NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-07-12 17:10 Összes olvasás: 57673Olvasói hozzászólások nélkül| 255. | forsoly: pessoa | [tulajdonos]: változnak a | 2020-05-03 01:03 | XVI.
N ÉHA , TELJES ÉS TÖKÉLETES FÉNYÛ NAPOKON ,
Às vezes, em dias de luz perfeita e exacta,
Néha, teljes és tökéletes fényû napokon,
Amikor szinte tapintható a dolgok tényszerû valódisága,
Eljutok odáig, hogy megkérdem magamtól,
Vajon miért tulajdonítok
Szépséget a dolgoknak.
Egy virág talán szép?
Egy gyümölcs talán szép?
Nem, színe van és formája
És létezése csupán.
A szépség, a nem létezõ dolgok neve,
Amelyet cserébe én adok nekik a kellemes
érzésért, melyet látásuk okoz.
Nem jelent semmit.
Akkor hát miért mondom a dolgokról, hogy szépek?
Igen, még bennem is, aki csak élek, mert élek,
Fellelhetõk a meghamisító spekulációk,
Amelyekkel az emberek viseltetnek a dolgok mibenléte iránt,
A dolgok iránt, amelyek egyszerûen csak vannak.
Milyen nehéz megõrizni önmagunkat, és nem
látni mást, csak a láthatót!
1914. március 11.
| |
| 254. | [tulajdonos]: változnak a | 2020-05-02 19:42 | Variációk a szépre, s egyebekre.
Szépnek érzékeljük azt, aminek a rezgésszáma, legalább azon a szinten rezeg, mint a mienk, vagy megemeli. /vezsenyi/
Ha valami nem biztos, hogy elég jó, akkor biztosan nem elég jó! /vezsenyi/
„Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” /Kant/
„Szép az, ami érvek nélkül tetszik
(Remélem, más még nem írta le ezt.)” /Minimal planet/
Dunántúli Napló, 1983. február 20. vasárnap, 5. oldal
"Szép az, ami érvek nélkül tetszik"
(Kerekes László: Éles anyanyelvünk) /Szokolay/
„Hát igen, vigyáznia kell az embernek azzal az, ami az eszébe jut.” /Minimal Planet/
„Mi régiek tudjuk őt. Mi régiek érezzük őt. Azt az emberfeletti erőt, amitől ember az ember.” /Kriszta/ A ma legjobb mondásának tetszik. Nekem.
Milyen futball játékos, csatár az, aki nem akar kapura lőni?
Vagy, az utolsó pillanatban meggondolja magát. /vezsenyi/
„Aki a medence szélére áll úszó ruhában, vagy netalántán az ugródeszkán, valószínűleg, vízbe ugrani készül. Igaz ez, a bátortalan ólálkodókra is.” /vezsenyi/
„Semmi emberfeletti nincs benne, amitől ember az ember.” /Kriszta/ még egyszer
„ha nem akar haiku lenni, akkor az olyan, mint amikor a csirke nem akar paprikás csirke lenni, hanem hentestokány.” pfj
„Kérném szépen, fogadjuk már el egymás sziporkáit, legalább, ha nem is tapsoljuk meg, vagy helyette pénzt sem dobunk!” /vezsenyi/
„Az a fő baj, hogy a haiku nem magyar műfaj, hanem japán. Az ő, egyrészt csendesen szemlélődő, másrészt kamikaze-i és szamuráji vakmerőségig elmenő lelkiviláguk egyfajta kivetülése, amiről nekünk igazából fogalmunk se lehet. Írhat-e egy magyar, megítélhet-e egy magyar egy haikut?
Igen, ha elég szemtelen és elég hályogkovács hozzá.
Én egyszer voltam elég pofátlan ahhoz, hogy írjak, de perdöntő véleményhez nem lenne arcom...max. annyi, hogy tetszik vagy nem. .” /Frady E./
Azét, van, amit magyarként is meg tud ítélni valaki, aki felelősséget vállal, hiszen
ismeri a szempontokat. /saját/
„Ha észreveszed, hogy küzdesz a gravitációval, akkor éppen zuhansz” (Wesztl M.)
"Csengetek. Hosszan.
Lehet, hogy rosszkor jöttem.
Otthagyom a bort. " (Wesztl M.)
Nagyon tetszik! S nem csak nekem.
