NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-12-09 20:39 Összes olvasás: 426790| 7024. | [tulajdonos]: helyzet | 2024-01-25 10:02 | Kedves Játszótársak!
2 versnél tartunk, és vasárnap este szeretnék zárni.
Mai versélmény.
Sebők György: Timelapse-töredékek
Olvassátok el, csodálatos!
Moha | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7023. | Krisztina: pályamű | 2024-01-24 19:42 | Hét perc fény
Folyóparton ülök az Epte kanyarulatában, és festem a vizet
meg azt a négy fát, akár Monet. Mellettem egy fénykép. Nagy-
anyámat ábrázolja a szép ruhában a cseresznyefán.
Haja szőke kalászok pillanatát idézi.
Itt is rám hasonlít. Vajon azokat a fákat festem-e
mint Claude? Nem tudom.
Néha köd szitál képeimben, máskor ragyogó rózsaszínek.
Mindig áradnak, sosem fogynak, formátlanságukkal töltve ki a teret.
Jegenyenyaram. Belefestem a szelet, ha hajlik is
a törzse. Egyenesen áll. Ki kellett jönnöm ide, mert valaki jegenyenyárnak hív.
Meg kellett tudnom milyen a kérge. Pihafa. Mosolygok. Puhafa. Erős ez a törzs, hibátlan.
A férfi leül a Rábához, kinyitja a horgászbotot, a kicsi széket, és átváltozik
költőből horgásszá. Nézem a Rába mosta köveket, mert
nem kell Epte, nem kell Franciaország, sem Monet. Csak a fű a nevetés. A szél bor-
zolta folyó. A férfi. Beleharap a körtébe. Mézízű. Szeretem a vadkörtefák illatát.
Jegenyenyár.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7022. | Francesco de Orellan: Pályázmány | 2024-01-22 09:17 | Elkészült a pályázmányom
Francesco de Orellana
Fő tér 21.
gyenge eső szitál
hibátlan nem vagyok
zene szól halk gitár
ott szőke fény ragyog
csak egy pillanat volt
a tér sem üres már
minden kis kő dalol
egy kóbor macska vár | |
| 7021. | [tulajdonos]: játék | 2024-01-22 08:21 | Kedves Játszótársak!
Köszönöm a szavazatokat, és szeretettel köszöntöm Annuskát, nagyon örülök, hogy újra játszik velünk!
Még júniusban olvastam egy szépet. Nem ismertem a szerzőt, de annyira tetszett a vers, hogy rákerestem a neten, ahol meglepetésemre nem mint költőt, hanem többek között mint drámaírót, műfordítót és egyetemi tanárt mutatták be.
Ebből a költeményből hoztam szavakat, mert azóta is mondogatom néha két - számomra legszebb - sorát.
A szavak:
szitál, kő, fény, hibátlan, tér, pillanat, szőke
Szép napot: Moha
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7019. | [tulajdonos]: eredmény | 2024-01-20 21:28 | Kedves Játékosok! Megvan az eredmény.
Moha, Simf, Szilasi K. 2 - 2p.
Edit, Annuska 0,5 – 0,5p.
Moha, Simf, Annuska 1-1 piros pont a vers kitalálásáért.
. József Attila: (Én, ki emberként…)
Én, ki emberként vagyok, élve, boldog,
mint olyan dolgok, mik örökre szólnak,
hadd kiáltom szét az egeknek ujból -
Flóra, szeretlek!
Ajkaidról lágy lehü, száz varázslat
bűvöl el, hogy hű kutyaként figyeljem
könnyü intését okos ujjaidnak,
mint leszek ember.
Flóra, karcsú, szép kehely, állsz előttem,
mint csokor van tűzve beléd a mennybolt
s napvirág felhők, remegő levél közt
hajlik az estnek.
Lelkemen szöktet, paripán, a képed,
épp csak érintvén vizeket, mezőket.
Két szemedből fűre, bogárra, tiszta
értelem árad.
Este van, mindent körüláll a csillag,
lásd, a mindenség aranyos kalitka,
benne itt vagy, én csevegőm, oh itt vagy,
rabmadaracskám!
1937. márc.
Köszönöm a játékosoknak a verseket, köszönet azoknak, akik az én versemre szavaztak.
Moha és Simf egyezzenek meg, ki legyen a következő játékvezető!
1. Moha Francesco 1p. Annuska 1p.
Leóhoz
Cirmaidból árad a tiszta, könnyű
megvetés, és zöld szemeid lehúnyod
hogyha én, dőrén, okos eb figyelmét
koldulom ismét.
