NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-11-07 18:00 Összes olvasás: 62276| 529. | [tulajdonos]: RS a fejlődésről | 2024-02-25 08:25 | | "A fejlődésben azt az egyoldalúságot szoktuk elkövetni, hogy azt gondoljuk, hogy ami előttünk volt, az mindig kevesebb, mint ami most van. Azt gondoljuk pl. hogy az állatok minden szempontból kevesebbek mint az ember. De ez nem így van, mert amennyit nyertünk, annyit veszítettünk is velük szemben. Mi antropozófusok szívesen mondjuk, hogy az antropozófia minden eddigi bölcsesség felett áll. Pedig itt is úgy van, hogy amit nyertünk pl. az indiai bölcsességgel szemben, annyit veszítettünk is. Tehát itt még nincs igazi fejlődés, az igazi fejlődés akkor jön létre, ha az, amit elveszítettünk azt visszaszerezzük. Tehát, ha a fejlődés egészét akarjuk áttekinteni, akkor mindig van egy visszafejlődés, és csak azt követi egy felemelkedés. A tékozló fiú esete is ezt mutatja nekünk."Amikor elmegy, kevesebbé válik mint a testvére, de amikor visszatér, akkor több lett mint a testvére. Az ember az állattal szemben úgy lett alacsonyabb, vagy kevesebb, hogy az állattal szemben képes lett a gonoszságra, csak akkor lesz több az állatnál, ha legyőzi a gonoszságot, és szabaddá válik, akkor szabadon lesz képes arra, amire az állat csak ösztönösen képes. A régi bölcsességet is vissza kell szerznünk a mostani mellé. Ha a kettő egyesül, akkor jön létre a fejlődés." | |
| 528. | [tulajdonos]: MM-ről | 2024-02-25 08:15 | "Idefigyeljen öreganyám, mondanék valamit. Figyeltem ma a felvételek alatt, egyébként elküldöm egy beszédtanárhoz, hogy ne dadogjon, és mondhatom, mindmáig csak süket duma volt, mikor azt állítottam, hogy van magában valami, és viszi valamire majd ebben a rohadt szakmában.
- Miért, m-mit tettem?
- Meggyőzött, hogy akkor is tudom, mit beszélek, amikor nem tudom. Úgy értem, varázsa van . .
- Ó, hagyja ezt Phil. S-semmit se cs-csináltam,
csak elmondtam azt az egy mondatot.
- Szerintem ennél jóval többet tett. Teremtett egy karaktert. Talán nem is tudta. Talán egy átlagos, mindennapi karaktert, amilyet naponta látunk a moziban, amolyan olcsó kis kurvát, aki mindenkivel lefekszik. Nem erről van szó. Hanem arról, hogy egyetlen mondattal egy vacak raktári ruhával és a maga arcával meg testével együttesen kialakított valamit, ami nem maga."
*
"Van egy régi vicc - haha; de még milyen vicc: ha nem kerülheted el a megbecstelenítést, engedd el magad, és élvezd." | |
| 527. | [tulajdonos]: Biztos megélhetés | 2024-02-24 01:44 | Mi leszel, ha nagy leszel?
Olajipari cég leszek. | |
| 526. | [tulajdonos]: Mi történhetett? | 2024-02-24 01:23 | Megkockáztatja a megosztást.
Habár, hírt kapott arról, hogy korlátozva van. Megjegyzi: Minden valóságostól való látszólagos eltérés, a véletlen műve.
Fibiről kiderült valami.
Hitelt vett fel?
Magas számla érkezett? Csalja a feleségét?
Netán megölt valakit?
Más nem jutott eszébe, a lányt mi zaklathatta fel,
amiről nem akart beszélni.
Kicsit előbb fejezte be a munkát.
Azonnal visszavonult.
Ágyán fekve olvasta tovább A szexbombát Alvah Bessie - től. A 91. oldalon jár.
Ez a könyv adta neki az ötletet, hogyan is vezethetné be készülő könyvét, amit nehezített körülmények között kell megírnia.
