NAPLÓK: csega Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 23:42 Összes olvasás: 39610Olvasói hozzászólások nélkül| 26. | csega: re: nem | t: nem | 2006-10-24 10:18 | | Ezt most melyikre mondod? Még mindig gy&gy, vagy már vmelyik naplóbejegyzés? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 25. | t: nem | 2006-10-24 10:11 | | A poén rossz, hanem ahogyan megírtad. Nem elég vicces. | |
| 24. | [tulajdonos]: Hétfő hajnali hülyeség | 2006-10-24 08:03 | Ebben az erdőben tíz különböző
Őshonos kullancsfaj él.
Kérjük, ne etesse az állatokat! | |
| 23. | [tulajdonos]: Zsírfelirat | 2006-10-24 08:02 | Haláloddal nem csak
A történelem nyert,
Az orvostudomány is.
És amennyit zabáltál,
Az éhező országokban is
Jobb lesz a helyzet. | |
| 22. | [tulajdonos]: Fall of Summer | 2006-10-24 07:59 | Everything changes;
I sense in the smell of
The autumn goes by,
As a yellow leaf falls
Down in front of me
With thick vanes
Like old man 's skin.
Warm coloured trees
Fading in the gray
Fog of the hills.
Mixed feelings, like
Memory of hot summer,
Vision of cold winter. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 20. | [tulajdonos]: paródy alfréd levele 2. | 2006-10-19 14:53 | (... folytatás ...)
Örökkévalóságnak tűnt,
Mire megérkezünk az
Első megállóba. (Érezted?)
Pedig ekkor még hátra
Volt három.
Aztán egy öreg néni meghalt szívinfarktusban. Egy fiatal lány felsikoltott,
Mire a buszsofőr megijedt, neki rohant az első útszéli oszlopnak, és a
Kormánnyal összefejelve búcsúzott el az élettől. Egy férfi esernyője
Udvariasan keresztül szúrt egy terhes nőt, de máskülönben senkinek
Nem esett baja.
Unalmas hétfő reggel volt.
2006-10-19
Remélem, nem sikerült megsértenem senkit.
Várom mi előbbi válszodat.
Barátod:
Paródy A. | |
| 19. | [tulajdonos]: paródy alfréd levele 1. | 2006-10-19 14:52 | Kedves Csengődi Péter!
Szomorú látni, hogy egy költő művészetét hogyan tudja megfertőzni egyetlen gondolat. Megszületik, befészkeli magát az ember agyába, olyan mélyre, hogy aztán valahányszor versírásra lendül a keze, megjelenik a tört mondatok között, még ha egyetlen sor erejéig is. Az ember szinte már rekedt szirén hangján sikoltana fel az újabb és újabb költemények olvasásakor, hogy „elég, válts már témát!”. Ezt a sikolyt azonban nehéz megtenni, ha a bumerángként visszatérő téma a halál, főleg, ha a költő személyes élményeiből fakadnak.
Nem ember az, aki ilyenkor azt meri mondani, hogy a megnevezett ne írjon róla többet. De nem kritikus az, aki elsiklik e felett, és hagyja, hogy az agy ereiben megbújó rög-eszme romlásnak indítsa egy tehetséges szóművész munkásságát.
Igen, magad is kitalálhatod, hogy András művészúrról van szó, aki látszólag nem találja mostanában magát, hitbeli és politikai kérdések közé szorult, és újabban egy nyílt naplót is indított – bár csak tippelni lehet, hogy a rébuszt rejtő címmel megnevezett napló valóban ő hozzá tartozik.
András művész úr igazi pók a dokk.hu oldalán, fonalai – olykor észrevétlenül – a honlap minden sarokpontját behálózza. Termékeny, ötletes, szellemes, sőt humoros munkája időtálló. Reményeim szerint hamarosan már témában is megcsillogtatja tintás kardját.
Íme a vers, ami erről ihletett:
Aroczkay Tondrás: Fiktív buszsáv
Unalmas hétfő reggel volt.
A hajnal tonnányi sújt
Nyomott a vállamra. Az ősz
Szinte már harapott. (Érezted?)
A megállóban minden perc
Egy órába telt. Felléptem a
Buszra, amely ijedten felsírt
Az én (89 kg!) és a mellettem
Felszálló többmázsás utasok
Alatt. Nyomtak befele engem is,
Összepasszíroztak. Erotikus is lehetett volna,
De nem volt az. Sokmindent hozzám
Nyomtak. (Érezted?)
Aztán nyekeregve indult el
A busz, pont, mint a kántor
A tegnapi misén. Ha Isten
Hallotta, és meg is volt
Elégedve az igyekezettel,
A fülét azért biztosan
Befogta.
| |
| 18. | [tulajdonos]: gondolatok szürke gomolyaga | 2006-10-10 09:00 | Jaj, e bivaly zsivaly
Zúglódik a fejemben.
Könyökölve fogom kezemben,
S próbálom
- mint egy régi álmom -
Megfejteni együltő helyemben.
Rém rímek, tördelt strófák,
Költői képek, jambus-i nóták, ...
Túl sokat foglalkoztam írásokkal.
Kavargó gondolatokkal
Megtöltötték főmet,
S most nem tudom elkergetni őket. | |
| 17. | [tulajdonos]: vitorla díj | 2006-10-09 13:54 | Úgy látszik, az idő jobban költi a verseket,
Mint az emberek, kik leírják a sorokat.
Folyton csak próbálkoztam, s nem értettem,
Hogy a versek közül, miket vak bányaló buzgalmával gyártottam,
A bírálók - az időt tekintve - mindent pillanatnyinak véltek.
Irónikus: kerek két hónapos verseim maradandóvá váltak.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