Este lágy tested csigaház alakban
ékesít párnát, s szuszogásod oldó,
bűvölő fodrán siratom göcsörtös
emberi voltom.
2. Ötvös Németh Edit Szilasi K. 0,5p.
álomtalan
nem lehet mindig okos az ember
döntéseiben egyre hibát vét
könnyű annak ki a kerítésen kívül áll
és következmény nélkül irányít
a szürke este nem segít
mélabút hoz napfény helyett
a sötétség árad
hatalmas folyóként ellep
a nyughatatlan álom
bűvölöm a hajnalt
öltse magára lángoló rokolyáját
és lágy mosollyal ébressze fel a világot
3. Francesco
a zaktu á lisál la pot
az okos ember kiment a divatból
minden este könnyű butaság árad
lágy hangon bűvöl és sohasem fárad
engedj le húsz százalékot magadból
4. Szilasi K. Simf 1p. Moha 0,5p. Edit 0,5p.
egykor
egykor mint könnyű léptű
erdei vadak futottunk ki
a lágy hófehérbe
nem az útra
az utat akkoriban
túl szűknek találtuk
a tág tereket szerettük
elbűvölt a határtalanság
azt hittük így szabad az ember
pedig csak megrészegített minket
a tüdőnkbe áradó friss fagyos
levegő
talán dülöngéltünk is tőle
de véletlenül sem léptünk
mások lába nyomába
aztán este lett
a város ránk villantotta szigorú
okos szemét
és mi visszajózanodtunk
anyánk köténye mellé
5. Kérésre törölve
6. Simf Krisztina 0,5p. Moha 0,5p. Edit 0,5p. Szilasi K. 0,5p.
Heti hetes
A forró hátraarc, tudja az okos,
180 fokos.
Elcsábulni könnyű.
Szörnyű!
Imádat, gyűlölet,
mindkettő bűvölet.
Az élet túl kemény, vagy épp hogy lágy,
Prokrusztész ágy.
Ide tart mindenki teste:
Este.
Hol szereteted kiárad,
a te várad.
Voltam, ha rossz-, vagy jóember,
Please remember!
7. Annuska Krisztina 0,5p.
Mint ki tudja
Ó, te sokkönnyű, lágykedélyű ember!
Mióta bukdácsolsz itt az áradásban
fel-fel bukkanva, mint a fatörzs?
Okos szemed csukva.
Hallgatsz.
Mint ki tudja:
estében is elbűvöl.
Extra: Krisztina
szomorú prológus -beledöglöm ha nem írhatok
Szikla nem bízik bennem, de talán valaki kíváncsi lesz arra, hogy mit látok. Tedd le ezt az írást most, Kati , és pár óra múlva vedd elő, úgy hogy adsz egy esélyt. Krisztinának. Zokogok. Így kezdem az írást, bunkó módon most este, január 19. pénteki nap éjjelén Csend van. Lágy gyertyafény. Ülj le, és gondolj arra az emberre, aki tehetséges, de megakad mondjuk az írásban, mert megmondják, hogy kell írni, ez a század ezt löki eléd. Szóval, te, aki ezt most olvasod, képzelj el a konyhaasztal mellett ülve egy nőt, aki a fehér gépén pötyög egy ujjal, max kettővel. Tegnap még kenyeret sütöttem kovászosat, és elégettem a kezem. Egyedül vagyok, és túl kellene szárnyalnom egy esszéistát, akit már most teljes szívemből megvetek. Mert ezt olvasd el! Ezt el kell olvasni, és hidd el, menni fog. Menni fog az írás. Réges-rég abba kellett volna hagynom a betűk tömkelegének kergetését. Legszívesebben eltűnnék, felszívódnék a civilizációból. Dühös vagyok, rohannék az emberek elől, állatként élni. Marhaként. Gyomként. Az egyik pasas az Ulyssest akarta megíratni velem, a másik a nyolclábú anapesztust propagálta, a harmadik a tudatfolyam pocsolyájába akart belevágni, és akkor én elkezdtem mosolyogni. Bájosan. Minden nap írtam természetesen, és soha nem írtam. De akkor legalább megkapták azt, hogy írok. Nem tudom, miért kell írnom. Aztán, ahogy lenni szokott, a legszemetebb művészeti ág kidobott magából. A legmocskosabb művészeti ág az irodalom. Néha úgy káromkodnék, mint egy kocsis. őszintén. "Merülj le mélyre, óceánkék mélyre", szólt Mityka egy nap, oda, ahol egyedül vagy, merülj le, és légy meztelen, és