Igen. Jól olvasta kedves olvasó. "Kell."
Tartozik vele ugyanis. Elsősorban magának.
S azoknak, akik bíztak,
hittek benne.
'Ez a történet nem a képzelet műve. Sem a személyek, sem a körülmények nem ábrázolnak kitaláltakat. Persze, a valóság folyamatosan termel hozzájuk hasonlót.’ - Ezzel a megjegyzéssel igyekszik majd elkerülni a találgatásokat, összezavarni a találgatókat: vajon kik azok a személyek, akik művéhez modellül szolgáltak?
A kritika és közönség azonban, ennek ellenére, ráismerni vél majd bizonyos, általa nem, vagy alig ismert személyekre, körülményekre.' - kéri, ne dőljenek be ennek az illúziónak. Köszöni:
A szerző
A szexbomba egy árvalány története, aki a legnagyobb filmsztárrá növi ki magát. Szép, érzéki, mulatságos; a közönség szemében ő a nőiesség jelképe. Legendás a sikere, kaotikus a magánélete - ilyen az élet a filmvilágban. És a tévéiparban is...
| |
| 525. | [tulajdonos]: jav. | [tulajdonos]: Világ rongya (enyhe túlzással | 2024-01-20 00:48 | Egyszer csak helyett, egyszercsak.
Ilyen az, ha a kérgeskezű-ember lánya a mesterséges inteligenciára, a "mire" bízza
magát, a tiszta, hamisítatlan, de lejáratott "én" helyett.
| |
| 524. | [tulajdonos]: Világ rongya (enyhe túlzással | 2024-01-20 00:36 | szórakoztatom magam) Felugrottam a padról, hogy megnézzem mikor várható a negyvenes. Látom, hogy két perc múlva. Visszaülök s folytatom a noteszomban a turkálást. Nem vagyok tudatos az idő múlását illetően. Egyéb érzékeimre hagyatkozom. Mozgás, fül, szem.
Egyszer csak megüresedik a tér körülöttem, s hiába minden, nem emlékszem, hogy elment volna busz. A tábla szerint, már csak 18 perc múlva érkezik a következő negyvenes. 240-es, nyolc perc múlva jön.
Elment. Nem figyeltem. Rámszakad az elégtelenség érzése. Nem figyeltél!
Megtorlóm dühödten csap le rám. A világ rongyának érezteti magamat velem.
Átsétálhatok a gimihez, ott jár a 88-as. Ahogy rászánom magam, már a kaptató felénél járok, mikor járműhangot hallok a hátam mögött. Hát nem az elveszett negyvenes robog sietve, hogy behozza a lemaradást? Figyelmetlen, kishitű vagyok, de hülye nem.
S főleg nem a világ rongya. Kivetem nyakamból a megtorlómat. Már csak a lépések nehezek. Elég az nekem.
| |
| 523. | [tulajdonos]: Saját gondolat | 2024-01-14 02:15 | Amikor boldog vagyok,
olyankor érzem a legjobban
a fájdalmát annak,
amikor nem vagyok az.
Vezsenyi Ildikó
Azt hiszem, ez egy koan. | |
| 522. | [tulajdonos]: Elmélkedés | 2024-01-14 02:05 | 10:23
"Valahányszor nem a lélek szerint cselekszem,
növekszik a vérdíj a fejemen.
S egyszer csak jelentkezik valaki,
hogy végrehajtsa rajtam az ítéletet." Kiáltó szó
Reggelire ettem egy tányér müzlit,
pár szem mazsolával.
Mentségemre szolgáljon, hogy a reggeli erős kávémba nem tettem mézet.
Abba is csak tejet öntöttem.
A lányom mondta, hogy édes az, abban is van cukor. Bárcsak érezném! Mert nagyon hiányzik nekem bele a méz édes íze.
Ha fizetnem kell a vétkeimért, a bűneimért, az csak felhalmozott adósság lehet, mert nincs amivel fizethetnék, mert csak a lelkemmel fizethetek. Vagy a szabadságommal. (De ez másik téma.)
