NAPLÓK: csödö: útinapló Legutóbbi olvasó: 2025-01-15 09:36 Összes olvasás: 37593Olvasói hozzászólások nélkül10. | Ors: x | 2008-04-29 09:47 | 149 óra és 13 perc | |
9. | [tulajdonos]: x | 2008-04-29 09:34 | bár honnan is tudná akárki, hogí múlt héten enervált voltam, hiszen ez közlendőmből kimaradt, mások orrára nem kötöttem mert nem kötök mások (értsd: megfejtendő idegenek) orrára olyan dolgokat, ami rám sem, hizen nem, én nem olyan vagyok velem születő természetem szerint, nem a bús magyar virtus, inkább a szerbes robbanékonyság jrellemző (írásképre odafigyeljé ') és nem, a panasz sem, csak kényszerített erőként törve elő, rám, a társadalom alanyára, mint tag, fölvenni a legcélratörőbb, leghomogénabb viselkedésformát, ez megalkuvás, olyan helyeket keresek (talán tévesen, sőt ez biztos, de mindegy most, okokat keresek) ahol nincs erre szükség, nem kell föld felé fordítani a fejet, mert mások sem teszik. | |
8. | [tulajdonos]: x | 2008-04-29 09:27 | hétfőn megyünk, jajdejó., hatot kell még aludni. most gyerek vagyok, csapdos az újdonség varázsa, korábbi (múlt heti) enerváltságom, már a távolba vész (ÁÁÁÁÁÁ!!), néha magamnak is fájok, hogy mennyire fárasztó (vagy)ok, hiszen nem történik semmi, csupán vándorlunk, ami tényleg nem jelentene semmit, hiszen az emberek emberek bárhol, bármikor, kezelni kell csak őket (magunkat), menni belefele lélekbe, szívbe, reménybe, vágyba, azt szülni meg, másban, magunkban, fönntartani, ápolni, mint rózsát, kishercegként, és ápolni a rókát, hogy a másik fél, a sötétebb megszelídítáésére fektetendő energiáinkat is kihasználjuk, vég nélkül, fönntartani az életet, a testet, mert a kérdés úgysem az, mitől halunk meg, hanem mitől tudunk épletben maradni, ami lássuk be, sokkal nehezebb. | |
7. | [tulajdonos]: ors szerint | 2008-04-25 21:55 | ors szerint nem vagyok életképes. ha egyedül maradnék, biztos belehalnék. merthogy: nem lennék képes elkészíteni magam számára a mindennapit, meghalnék a koszban és valószínűleg a kezem is remegne, ha sört próbálnék bontani. komolyan: ennél csak az öcsém rosszabb.
de ez csak kitérő.
a többiről végül is ráér később. nem dumálhatom ki az összes belső érzésemet. nem, itt, most nem. nem is tartozik senkire, csak rám, ránk, meg még egy-két emberre, akikben megbízunk.
de sokat gondolkodom mostanában a bizalmon. nagyon nehezen bízom meg másokban; egyszerű oka van.
Egyedül voltam. | | Olvasói hozzászólások nélkül6. | évi: :) | 2008-04-21 22:39 | innen nézve, irigyellek....:) basszus! tökjó neked! vagy mégsem? innen nézve, tökjó! | |
5. | [tulajdonos]: köz-helyesen | 2008-04-21 14:58 | Mintha a közeledéssel levetné minden szentségét. Hirtelen rémület, felismerés: távolodni szép, de nem bátor dolog. Lényegtelen lenne, mégsem az; felejteni most mindent. Eddig kötött család, munka, szerelem-megszokás. Most már csak saját csönd marad. Saját csönd, saját fény, saját büszke távozás. Saját rémült félelem; hajóval vontatott szorongás; évek rakták össze, évek sem szedik szét. Lesz, majd, ami csúnya, marad, ami szép.
| |
4. | [tulajdonos]: belső | 2008-04-06 12:05 | Hogy milyen lesz katamaránon Mali Losinj felé? Biztos jó. Vágtathatunk majd a szélben. Az elkövetkező két és fél hét lesz a legnehezebb, azt hiszem. Mert a várakozás csodája kezd lassan mérhetetlen türelmetlenséggé alakulni, bennem, Orsban, mindenkiben. A szülők kezdenek lassan kikészülni, de hát életünk a miénk, magunk alakítgatjuk, metszük bonsai-osra, vagy tesszük, tönkre.
Az érzéseim sokféleségéről címszavakban: félelem, öröm, az elhagyás beletörődése, ami szent lemondás is lehetne. De nem az. Teljesen önző módon fosztjuk meg szeretteinket önmagunktól. Mert mi akarunk jól, szépen élni, miközben tudjuk, hogy itthon nem minden habos sütemény. Persze kint sem lesz az, de lehetőség lesz szebben, jobban élni, és békében.
A legjobban mégis az új nyelvet várom. Nyelvi fogékonyságom okán ragadni fog. Nem csúnya nyelv a horvát. Ocima (csével). Azt jelenti szem. Az én szemem. Figyelni fogok és írni fogok. Meg szeretni. Meg élni, dolgozni; talán elmegyek halásznak. Mindig vonzott a tenger. | |
3. | [tulajdonos]: 2, ha mondom | 2008-03-19 20:11 | S lassan éles valósággá válik az álom és majd elindulunk valá. | | Olvasói hozzászólások nélkül2. | ford: hű | 2008-03-10 16:02 | na, ne bassz, komolyan? | |
1. | [tulajdonos]: 1. | 2008-03-10 15:41 | Szóval elhatároztuk. Külföldön próbálunk szerencsét. És új életet. Tamás mesélt nemrég Mali Losinjról. Utána keresés, beleszeretés. 3 hét múlva indulunk.
Vannak olyan dolgok, amikben biztos vagyok. Ilyen például a szeretkezés. Hogy jobb lesz, teljesebb, több.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|