„Szép az, ami sokaknak tetszik, vagy a többségnek tetszik, vagy többnek tetszik, mint nem.” /vezsenyi/
„Szépnek érzékeljük, azokat a dolgokat, amiknek a rezgésszáma, legalább megegyezik a miénkkel, vagy magasabb nála. A téma megér egy pár misét” /vezsenyi/
Ma már, csak ennyire tellett.
„Ebből levezethető mit érzékelünk csúnyának.
Az adott érzéklet emeli- e, a tónusunkat, vagy, lefelé húzza.
Javítja-e a túlélésünk minőségét ez által, vagy rontja.
Az, hogy vonzódunk az örömhöz, így az örömöt okozó széphez, és taszítjuk a fájdalmat (a csúnya pl. kényelmetlenséget, lelki fájdalmat okoz), nem valami olyan dolog, amit meg kell tanulnunk. Beépített.
Az esztétika hullámhossza áll legközelebb, ahhoz a tónusszinthez, ami a sajátunk, a lényünkből fakad, ami fölött már csak egy magasabb szint van, s az a tiszta gondolaté. A gondolatnak nincs hullámhossza.
A gondolat tehát, übereli az esztétikát.” /vezsenyi/
„Van egy elméletem arról, hogy a művészetektől, legyen az képző, zene, irodalom, stb.
mindenki pontosan annyi élményt kap csupán, amennyire jussa van. Egy dekával sem többet.”
Hát, ez nemcsak a művészetekkel van így!
Kiderült, W. Miklós szerint sem.
„Szerintem attól hiteles egy mű, ha van benne valami személyesen átélt,
vagy annak ható sugárzása, ami az egyediben megragadja az általánost és a különöst egyszerre és ezt képes közvetíteni, lehetőleg sablonoktól mentesen.”
S ez, fordítva is igaz?
„Ez az érdek pedig nem anyagi, vagy valamilyen egyéb előnyökkel járó érdek,
hanem pusztán az élethez való (rejtett) pozitív kötődésünk kifejeződése. Ha ez elvész, onnantól elvész minden öröm és szépség érzet az életünkből.
A lélek látszólag nyugvó, valójában kitörésre változásra kész dinamikáját.
Mindenkiben megvan ez a képesség, csak a mindennapok nyűgei esetleg elfedik lomjaikkal.
A nyitottságra gondolok, de kell néha segítség is ahhoz, hogy valaki hinni merjen magában, és a változásban”
.
Az (nem)ezotéria nyelvén fogalmazok, ami kicsit más, és nem mond ellent, sőt, megerősíti inkább Weiszt Miklós megfogalmazását.
Az esztétika hullámhossza áll legközelebb, ahhoz a tónusszinthez, (hangulati szint, életerő szint, ahogy tetszik), ami a sajátunk lenne, optimális esetben, mert a lényünkből fakad. E fölött, már csak egy magasabb szint van, s az a tiszta gondolaté. A gondolatnak nincs hullámhossza, ugyanis. Az már, a teremtés szintje, ami szintén a képességünk, de, degradált lényekként nem gyakoroljuk eléggé, legfeljebb bizonyos mértékig.
De van egy jó hírem!
A teremtés képessége, a maga teljességében visszanyerhető, elindulva, és végigjárva az „egyik” hozzá vezető utat. Persze meg lehet akadni, eltévedni ott is, s akkor is, ha kitaposott. Végig menni rajta, van kinek rövidebb, van kinek hosszabb ideig tart. Ez egyben, a legnagyobb "utazás", amit tehetünk, amit megtehetnénk.
Döntés után, 1-3 év alatt megjárható. S még csak, sok pénz sem kell hozzá. Viszont, akkor jóval hosszabb. Mint gyalogosan a repüléshez képest. És mi ez, ahhoz a 68 billióévhez viszonyítva, amit egyébként, végig kell(ene) szenvednünk lassú öntudatra ébredésben.
Jelenleg nagyon sok erő dolgozik azon, hogy ez ne történjen meg. Mármint, az ébredés. Latolgathatók az esélyek.
Mindez már a saját világképem ízelítője. Tapasztalati úton alátámasztott némileg. A "véremmé" vált. Persze, vannak források, amikből merítettem. A bevezető szakaszon toporgok sajnos, elég hosszú ideje.
De értem, látom, tudom, de még elég nagy része maradt a hitnek, leginkább a magamba vetettnek, mert ugyan látni az alagút végét, amit a „szellemi szabadság harcosai” ástak, s a távolságom tőle felbecsült, de nem leküzdött. S egyedül nem megy!
