely megütött állat megnyikkan. Nám – E helyett – Lám, azaz lám, tegnap jó volt stb. O. Ordos v. törkös – Törökbúza melynek fehér szemein veress vonás van. Összecsebzett – Azaz, mint a csepű összebonyolódott, zavarodott. P. Piszmogni – A dolgot serényen nem végezni. Puca – Kis leánykák szeméremteste. Poszárlik – Valami széjjel hányódik, szóródik. Piszonyodik – Meg kezd gyengén penészedni. Peszlek – Valami apró pórtéka vagy eszköz. Pisolyog – Gyengén mosolyog. Popiskálni – Törökbúza szemeket a tűznél pattogtatni. Pacsékol – Elpazarol, osztogat, veszteget. Püffög – A kása, s egyéb efféle mikor fő. Piszeg – Mikor a síró gyermek fojtott hangon piszeg. Pezzen v. megpezzen – Valami vékony réz, lapi vagy drót. Permete – Gyenge cseppekből álló harmateső. Parpáj gyermek – Azaz bátor, kedvkereső. Potyor – Híg sár az úton. Pallókázni – Lipinkázni (datki szó) valami deszkán. Pislen – Kicsiny csirke. Pözmete – Mindenféle tűzgyújtó apróság, csepű, papír, szalma stb. R. Ringyó, rima – Szemtelen kurva. Rippadoz – Gyönyörködve, mohón kacag. Renyődni – Szorongó szívvel valami felett panaszkodni. Rostolni v. ratymatni – Ide s tova, ki és bé gyakoron járkálni. Retyegni – A békáknak. Rebegni – Nem balbutire [hebegés, dadogás], hanem tremere [reszketés, remegés] jelentéssel. Rittyegtetni – Ostorát stb. Rönkesz – Törpe. Rövebb – Rövidebb helyett. S. Sz. Szódé – Vad forma, nyers magaviselet. Szepegni – Valamely gonosztól való félelemmel lenni. Súrujka – Igen szűkön, kurtán készült köntös. Suhancár – Vékony termettel felnőtt ifjú. Sinkópál – Koldulva, fél sírva kéreget valamit. Sziriktálni – A tüzet szurdalni, hogy jobban égjen. Sustorékol – A tűz hányja a szikrát ropogva. Szottyan – Valahonnan leesik valami könnyűdeden. Sejtem – Homályosan gondolom, képzelem lenni. Sajdítom – Előérzéssel képzelem, érzem. Sompolyog – Valami körül lassan jár vagy megy el. Silákol – A tűz, mikor csak gyenge lánggal ég. Szőnye – Az erősen szürke gyapjú. Sápítoz – Megrebbenve kiáltoz. Süllög – A tűz mikor rosszul ég vagy rántódik valami. Szilokba szaggat – Apró darabokra szétszaggatni. Szüszküpü – Mindenféle szóhajtásba, dologba részes. Szappankázni – A víz tetején valami lapos követ elhajítani. Sikóta – Kis cserép vagy csontfurulyácska mely sikolt (datki szó). Sukutolni – Suttogva váltólag beszélni sokat. T. Tongyó – Aki rendetlenül öltözködik. Tepölődik – Amikor valaki valahonnan ki akar mászni. Tácsogni – Mikor valaki szájtátva néz valamit. Titi muti – Ügyetlen magaviseletű. Túszol – Rágalmazólag szót hajt. Terécsel – Mikor ok nélkül minden össze-vissza beszél. Tepelák – Törpe, leppögő menésű hitvány ember. Tepsed – Szétlapul. Tesped – Mikor valaki vagy valami sinlik, emésztődik. Z. Zs. Zuvatolni – Sokféle rágalmas szót hajtani. Zándorodik – Összeszólalkozik valakivel. Zokon venni – Megilletődve venni valami vádat stb. Zernyén járni – Csak félig öltözve járni. Zsana (nagy zsana van) – Nagy érthetetlen beszélgetés. Zobban – A kapu mikor béteszik. Zsibog – A lába az embernek, mintha valami járna benne. Zavara – Hosszan vágott keskeny deszka. Zsillamat – Zsírnemű, akármiféle szalonna, vaj stb. V. Vatatni – Sokat beszélni ok nélkül. Viszkolódni – Annak, aki ülőhelyét nem szereti. Vaszkolódni – Annak, aki ülő-, fekvőhelybe akar fészkelődni. Vaszarkodik – Erőlködik valami cél elérésére. Virgóhely – Mely felett az emberek huzalkodnak, perelnek. Vápahupáshely – Hol völgyecskék, dombocskák vannak. Vakkanni – Mikor a síró gyermek zokogva szól. Vacsog – A sár, mikor megy az ember benne.
"Az első sírás? Már az is bűn volt? Két kiló 42 deka evilági anyagba zárva kellett várni, hogy megszólaljak, tiltott, titkolt génüzenet, az összhang vágya, ahogy az esendő világon suhamlik át, időn az álom, először, egyszer, utoljára."
(Szokolay Zoltán: Részlet a „Bottal a fövenyre” ciklusból)
"Egyetlen éjszaka alatt kétszer fordult meg a világ egy Facebook-csoportban." -- írja az újságíró. Mindegy, hogy ki, melyik csoportról. A cikk szinopszisából is kivettem azokat a jelzőket, amelyekből kiderülne, ki melyik oldalon áll.
A-adminisztrátor sokak kérésére törölte B-adminisztrátort, aki nem értette meg, hogy a többiek politikamentes virtuális térre vágynak. Így visszakerülhetett a csoportba mintegy ötven tag, akiket azért zárt ki B-admin, mert szót emeltek a kéretlen akciók ellen, illetve szótlan családtagjai, gyerekei voltak a „száműzötteknek”. C-admin azonban ekkor törölte A-admint, visszavette B-admint, aki ismét likvidálta az ellenállókat.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
