Ezeket a fákat a férjem, Vitóris Ernő ültette, közös-képviselői idejében. Láttam Angliában, egy arborétumban, talán nálunk is egyre több van már, hogy emberek a nevükkel, születésük és haláluk évével ellátott fát ültetnek.Szép hagyománynak tartom. Talán némileg kompenzálja azt a sokat emlegetett ökológiai lábnyomot.
„És ahogy valaki csúszik lefelé a Tónusskálán, egyre kevésbé képes művelni vagy értékelni az esztétikát. ...
Olyan szépséget vagy akár olyan esztétikus csúfságot hozhattok létre, hogy egyszerűen gyökeret ver tőle az emberek lába! Egy esztétikus dologgal el tudjátok tüntetni vagy törölni tudjátok a dühüket, a gyűlöletüket, a kényelmetlen érzésüket vagy bármi mást.
De amikor ilyen magas szintű esztétikát tudtok létrehozni, akkor olyan magasan vagytok a Tónusskálán, hogy gyakorlatilag a birtokotokban vannak.” -L. Ron Hubbard
Miles Davis - Kind Of Blue (Full Album) - nem bírtam sokáig hallgatni
Azt hiszem nem szeretem Miles Davis muzsikáját, és Morzsi kutyám sem szereti, de vagyok annyira sznob, hogy dicsekedjek vele, hogy a fiam zenekara, ami a Meggyes Ádámé volt valójában, a Meggy-dzsessz Band, anno, játszotta M.D. számait, a hőskorban, a Budaörs Városi Klubban, mikor még a rajongóik a csilláron is lógtak. Nagy jövőt jósoltam nekik. De ugyanaz volt a bajuk, mint nekem, hogy szerettek játszani, de csak a saját örömükre, nem volt elég ambíciójuk, sem hátszelük. Ellendrukkerük viszont annál több. Én akkor szerettem meg a dzsesszt, de M.D. akkor sem lett a szívem csücske.
