NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2026-10-14 12:25 Összes olvasás: 80397Olvasói hozzászólások nélkül| 321. | vajdics: ... | Vezsenyi Ildikó: Köszönet érte | 2020-11-19 13:36 | A beszélgetés a kedvenc hobbim. Csak vigyáznom kell, hogy ne munkaidőben éljek e kedvtelésnek, mert rám fogok szólni.
((Úgy tudom, a dagály magassága akkor a legnagyobb, ha a Hold és a Nap delelése egybeesik. Ilyenkor lesz belőle szökőár.))
Jobbulj! A. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 320. | Vezsenyi Ildikó: Köszönet érte | A.: Í.R.N.I. | 2020-11-19 13:04 | | Köszönet a kedvességedért. A segítőszándékért, a jó tanácsokért, mert tényleg azok. Azért írok most, mert most tértem magamhoz, egy gyomorrontásból. Jó lenne többet beszélgetni, igen! | |
| 319. | [tulajdonos]: jav. | [tulajdonos]: flow élmény ez is | 2020-11-19 13:02 | Többen megszólaltak most, azok is, akik ritkán szoktak.
Megjegyzem, a dagály minden hajót megemel.
Engem, személy szerint, biztosan.
S ez a dagály a sajátommal éppen egybeesik.
De jó!
Anikó, nagyban hozzámjárult, a hozzámszólásával. Köszönöm neki! :-) | |
| 318. | [tulajdonos]: flow élmény ez is | 2020-11-19 13:00 | Többen megszólaltak most, akik is, akik ritkán szoktak.
Megjegyzem, a dagály minden hajót megemel.
Engem, személy szerint, biztosan.
S ez a dagály, a sajátommal éppen egybeesik.
De jó!
Anikó, nagyban hozzámjárult, a hozzámszólásával. Köszönöm neki! :-) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 317. | A.: Í.R.N.I. | 2020-11-16 11:08 | Kedves Ildikó!
Minél többet tud meg az ember, annál elmaradottabbnak érzi magát. A tudás önmagában – pont a napokban hallottam valahol, és egyteértek: – csak a szenvedést növeli. Ugyanúgy nem boldogít, mint a pénz. De ha nincsen más kincse az embernek, csak a tudása, nehéz lemondani róla. Én például bármit könnyen meg tudok tagadni magamtól, tudok koplalni, jól bírom a magányt (ez lehet, hogy még mindig nem igaz, bár fejlődöm), de attól, amit összetanultam, nehezen válok meg. És mivel a tudásom nagyon hiányos, fehér foltokkal teli tudás, bátran lehet engem sznobnak nevezni, mert az vagyok. Egy biztos: senkit nem akarok megbántani azzal, hogy megosztom, amit összeharácsoltam. 56 éves vagyok, miért ne szórjam szét, amim van?
Nagyobbrészt csak spanyolos alapműveltséggel rendelkezem (ez már kiderülhetett) némi latinos/görögös és portugálos beütéssel megtoldva (a hitéletből eredő bibliai ismereteket most nem számítom). Az utóbbi időben én is sokkal kevesebbet olvastam, mint fiatal koromban. Na de, majd ezután! Arra készülök, hogy a hátralévő évtizedeimet olvasással töltöm. Csak legyek végre nyugdíjas!!! Már készítem a listát, két életre is elég lenne. Egy biztos: unatkozni nem fogok. (Hétköznapi értelemben értve az unalmat, nem filozófiailag.)