Ezt hallgatom.
Én úgy tudtam eddig, a bűn zsoldja a halál.
Vagy az élet és a lélek egy és ugyanaz?
Kicsit bonyolult ez nekem.
Valaki egyszer, azt mondta. Jól járt a pénztárnál, többet kapott vissza, mint járt volna neki. Mikor észrevette, gondolkodott rajta, szóljon-e? Visszaadja-e ami nem illeti?
De aztán eszébe jutott. Hányszor járhatott már rosszul, különböző helyzetekben.
Most, legalább, valamicske visszajött belőle.
Valószínüleg élete végéig kijön a nullás egyenleg. Így gondolkodott. Hogy ez valószínűleg így működik.
Könyvelést persze nem vezet róla.
Vajon nem igaz-e inkább ez a vétkekre, bűnökre? Hogy amennyit elkövetünk, nagyjából ugyanannyit követnek el ellenünk mások. Így kiegyenlítődnek a dolgok. Akaratlanul is. Egálba kerülünk. Nem keletkezik semmiféle adósságunk.
Miről beszél akkor a Biblia? Miről beszél a Kiáltó szó?
Kinek fizetünk? Mivel fizetünk? Valószínűleg az "önbecsülésünk aranyával".
Mondaná L.R.Hubbard.
De kinek adjuk? Hová lesz az? Létezik Önbecsülés Bank? Ahova perkálhatunk?
Valaki több önbecsüléshez jut általa?
Ez a fedezet tehát. A becsület.
Hogy a végén majd mennyit érünk.
Ez a fizető eszköz. Becsületet becsületre cserélhetünk. S persze pénzre is. Mert tudjuk, hogy mennyit érünk.
A lelkünk tudja ezt. S szenvedünk tőle, mikor kopik. Halálunkig. Nem igazságtalan akkor még egy örök kárhozat is érte? A Pokol tüzén égni? Soha el nem égni?
Ez már így marad. Nehéz önálló gondolatokat alkotni. Másokét értelmezni, érteni vélni, könnyebb. De lehet félreérteni is.
Még a végén kiderül, nem is az enyém az elmém. Mások használják. Gondolat-lerakatnak. Gondolatvájúk vannak, mindenfele, amikhez járulhatok mindíg, hogy ne legyen egy pillanata sem üres a fejem. | |
| 521. | [tulajdonos]: Moly | 2024-01-03 04:25 | "Így emlékszem, tehát így történt."
Jónás Tamás
Egy interjúban azt mondta a szerző, hogy a versírásnak számára már nincs igazán tétje, túl rutinszerűvé vált, túl könnyen megy, ami baj, és ezért a próza felé fordul. Ha ilyen elemi erővel, nyersen tud írni magáról, akkor ez a fajta próza soha nem fog rutinszerűvé válni, mert az már hazug írás lenne. Hatalmas tétje van tehát a prózájának (is). Azt hiszem, másképpen nincs is értelme, legalábbis rám az ilyen őszinte, személyes irodalom van a legnagyobb hatással. Amikor az író megalkuvás nélkül próbálja kiírni magából a saját nyomorát. Az, hogy őszinte, nem jelenti feltétlenül azt, hogy minden kis történet objektíve igaz és megtörtént, de úgy érzem, semmi fikció nincs benne, minden a saját valóságát, saját igazságát tükrözi. Valahol ír is olyasmit, hogy így emlékszem, tehát így történt.
"Ha engem nem lehet szeretni, majd szeretek én. És ez szebb és méltóságosabb küldetés volt a kényes, magukat szerettetők lustaságánál."
"Csak tápláléka lehetek bármi szépnek, áldozata.
Ha meg tudom tenni, hogy nem kívánom, már jól szeretem.
Nem viszem haza, ..."
| |
| 520. | [tulajdonos]: Igaza volt | 2024-01-03 04:18 | Igaza volt az Olvasónak.
Feltettem ezt a verset
(Hadd legyek önző)
és várom a hatást.
:-))) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
