NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-09-19 02:59 Összes olvasás: 60245| 268. | [tulajdonos]: bőszkék vagyunk a kultúránkra | 2020-07-11 09:18 | Á, értem, mi volt a szándék!
Csontváry majdnem éhen halt, míg a "tökéletes" képen dolgozott.
Egy, mondás jutott eszembe.
Nem tudom, hallottam-e valahol, vagy én találtam ki.
"Szép az, aki reggel is szép." - Udvaros Dorottya dalának mintájára.
A szépet felismerni kell, nem megalkotni, gondoltam én, és hogy "Szép az, ami természetes".
Az elképzelt szép létrehozása, lehet izzadtságos, nehéz feladat.
Főleg, ha valaki tökéletesre törekszik.
A szép műalkotás létrehozása, azonban nem mindig, és nem mindenkinek izzadságos feladat.
Erre is van számtalan példa.
Pl. zenében az improvizálás, meg bármiben, ha elkap az alkotás flow- ja.
A gyakorlást is lehet örömmel végezni.
Szép az, ami örökké szép.
De ez ellent mond annak, hogy "semmi nem tart örökké".
Az alkotás vesződsége, kínja persze más, míg létrejön az áhított szép.
Nehéz fába vágtad a fejszét!
Gondoltam, megosztom itt is a jegyzetemet.
Végül is, mindenki Istentől plagizál.
Még ha nem is gondol rá.
i.
| |
| 267. | [tulajdonos]: letargia | 2020-07-06 18:44 | Tudtam hogy így lesz, és mégis fáj.
Nem mindegy, mi, s hogy talál.
Viszont jelzi, hogy élek. | |
| 266. | [tulajdonos]: fohász | 2020-07-06 18:25 | | Istenem! Mit nem adnék egy kis önbecsülésért! | |
| 265. | [tulajdonos]: két szó | 2020-07-05 15:24 | Két "felkapott" kifejezés:
interszexuális
intertextuális | |
| 264. | [tulajdonos]: Kesztyűk | 2020-07-05 14:55 | | Találtam egy pár kesztyűt. Felvettem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 262. | [tulajdonos]: összeszedve | 2020-06-15 19:54 | a nyerést és a veszítést
Ha valamit meg akarsz tenni, és megteszed, nyerő vagy.
Ha valamit nem akarsz megtenni, és nem teszed meg, akkor is nyerő vagy.
Ha valamit meg akarsz tenni és nem teszed meg, vesztésre állsz.
Ha valamit nem akarsz megtenni, és mégis megteszed, szintúgy. - L.R.H. -
S mi van akkor, ha? ...
Nem magamtól vagyok ilyen okos!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 261. | Vezsenyi Ildikó: jav. | [tulajdonos]: félrement | 2020-05-24 15:40 |
És a "nincs ki", nem is tudja meg soha,
mert nem neki,
csak magának tartozik vele.
Érzi, nem kell megtennie.
Nem érzi magáénak, azt, amit csak ő tehetne meg.
Helyette hiányt érez, és bűntudatot.
Ostorozza magát.
| |
| 260. | [tulajdonos]: félrement | 2020-05-24 15:29 | Ma, egy hozzászólásom során, szokásosan a felszín alá nézve, eszembe jutott valami.
Egy új gondolat.
Amikor nincsenek érzéseim,
csak kötelességeim vannak.
S azoknak, gyermek mivoltomban nem teszek eleget,
mert nincs aki rám parancsoljon.
Nincs ki megfenyegessen.
Mondjuk vesszővel.
És, a nincs ki, nem is tudja meg soha,
mert nem neki,
hanem már csak magénak tartozik vele.
Érzi, nem kell megtennie.
Kiváltja bűntudattal.
Vagy várja, hogy végre a benne élő gyermek,
ha másért nem,
legalább dacból öntudatra ébredjen?
Maga-magáért tegye meg azt,
amit soha nem is szeretett volna?
Legalább annak tudna örülni, hogy árva!
De nem tud. Mert szeretettel tartozik.
Ez most valami más lett.
Van-e egyáltalán valami értelme?
Nem tudom.
| |
| 259. | [tulajdonos]: Rémálmok és ... | 2020-05-09 21:14 | Elhagyott helyek rémálmaimból
I.
Egy hatalmas medve járkált
a régi, szülői házam körül.
Éppen a kisfiamat bújtattam
lefekvéshez a kezeslábas pizsamájába.
Elrejtettem volna, de tudtam,
a ház, út felőli frontján, a medve
az ablakokat még nem fedezte fel,
úgyhogy nem fogja megtalálni.
II.
Álmomban ugyanott, a kisszobában
voltam. Különválogattam a kétféle
ING-is /most NN/ évfordulós leveleket.
A szortírozás végén, elkérte őket
az igazgató, és elkezdte tőlem
kikérdezni a szabályzat egyes pontjait.
Én meg, egyre se tudtam a választ,
de szemtelenül felháborodtam azon,
hogy miért kell nekem tudnom, hogy
hol vannak a börtönbe zárt bűnözők
nyilvántartott tőkéi, vagyonai, amik
a biztosító portfoliói.
Szájalásomnak
nem lett semmi következménye. Pedig
be voltam indulva. Nem féltem,
gondoltam, legfeljebb elbocsájtanak.
III.
A föld alól gyerekek kerültek elő,
élve, de kitört köztük valami
nyavalya, fertőzés, mert a széklet
higiénia nem volt ott megoldott.
IV.
Idősek otthonában dolgoztam.
A lakók, egy-két kivétellel, mind,
be voltak pelenkázva,
s még így is "szörnyű balesetek" történtek.
Etettük, itattuk a testeket.
A nővérek tisztába tették és fürdették,
a hajdan volt elvtársakat,
elvtársnőket, kartársakat és kartársnőket,
majd ismét, hölgyeket és urakat,
végül, néniket és bácsikat.
Nem tudtam eldönteni, az öregség,
a gyógyszerek, vagy a tisztelet
és csodálat hiánya tette-e őket inkább
ilyenné, amilyenek lettek.
Értelmük kihunyt, vagy kihunyófélben,
emlékezetük átradírozott,
összemaszatolt üres lap,
ülnek csak a megváltás kapuja előtti kispadon,
szunyókálva, ételre, italra,
de leginkább a semmire várva.
Évente - néhányszor -, ha eljön
egyik-másikért az a „titokzatos valami”,
az éppen sorosért,
olyankor, anélkül hogy felállna,
mindenki előre lép egyet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
