NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-07-13 05:09 Összes olvasás: 376821| 798. | [tulajdonos]: Játék indul | 2019-10-16 09:05 | | Akkor átveszem a tejhatalmat. Idomulok az éppen meghonosodni szándékozó szokáshoz és elkezdem gyűjteni a szavakat. Annyit módosítok hogy nem feltétlenül várom meg a 7 szó összegyűlését hanem délutn 4 körül felteszem a feladványt (legfeljebb kiegészítve). | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 796. | [tulajdonos]: ne!!! | Simf: ... | 2019-10-15 23:53 | Az utolsó almá-ban válaszolok. Ne ide írjatok!!! Nem fogom megnyitni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 795. | Simf: ... | [tulajdonos]: javított | 2019-10-15 21:27 | Kedves Mindenki!
Nos, itt az igazság pillanata, felszáll a Simf, akarom mondani a füst, és megoldódik az évezred nagy rejtélye.
Ki is valójában Simf? Lehetne akár Filip Tamás is. Tőle nem áll távol az álnév használata, bár tudható előre, az ő esete teljesen más, abszolút indokolt az, ami nálam megbocsáthatatlan. (Jelzem, nekem sose mutatkozott be, se ál-, se igazi néven, szóval, ha ő lennék, akkor számomra ő nem is létezne.)
Vagy, lehetnék pl. Pálóczi Antal. Na ne, túlzásokba azért ne essünk.
Esetleg szóba jöhetne Gyurcsi, aki a jelen témában folytatott ámokfutását leszámítva igazán értékes gondolatokkal bír, némely versét szívesen vallanám a magaménak. Micsoda csavar lenne, azért bojkottálni a játékot, mert álnéven már amúgy is résztvevője. Persze, akkor sosem tudna megbocsátani magának.
Lehetnék akár Szokolay Zoltán is, a Költő. Ez igazán megtisztelő lenne. De nem, ő nem lehetek, hisz ki van innen tiltva, csapdába csalták, elítélték. Csak úgy magamtól kérdezem, mik azok a meghamisíthatatlan közvetett technikai bizonyítékok, amik egyértelműen bizonyítják a bűnösségét, és amelyek létrehozása ne állna itt egyesek érdekében, és lenne passzítható is viselkedésükhöz?
(Túl messzire megyek? De hisz névvel azt is szabad!)
Vagy szóba jöhetne Francesco is. Tőle aztán igazán nem állna távol ilyen agyamentség, és de sok közöset is érzek vele a 15-20 évvel ezelőtti önmagammal. De nem, az nem lenne jó, mert ha kiderülne, hogy Francesco vagyok, akkor azonnal megalakulna a „Derítsük ki kicsoda Francesco valójában” baráti kör, mert ilyen név csak álnév lehet, és amíg ez nem tisztázódik, lehetne jókat hőzöngeni és fröcsögni.
Na de az igazi csúcs, ha Vajdics Anikó lennék. Gondoljátok csak meg. Az egész „leleplezés” csak púder lenne, elterelve magáról a figyelmet, egy rég eltávozott hajdani DOKK-os nyakába varrni a balhét. Ráadásul ismeri a heteronim szót, és szereti Pessoa-t, ez eleve gyanús! Anikó pl. szívesen lennék, intelligencia, műveltség, művészi érzék, empátia. Ritka kombó.
De nem, nekem csak ez a nyamvadt Duma jutott. Hát, legyen, ha játszunk, hát játsszunk komolyan. A játék kedvéért Simf mostantól azonos Duma Györggyel.
És most, hogy mindenki tudja, ki vagyok, már mondhatok bármit, hisz a lényeg az, hogy tudni kell, ki mondta azt a bizonyos valamit, amiről már azt se tudja senki, mi is volt, hisz nem az a lényeg.
És akkor lőn világbéke, és mindenki szereté Simfet, míg világ a világ. Papapapáámmm!
Üdv, Simf (Azaz Duma György, bocsi, még szoknom kell.)
| |
| 794. | [tulajdonos]: javított | 2019-10-15 21:09 | Kedves Játszótársak!
Nagy élmény volt veletek újra játszani. Nehéz stációkon vagyunk túl. Köszönöm a bizalmat, a türelmet. Most átadom a játékvezetést Francescónak.
Üdvözlettel: Vajdics Anikó
A szavak eredete:
Simf: stáció, Edit: karika, Imre: kard, Szilasi: otromba, Hanna: játék, Zúzmara: kalamáris, Anna: homlok
1. Kiss Anna Mária – Szavazat: Simf
kurd népmese
otromba játék volt,
szemlesütve néztük
ahogyan kimúlik
karikába hajlott a teste
és hét mesebeli stáción
átesve végül a kardjába dőlt
már nem emlékszem
mit tettem én
vagy mit a szomszéd Zsuzsi
de az a béka tuti
meg akart halni
ez megbocsájható igaz
ugye édesanya
te is érzed a homlokodon
gyöngyözni a verítéket
kalamáris fekete tintája a könnyem
lehet-e feltámadnia Uram
annak a kis varangyosnak
akit megöltünk szerda este
én meg a Zsuzsi
útban a játszótér felé
2. Simf (alias Duma Gyuri alias Nagy Zoárd): Egy törött edény cserepei – Szavazat: Ötvös Németh Edit,
Mi is az első? Talán a játék
az udvarban, az otromba
gerendák, karcsú pallók,
és bakok között, a frissen
fűrészelt tölgyfa illata.