Ez utóbbi is azon hazugságok egyike, ami tévelygéshez vezet.
Krisztussal menni fog.
Csak gyermekké kell válnunk.
És tanítvánnyá. | |
| 253. | [tulajdonos]: két éves | 2020-04-26 12:35 | Onnan tudom, hogy jó egy vers,
hogy száz évig a papír fölött görnyedve,
sem tudtam volna kitalálni.
jó verset nektek
pár százezer év alatt
se tudtam megírni
jó verset nekik
pár billió év alatt
hármat is tudtam
Tegnap kirúgtam a férjem.
Alig várta, hogy békében, kedve szerint ihasson.
Mondanám a fiamnak, de nem mondom.
Egyedül vagyunk, felnőttek vagyunk.
De rá már nem vonatkozik az eleje. Van párja.
A férjem rongálja az életünket, s panaszkodik.
Az nem jut eszébe, hogy ez hat rá vissza,
ami újabb köröket gerjeszt.
Kezd rajtam elhatalmasodni a kialvatlanság.
Gondolom, csökken a koffeinszintem.
A szemhéjam elnehezül, a szempilláim ólomsúlyúak.
A szemeim égnek.
Lehet, elalszom majd a fodrászom szorgos keze alatt,
ha nem támasztom ki gyufaszállal. De egyikőnk sem dohányzik.
Ma, az utolsó szakaszba fordultak az események.
Nem halaszthatjuk, de nem is akarjuk november 1.-re tolni a beköltözést.
Abba kell hagynunk az egymás okolását a csúszásért.
A másik ember kímélése a tényektől, eltorzítja, félreviszi a kommunikációt, eltéríti a céljától. A halogatás pedig elpazarolja, azokat a támogató erőket, amelyek amúgy meglennének, ha a kezdeti energiáinkat, ami felszabadulna, nem jegelni próbáljuk, nem tesszük jégre.
Nyolcadik napon.
A vers teremtése.
vagy
A vers temetése
Miért hatott az eretnekségnek, hogy azt mondtam: mindenkinek önnönmagát kell felülmúlnia. Ezt tűzöm magamnak ki célul. Mert az embernek mindig meg kell próbálnia a legjobb formáját hozni. Önmagát kell felülmúlnia.
Azaz, ki kell lépnie a komfort-zónájából.
Mindenkinek önmagához kell mérnie magát. Én-ideáljához kell közelítenie.
A legjobb énjéhez.
De, előbb meg kell találnia, mi sajátja? Meg kell találnia önmagát.
Elcsépelt ez már.
De hiába.
Mert a nehézségek mélyen fekszenek.
Az implantált énekről, mit sem tudnak.
A VALENCIÁK -ról.
Minden porcikám, minden ízében fáj, ha kimegy belőlem a koffein
2018. 10.20.
| |
| 251. | [tulajdonos]: folyt. | 2020-04-23 17:56 | Fent és lent
Akkor történt meg először, amikor a partneremmel elindítottuk a vállalkozást – mondja a fiatal igazgató. – Keményen dolgoztam, de imádtam. Ömlött a pénz. A kedvenc játszmámat játszottam. Majd hirtelen depressziós lettem. Mindenkivel feszülten viselkedtem, az étvágyam elromlott és egyre többet dohányoztam. Később a gyomrommal egyre több gondom lett és komolyan elkezdett fájni a fejem. Az orvosom teljesen kivizsgált – vérvizsgálat, vizelet – mindent. Semmi problémát nem talált. Csak az idegesség – mondta. Úgy egy héttel később újra jól éreztem magam. Minden a megszokott kerékvágásban halad, semmi gondom nem volt. Ezek az összeomlások viszont elég gyakran előfordulnak. Néha pár napra el kell mennem egyedül a vitorlásommal, ez általában helyrehozott.
A negyvenéves háziasszony így írja le a kilókkal vívott harcát: Jobb pillanataimban úgy döntök, hogy több mindennel foglalkozok és leadom a 15 kiló túlsúlyomat. És ezt meg is teszem! Nagyszerűen érzem magam. Összeszedettnek és kreatívnak érzem magam. Verseket írok. Festek. Az elmém tiszta és éber. Könnyedén fogyok. Valójában alig gondolok az ételre.