írj. Írd meg egyetlen és igaz imádat. Csontig rágd le magadról a húst. Nem baj, ha hibásak a sorok. Csak a lelkemet tudom beletenni. És ezt a nem tudom mit, amit írok, dühösen, szikrázva izmaim feszítve magas vérnyomással... ha rosszul kezdem, is ... Szóval, enyhén szólva, utálok írni. Mindig gyűlöltem a férfiak miatt. De előttem van Georges Eastman arca, 1881-ből. Most lágyan írok, mert ő volt az, aki elkészítette nekem a Kodakot. A K betűvel kell kezdődnie. Mindig is szerettem a K betűt. Akinek a nevében ott ez a betű, az ő kezébe dobom, tessék, kapd el Krisztina. Megszabadít az írástól. Felszabadítod magad, ahogy egy rabszolga felszabadul abban a pillanatban, nem tud nevetni. Megijedtél, mi? Ez a gép a tiéd, kinyitom az ajtót, és érezni fogod az arcodon a szál játékát. Mindegy, hogy a hajléktalant írod meg, vagy az egyre öregebb fákat örökíted meg. Elviszlek pár helyre olyan helyekre, ahol még nem jártál. A Kodak abban a pillanatban éreztem, hogy az enyém. Április hava.. Vannak olyan helyzetek az ember életében, mikor meg kell ugrani a gátat. A nőt leírni, sokkal nehezebb, mint önmagamat adni egy kritikának, mert itt nem csalhatok. Most már kézbe veheted, a címe: "Homokból szőtt imák."
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7018. | Krisztina: Rendben van! | 2024-01-20 17:02 | | Köszönöm Kati! Teljesen jó, amúgyis tudják ki írta! Jó helyen van. Mégegyszer köszönöm! :) Szép napot! Krisztina | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7017. | Annuska: szavazat | 2024-01-20 16:13 | Az 1. versre szavazok.
Köszönöm, hogy bekerülhetett a versem a többi közé. | |
| 7016. | [tulajdonos]: módosítások | 2024-01-20 13:59 | Kedves Játékosok! A helyzet bonyolult, de nem megoldhatatlan. A kért módosításokat elvégeztem, Nézzétek át még egyszer, akar –e a szavazatán valaki változtatni! Az extrát csak ebben a formában tudtam feltenni, mivel a benne szereplő nevekből kiderül, ki írta.
Három jó megfejtésünk van, még lehet beküldeni ! /Kati
1.
Leóhoz
Cirmaidból árad a tiszta, könnyű
megvetés, és zöld szemeid lehúnyod
hogyha én, dőrén, okos eb figyelmét
koldulom ismét.
Este lágy tested csigaház alakban
ékesít párnát, s szuszogásod oldó,
bűvölő fodrán siratom göcsörtös
emberi voltom.
2.
álomtalan
nem lehet mindig okos az ember
döntéseiben egyre hibát vét
könnyű annak ki a kerítésen kívül áll
és következmény nélkül irányít
a szürke este nem segít
mélabút hoz napfény helyett
a sötétség árad
hatalmas folyóként ellep
a nyughatatlan álom
bűvölöm a hajnalt
öltse magára lángoló rokolyáját
és lágy mosollyal ébressze fel a világot
3.
a zaktu á lisál la pot
az okos ember kiment a divatból
minden este könnyű butaság árad
lágy hangon bűvöl és sohasem fárad
engedj le húsz százalékot magadból
4.
Egykor
egykor mint könnyű léptű
erdei vadak futottunk ki
a lágy hófehérbe
nem az útra
az utat akkoriban
túl szűknek találtuk
a tág tereket szerettük
elbűvölt a határtalanság
azt hittük így szabad az ember
pedig csak megrészegített minket
a tüdőnkbe áradó friss fagyos
levegő
talán dülöngéltünk is tőle
de véletlenül sem léptünk
mások lába nyomába
aztán este lett
a város ránk villantotta szigorú
okos szemét
és mi visszajózanodtunk
anyánk köténye mellé
5. Kérésre törölve
6.
Heti hetes
A forró hátraarc, tudja az okos,
180 fokos.
Elcsábulni könnyű.
Szörnyű!
Imádat, gyűlölet,
mindkettő bűvölet.
Az élet túl kemény, vagy épp hogy lágy,
Prokrusztész ágy.
Ide tart mindenki teste:
Este.