„És nem gondoltam, hogy tudnék hasonló színvonalon írni.” – írod. Szerintem, ezzel ne foglalkozz! Írj! Minden nap. Csak ne akarj irodalmat művelni, nagy i-vel. („Picsába az irodalommal!” – mondta valaki, nem írom ide, hogy kicsoda, pedig megérdemelné.) És: ne akarj különleges lenni! Elég, ha arra törekszel, hogy pózok nélkül, pontosan megfogalmazd, amit valami miatt fontosnak tartasz. Amit fel akarsz jegyezni, hogy ne felejtsd el. Mondjuk egy unalomig ismert mozzanatot, amire valamiért mégis új dologként csodálkozol rá. Vagy egy új jelenséget, amiben felismersz valami megnyugtatóan otthonosat (vagy éppen nyugtalanítóan megszokottat). Tökéletes pontosság és pózmentesség persze nem létezik, és tudjuk: „a szavak használhatatlanok” (Ottlik), de ha az ember ennek tudatában ül le írni, valami mégis csak születik. Éppen azért, mert nem hisszük, hogy tökéleteset fogunk alkotni. Én nem hiszem, hogy tökéletes, amit csinálok, és nem is törekszem rá. Észrevettem, hogy a nagyok alkotásai is – nagyon sokszor -- ott szaladnak mélyre bennem, ahol valami befejezetlenséget érek tetten. Valami dadogást. Mert van, hogy a dadogás a legpontosabb, legérzékletesebb kifejezése annak, ami velünk történik. Nem mindig. Csak én ezt keresem, mert az esendőség varázsol el, nem a nagy szavak. (Ehhez képest, most itt elég határozottnak tűnhetek, pedig nem vagyok az.)
Szép hetet! Dolgoznom kell. A.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 316. | Vezsenyi Ildikó: köszi | vajdics: kieg. | 2020-11-16 00:12 | | Akartam kérdezni, hogy mit jelent ez a szó, mert nem találtam.Aztán annyi mindenről írtam, hogy elfelejtettem. Úgyhogy köszönöm, hogy kisegítettél. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 315. | Vezsenyi Ildikó: Igen | vajdics: Unamuno | 2020-11-16 00:08 | Ha már leírtam, akkor ide másolom. Kicsit hosszú, de igyekeztem lelkiismeretesen összegyűjteni az okokat, amiért nem vagyok a vers és prózairodalommal intertextuális. Visszamaradtam, egy hirtelen fejlődési szakasz után. Lassan pótolgatom, de reménytelen, hogy utolérjem azokat akik folyamatosan olvastak szépirodalmat. netán még a munkájukhoz is az kell. Kicsit elmaradottnak érzem magam, nem is kicsit, ezen a téren.
Sokszor elcsodálkozom, József Attila honnan tudta, amit tudott. Mert úgy tűnik "mindent" tudott.
Középiskolás koromban, ő, Pilinszky, Bari Károly, (akkor volt első könyves), Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Nagy László voltak a kedvenceim. De legfőképpen prózát olvastam, és azt mondtam 7.-kes koromig, hogy író leszek. Bele is kezdtem egy regénybe. De semmilyen erő vagy impulzus nem támogatott ebben. Sőt!
Aztán később azt gondoltam nincs mondanivalóm az emberek számára. Nem is mondtam semmit, csak kérdeztem, és hagytam, hogy magukról meséljenek. Annyi más dolgom is volt. De mindig olvastam. Pszichológiát, pedagógiát, gyermeknevelési, személyiségfejlesztő, és üzletépítő könyveket.
A gazda szeme hizlalja a jószágot, de az kevés, nézni a disznót, vagy a cicát, etetni is kell őket.
De, az az alma is megnő, amit senki nem néz. Vagy, azt a legfelsőbb lény nézegeti? :-)
A regényhőshöz.
Én magammal csinálom, azt, amit az író a hősével. S fellázadok a rossz vég ellen. Éltetem magam, a szerelmemet is éltettem, s amíg fel nem adom, tudom, élni fogunk. :-) Bárminek lehet életet, de inkább így mondom, létezőséget adni, a figyelem energiájával. És bármitől elvenni is lehet. A csecsemő is pl., figyelem nélkül elpusztul. Hiába táplálnák csak anyaggal. Mint a növény fény nélkül.