Majd pedig, minden ok nélkül – folytatja – visszatér a rosszkedvem. Nagyon sokat alszok és semmihez nincs kedvem. Emiatt bűntudatot érzek, de még a gyermekeim iránt sem érzek semmit. Elkezdek enni és nem tudok leállni. Mielőtt észbe kapnék, visszatérek a korábbi súlyomhoz. A legrosszabb pedig az, hogy amikor ilyen rosszkedvű vagyok, akkor nem is érdekel.
Még a nagy államférfiak is szenvedtek a fent és lent problémájától.
Winston Churchill fia mesélte, hogy az apjának gyakran voltak feldobott időszakai, amikor energikus, lelkes és fáradhatatlan volt. Úgy tűnt, hogy Churchill mindent el tud érni, amit szeretne, minden lehetetlen helyzeten úrrá tud lenni, és mind íróként, mind politikusként, katonaként vagy miniszterelnökként ragyogóan tudott teljesíteni. Máskor viszont, meséli a fia, életének hosszabb időszakaiban fájdalmasan levertnek érezte magát és azért, hogy depresszióját kezelje, idült alkoholista lett.
Abraham Lincoln életének nagy részét a jókedvű és a rosszkedvű időszakok váltakozása tette ki. Néha energikus, nagyra-törő és társasági ember volt – könnyen nevetett és minden társasági helyzethez könnyen alkalmazkodott. Máskor viszont félénkség, önbizalomhiány, kétségbeesés és kimerültség hatalmasodott el rajta, gyakorlatilag remeteéletet élt. Fejfájásoktól, kialvatlanságtól és idegességből fakadó emésztési problémáktól szenvedett.
Abban nincs semmi rendkívüli, ha néha rosszul érezzük magunkat. Amikor a szerettünk valaki másért otthagy minket, amikor egy nap alatt négy tanárunk is házi feladatokkal terhel le vagy amikor az aszály kiégeti a terményünket, akkor érthető, hogy miért sötét a hangulatunk.
Az élet néha mindannyiunkat próbára tesz. Természetes, hogy azokon a napokon, amikor csapások sújtanak minket, nem vagyunk lelkesek.
Mindezek mellett viszont túl sokunknak kell mindenféle nyilvánvaló ok nélkül hangulatváltozásoktól szenvednünk.
Mi okozza ezeket a megmagyarázhatatlan hangulatváltozásokat? Mi okozhatja, hogy egy magabiztos és céltudatos üzletasszony azt panaszolja nekem, hogy hébe-hóba olyan időszakaim vannak, amikor nem vagyok képes döntést hozni. Miért van az, hogy egy személy, aki egy nap elég lelked ahhoz, hogy felpogózzon a Mount Evetestre, másnap még egy kenyeret is alig bír megvajazni? Néhányan azt bizonygatják maguknak, hogy ez a hullámvasutazás természetes, egyszerűen ez az élet rendje. Megadják magukat a rendszeresen megjelenő mélypontoknak. A jóval együtt a rosszat is el kell fogadnod. Egy jó dolog sem tart örökké. Az egyik nő így magyarázta: Amikor fent vagyok, úgy érzem, hogy egy zuhanásra várok. Amikor lent vagyok, megpróbálok kitartani, mivel tudom, hogy a dolgoknak jobbra kell fordulniuk.
Mások csendben (vagy éppen hangosan) az elméjük épsége miatt aggódnak.
A mentális egészség területén azokat a rendkívüli hangulatváltozásokat mutató pácienseket, akik a vad és beszédes fellelkesültség és a mély öngyilkosságba hajló rossz hangulat között ingáznak, mániákus depressziós-nak vagy skizofrén-nek címkézték fel. Kegyetlen sokkterápia vagy gyógyszeres kezelés gyakran növényi sorba taszította őket, máskor hatalmas mennyiségű agyzsibbasztó nyugtatók változtatták őket sétáló zombikká. Ezen kívül kevés dolgot tudtak tenni értük.
Számtalan más személy is tapasztal viszont olyan sokkal kevésbé hangsúlyosan megnyilvánuló magas- és mélypontot, amelyet nem tudnak megmagyarázni. Amikor fent vannak, vidámak és magabiztosak. Az érzelmi mélyponton viszont aggódás, ingerlékenység és apátia jellemzi őket. Az alkoholista, a túlsúlyos vagy a láncdohányos az, aki rendszeresen megpróbál helyrejönni. Egy darabig sikerül, majd minden látszólagos ok nélkül visszatér a szokásához. Mi haszna van? – hallod – Így legalább egy kicsit élvezni tudom az életem.