Hol szereteted kiárad,
a te várad.
Voltam, ha rossz-, vagy jóember,
Please remember!
7.
Mint ki tudja
Ó, te sokkönnyű, lágykedélyű ember!
Mióta bukdácsolsz itt az áradásban
fel-fel bukkanva, mint a fatörzs?
Okos szemed csukva.
Hallgatsz.
Mint ki tudja:
estében is elbűvöl.
Extra:
szomorú prológus -beledöglöm ha nem írhatok
Szikla nem bízik bennem, de talán valaki kíváncsi lesz arra, hogy mit látok. Tedd le ezt az írást most, Kati , és pár óra múlva vedd elő, úgy hogy adsz egy esélyt. Krisztinának. Zokogok. Így kezdem az írást, bunkó módon most este, január 19. pénteki nap éjjelén Csend van. Lágy gyertyafény. Ülj le, és gondolj arra az emberre, aki tehetséges, de megakad mondjuk az írásban, mert megmondják, hogy kell írni, ez a század ezt löki eléd. Szóval, te, aki ezt most olvasod, képzelj el a konyhaasztal mellett ülve egy nőt, aki a fehér gépén pötyög egy ujjal, max kettővel. Tegnap még kenyeret sütöttem kovászosat, és elégettem a kezem. Egyedül vagyok, és túl kellene szárnyalnom egy esszéistát, akit már most teljes szívemből megvetek. Mert ezt olvasd el! Ezt el kell olvasni, és hidd el, menni fog. Menni fog az írás. Réges-rég abba kellett volna hagynom a betűk tömkelegének kergetését. Legszívesebben eltűnnék, felszívódnék a civilizációból. Dühös vagyok, rohannék az emberek elől, állatként élni. Marhaként. Gyomként. Az egyik pasas az Ulyssest akarta megíratni velem, a másik a nyolclábú anapesztust propagálta, a harmadik a tudatfolyam pocsolyájába akart belevágni, és akkor én elkezdtem mosolyogni. Bájosan. Minden nap írtam természetesen, és soha nem írtam. De akkor legalább megkapták azt, hogy írok. Nem tudom, miért kell írnom. Aztán, ahogy lenni szokott, a legszemetebb művészeti ág kidobott magából. A legmocskosabb művészeti ág az irodalom. Néha úgy káromkodnék, mint egy kocsis. őszintén. "Merülj le mélyre, óceánkék mélyre", szólt Mityka egy nap, oda, ahol egyedül vagy, merülj le, és légy meztelen, és írj. Írd meg egyetlen és igaz imádat. Csontig rágd le magadról a húst. Nem baj, ha hibásak a sorok. Csak a lelkemet tudom beletenni. És ezt a nem tudom mit, amit írok, dühösen, szikrázva izmaim feszítve magas vérnyomással... ha rosszul kezdem, is ... Szóval, enyhén szólva, utálok írni. Mindig gyűlöltem a férfiak miatt. De előttem van Georges Eastman arca, 1881-ből. Most lágyan írok, mert ő volt az, aki elkészítette nekem a Kodakot. A K betűvel kell kezdődnie. Mindig is szerettem a K betűt. Akinek a nevében ott ez a betű, az ő kezébe dobom, tessék, kapd el Krisztina. Megszabadít az írástól. Felszabadítod magad, ahogy egy rabszolga felszabadul abban a pillanatban, nem tud nevetni. Megijedtél, mi? Ez a gép a tiéd, kinyitom az ajtót, és érezni fogod az arcodon a szál játékát. Mindegy, hogy a hajléktalant írod meg, vagy az egyre öregebb fákat örökíted meg. Elviszlek pár helyre olyan helyekre, ahol még nem jártál. A Kodak abban a pillanatban éreztem, hogy az enyém. Április hava.. Vannak olyan helyzetek az ember életében, mikor meg kell ugrani a gátat. A nőt leírni, sokkal nehezebb, mint önmagamat adni egy kritikának, mert itt nem csalhatok. Most már kézbe veheted, a címe: "Homokból szőtt imák."
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 7015. | Krisztina: a szomorú prológus | 2024-01-20 00:03 | Kati, az ötös volt az enyém, azt nem akarom.. Kösz szépen mégegyszer.. Elnézést a kényelmetlenségért..
a szavak egyben vannak, és nem vers, mégis pályaműként szeretném.. Szép napot- Szavazataim maradnak. 6-os 7-es fél pont mindegyikre. Szeretettel : Krisztina | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