Most elmondhatnám, hogy rengeteg szépirodalmat olvastam, kb. 24 éves koromig. Több életre valót, enyhe túlzással. Szerencsére értékes irodalmat. Legmélyebben vannak, ezek az olvasmányélmények az emlékeim között.
És nem gondoltam, hogy tudnék hasonló színvonalon írni. Most is ezt gondolom. Azt sem gondoltam, hogy egyszer még verset fogok írni. Ahhoz, hogy regényt írjak, azt hiszem, újra rá kéne „kattannom”. De nem tudnám eldönteni, akarom-e. Csak azért mondom ezt el, mert 58 éves koromig szinte csak hatásokat vettem fel. Azaz, belélegeztem. Az írás nekem nagy erejű spontán kilégzésként jött,. kb. 2-3 évig. Azóta a maradékot szondákba fújom.. ????
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 314. | vajdics: kieg. | vajdics: Unamuno | 2020-11-15 23:01 | | Unamuno: Niebla (Köd) című regényéről van szó. Magyarul is olvasható. Nem könnyű olvasmány. Na, erről a könyvről én pl. el tudom képzelni, hogy többet tud "rólam" (az olvasóról, és általában az emberi természetről), mint én róla. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 313. | vajdics: Unamuno | 2020-11-15 22:16 | "Ha nézem a világot,/ A világ visszanéz" (Weöres)
"Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel
mozdítja meg itt és most a világot." (Pilinszky)
"Pillantásomtól az almák pirosodnak és gömbölyödnek..." (József Attila)
"Belémtekint
a cipruság,
borzol a szél,
szomorúság,
a nap is bennem
sistereg..." (Dsida)
"Csak" ezen a szinten tudom elképzelni én is, hogy egy könyv olvas engem.
Egyébként olyan regény is van, ahol a regény főszereplője kezdi el olvasni a róla szóló regényt., és fellázad, mert rájön, hogy a szerző meg akarja halasztani. Ő még élni szeretne. Felkeresi az írót, és napokon át vitatkozik vele. Minden előkerül, filozófia, irodalom, művészet. Erről a magasröptű társalgásról szól a regény. A főszereplő a végén meghal, a szerző nem kegyelmez neki (mégiscsak ő az úr!) -- Ezt hogy lehet elképzelni? Jól megkínozza az olvasót a szerző. Nem csak a főszereplőjével kegyetlen.
A. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 312. | Vezsenyi Ildikó: tovább gondolva a dolgot | vajdics: hozzá(d)szólok | 2020-11-15 21:46 | Én köszönöm Anikó, hogy hozzá(m)szóltál. sajnos a könyvet nem olvastam, de amit idézel belőle, azt már olvastam valahol, s nagyon meglehet, hogy nálad. S tényleg nincs új a nap alatt, csak más szemmel nézhetjük ugyanazt, sőt játszhatunk is vele. Talán azért akadtam meg a témán, mert nekem nem jutott volna eszembe a kettőt felcserélni. És érdekes, hogy az "él engemet az élet"-en nem akadtam fel, mert, úgy érzem igaz. De a könyv egy élettelen tárgy, a szerzője nem ismer engem, hát, hogy olvasna akkor? De ha erősen koncentrálok, mintha felvillan valami, de nem tudom megtartani.
Talán az zavar ebben hogy nem tudok visszahatni közvetlenül, se a könyvre, sem a szerzőjére. Ha azt veszem hogy minden a tudatban létezik, semmi nincs az tudaton kívül, akkor, ha beengedem a szerző gondolatát az én gondolataim közé, de ha tagadom, már akkor is beengedtem, eljátszhatok vele én is. Kezdhetek vele valamit.Hirtelenjében ennyit tudok még hozzátenni az előbbiekhez. Igen, lehet el kellene olvasnom azt a könyvet, s akkor a téma nálam is átemelődne az élmény szintjére.
Szeretettel és örömmel, hogy itt jártál.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