Néhány személy esetében a hullámvasutazás mintája az állapotok megváltozása helyett inkább jellemzően a munkahelyi teljesítményben mutatkozik meg. Ma a személy jól teljesít, holnap pedig megmagyarázhatatlan hibákat követ el, létfontosságú dolgokat felejt el vagy veszít el.
Könnyű azt feltételezni, hogy ez a fent-lent minta az akaraterő hiányát jelzi. A magyarázat nem kielégítő és megoldást sem nyújt. Ezek az emberek, amikor túlélés-párti döntéseket hoznak, RENDELKEZNEK elegendő lelkierővel ahhoz, hogy a kényszereiket uralják. A hullámvasút következő mélypontja viszont elveszi tőlük az erőt, amellyel az elhatározásuk mellett kitarthatnak. Az életük szaggatott Igen, meg tudom … és Nem, nem tudom …-ok sorozata jegyében telik, mely során három lépést tesznek előre és két lépést hátra (vagy különösen nehéz esetekben két lépést tesznek előre és hármat hátra).
Akikkel gyakran történik baleset vagy akik gyakran betegszenek meg (különösen pszichoszomatikus betegségekben) szintén hullámvasutaznak. Valójában amikor az orvosok nem képesek egy fejfájás, allergia, bőrprobléma, emésztési zavar, álmatlanság vagy tartós levertség okát meghatározni, ezeket gyakran stressz okozta megbetegedéseknek hívják.
Nagy valószínűség szerint ez a fel-le mozgó ciklus valamilyen mértékben az általad ismert legtöbb személyre igaz.
Amikor lent vannak, akkor néhányan csak összeszorítják a fogukat és elviselik, néhányan csendben zokognak, mások pedig komor, borongós csendbe burkolóznak. Céltalanokká válnak. Menekülést keresve sokan az alkoholhoz menekülnek, túl sok kávét isznak vagy túl sok szelet csokit esznek. Mások a kábítószerekhez fordulnak, és túl sokan lesznek recept-kábítószeresek. Néhányan hipochonderekké válnak és különös diétákba kezdenek. Van, aki túl sokat alszik, mások nem képesek aludni. Egy kevés közülük pedig pszichoanalitikusoknak fizet azért, hogy rajtuk kívül valaki más is aggódjon az elméjük épsége miatt.
Ezeket a fenteket és lenteket vajon tényleg el kell fogadnunk?
Tényleg be kell érnünk a néha előforduló csúcspontokkal?
Tényleg nincs jogunk az elme természet-adta nyugalmához?
Dehogy nincs.
Amíg viszont a probléma pontos természetét meg nem értjük, csak az erőfeszítéseinket tékozoljuk.
Az emberi elme működését vizsgálva, tudósok felfedezték, hogy az érzelmi hullámvasutat részben külső erők okozzák. Így az egyénen kívülre kell tekintenünk, ha meg akarjuk határozni, hogy egy személy akarata ellenére bekövetkező fenteket és lenteket mi is okozza. | |
| 250. | [tulajdonos]: Miért van az? | 2020-04-23 17:46 | | Miért van az, hogy egy személy, aki egy nap elég lelked ahhoz, hogy felpogózzon a Mount Everestre, másnap még egy kenyeret is alig bír megvajazni? | |
| 249. | [tulajdonos]: válasz nélkül hagyott | 2020-04-19 08:58 |
1.
Szép, szép dolog a Dokk szeretete, szerkesztőjének őszinte elismerése.
De szerzőtársunkat meg diszkrimináljuk? Pedig a többi szerző nélkül sincs dokk.
Az egyik semmibe vett 1/2828-ad rész megszólított egy szelektív hallót, egy szelektív
némát.
De ki nyeli le a békét?
Ez a vírus ragályosnak látszik.
És saját tapasztalattal bír.
2.
Na, ... se olvasok többet.
Legyen ez a büntetésem.
Valahogy csak túl élem, ezt az őszintén hatalmas veszteséget is.
Ahogy, Ő is túl él engem.
Remélem, lesz olyan szerencsés!
Mert kár, a kedves emberekért.
Vagy ez nem így működik?
Biztos ez is csak egy újabb félreértés a részemről, mármint az, hogy nem kaptam választ.
Tüntetően.
S kinyilvánították azt, amit én csak szerettem volna.
Tudniillik, hogy tisztelik, és köszönik neki.
De hát, előfordul az ilyesmi, még a jobb családokban is, mint ahogy, tapasztaljuk.
Meg más is.
Baj? Nem baj?
3.
Van egy jobb ötletem, mint ez a naplóbejegyzés.
Csak nem merem megcsinálni.
Pedig válaszra tudnám bírni.
De minek?
Nem annyira szimpi ez.
| |
| 248. | [tulajdonos]: Kiáltó szó nem intertextuális | 2020-04-16 23:04 |
Úgy seggbe rúgnám, az összes közgazdászt és bankárt, az összes jogászt, az összes orvost, (kivéve a háziorvosomat), az összes tanárt, az összes írót, az összes költőt, az összes szülőt, az összes stb, stb.
A politikusokat neeeem. Azokat neeeemI
Úgy seggbe rúgnám innen az íróasztal mellől őket, páros lábbal, hogy zúgva szállnának, mint a győzelmi zászló.
Aztán bele verném az orrukat a közös szarba. Hogy na, most, most nézd meg mit csináltál?
És még inkább azt, hogy mit nem!
| |
| 247. | [tulajdonos]: Kiáltó szó, intertextuális | 2020-04-16 22:40 | 10.
Nehezednek a körülmények. Pedig hány nemzedék dolgozta sz. á az életét. Még ha szeretett is dolgozni. Vajon miért van ez? Ez ám a költői kérdés! Miközben, oly büszkék vagyunk, az ilyen-olyan magas polcra emelt kultúránkra.
9.
Nem irigylem azokat, akik javában küzdenek. Vagy küzdenének, de nincs hol, vagy nincs mivel.
8.
s, hogy nem választottam bizonyos szakmákat. Nevezzük hivatásnak!
7.
Néha örülök, hogy bizonyos életszakaszokon túl vagyok,
6.
Oké, megértem, csak jelezni akartam hogy itt vagyok. Jó éjt, jó pihenést, mindenkinek!
5.
Megértem, nagyon megértem. Csak éppen hozzám nem írtál. Másokhoz igen. Persze nem kívánhatom, hogy megszakadj. Nem is kívánom. Csak jelezni akartam, hogy itt vagyok.
4.
erőm hozzá, inkább a magánéletemmel foglalkozom, mert szükségem van egy kis friss levegőre, szeretésre. Ez a helyzet. Túlterhelt vagyok. Nagyon.
3.
Olyan jó lenne verseket írni, vagy novellákat! Annyi érzés van bennem, ami papírra kívánkozik, de mire addig jutok, hogy akad egy kis időm, már nincs
2.
Ildikó, megmondom őszintén. Monitor- és betűundorom van a digitális oktatás miatt. Hajnaltól késő estig azzal vagyok elfoglalva, besokalltam.
1,
Annyit törtem rajta már bús fejem, Vaj' Kis Katica, miért hogy nem ír, soh'se már nekem? :-)
| |
| 246. | [tulajdonos]: Sorry | 2020-04-16 19:26 | Nem akartam már a Nagyítóba írni, hogy bátor vers, igen, s milyen szerencse, hogy a szerzőjének nem tiltotta meg senki, hogy feltegye a dokkra, mint kb. egy éve, nekem, az enyémet.
Na mindegy, csak úgy kikívánkozott.
Tényleg, mást vártam a verstől a címe után, ami miatt egyáltalán elolvastam.
És biztosan jó is, csak nekem egyre inkább elmegy a kedvem az olvasásuktól, de az ide írásuktól is.
Mintha egy városszéli, öreg verstemetőbe néznék be, nap mint nap, az elhantolatlan verseim miatt.
Ezt sikerült itt közösen összehozni.
A dokknak persze nem fáj.
A dokk köszöni szépen jól van.
Kicsit öregesen, kicsit gyengélkedve.
Telve szebbnél szebb emlékekkel, mikor is, jobb időket látott.
Néha, a közmunkások megássák a sírokat, a temetőcsősz felügyelete mellet.
Fő, hogy van pár ember, aki hajlandó még egyáltalán birtokolni.
Legalább "papíron".
Olyan ez, mint az osztatlan közös tulajdonú telek, ami nem kell senkinek, s aminek lefelé megy a piaci értéke.
S persze, senki nem építene rá.
Na de, majd utána, miután eljön az ÚJ Világrend!
Szerintem, pénzt továbbra sem lehet majd belőle látni.
Ne legyen igazam!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