...
Aztán a játszi karikák a tó
felszínén, ahogy a hálókról
csepegő víz mintákat ír.
Velük tartottam. Addig, míg
végül ők tartottak velem.
.
Az asztalon papír, kalamáris,
benne penna, középen
néhány izzadtságos garas.
Majd pár odavaló szó, és az
érmék örökre szétgurultak.
...
A vége felé kezdtek elszabadulni
az indulatok. A kardot már nem
tudtam megállítani, vér hullt,
a katona üvöltött a fájdalomtól.
Tettem hát, amit tenni tudtam.
.
S most itt, a végső hegynek is
a tetejére érve, törött tagokkal,
vérző homlokkal nézek le a
töménytelen népre, és kérdezem,
ennyi? Ez lenne hát az utolsó
......
3. Szilasi Katalin: Az utolsó stáció – Szavazat: Francesco de Orellana
Borús a homloka a poétának,
fekete karikák a szeme alatt.
"Kard ki kard" párbaj az öreg kaszással,
s az otromba játékban alulmarad.
A legnehezebb a végső stáció.
Le kell majd fednie a kalamárist,
mert hosszúra nyúlik a vakáció.
4. Oláh Imre: A kegyelem balladája
A stáció legfelső fokán homlok egyenest tart a hegynek
Marika, Karika Marika. Jelenségünk karddal tör át
mindenen, ami ostoba játék. Erkölcse mélyen szántott,
s a szoknya mindig térd alatt. Van hibája is persze,
mint mindenki másnak, kinek keresztje, s sorsa
ide tapadt. Olykor keserűbb az uborka, mit
Marika mér, s otromba űrt hagy a képzelet,
de most nevetni láttam ezt a drágát, hősünket,
e hegynek tartó lényeget. Mert valahogyan,
ki tudja, hogy, az élet könyvében nevét megtalálta.
Kalamárisból tintával, vagy gót betűkkel, talán
elektronikusan árnyaltan szedve volt, nem tudhatom,
de nagyon boldog lett ma ez a szeplős, kis göndör,
sokszor elvetett, megharcolt harcoknak kitett
Istennek leánya.
5. Vajdics Anikó: VANNAK-VOLTAK-LESZNEK – Szavazat: Kiss Anna Mária
„a viseltes szónak is hamva van” (Kányádi Sándor)
Én még vágtam derelyét rádlival, de a pereszlent,
amivel az orsót pergették, már csak regényből ismerem;
vannak szavak, amelyekhez úgy járok vissza, mint más a temetőbe
„megmohosodott márványon” sírfeliratokat böngészni;
vannak szavak, amelyek mellett bármikor kardot rántok,
mint egy megveszekedett darabont, és ha kicsorbul
az acél, rohanok véle a sarki kardcsiszárhoz;
a huszonkettes busz és a metró helyett delizsánszra
ülök, a stációkon fogatot váltok, nem shoppingolok,
inkább beengedem a házba a kucsébert, akitől
játékbubát, fürgetőt és zúgattyút vehetek az unokáimnak,
meg iringát, ha befagy a tó, legyen mivel csuszkondázniuk,
Szent Iván napján tüzes karikákat dobálok – sajbózom,
magyarázom, ha kérdik, már megint mit művelek;
öreg cselédünk – csupaszív, otromba debella – bár nem
létezik, reggelente kenyeret dagaszt a melencében,
a homlokán gyöngyözve gyűlnek az izzadságcseppek;
ezt a verset (vagy mit) nem szövegszerkesztőbe írom,
hanem merített papírra, és ha a végére érek, a pennámat
elegáns mozdulattal a kalamárisba helyezem
– akármilyen fríki vagy vírdo, én így offolok.
6. Francesco de Orellana: csontváz a szekrény helyett – Szavazat: Oláh Imre, Szilasi Katalin
karddal rajzolok karikát a homlokomra
otromba játék de a kalamáris üres
ez az utolsó stációja a semminek
7. Ötvös Németh Edit: Büszkeség és balítélet”
Homlokegyenest haladok
az életem kiömlött kalamáris
nem kék a tinta hanem fekete
igazi otromba foltokat rajzolok
vele vagy nélküle amikor jön
a kérdés a miértre vonatkozóan
ahogy ma ebédnél is aztán kard
ki kard egymást kaszabolva a
forró húsleves felszálló illatos
gőzében párolódó semmi fölött
a senki földjén rossz játék ez
buta szokás dacból szőtt daróc
merev anyaga soha nem puhul
már megszokta hogy hibátlan
vagy büszke egyre megy
karika lehetetlen ebből csak egy
elrontott ovális stációból is csak
egyre több lesz belefáradtam. | |
| 793. | [tulajdonos]: eredmény | 2019-10-15 21:06 | Kedves Játszótársak!
Nagy élmény volt veletek újra játszani. Nehéz stációkon vagyunk túl. Köszönöm a bizalmat, a türelmet. Most átadom a játékvezetés Francescónak.
Üdvözlettel: Vajdics Anikó
A szavak eredete:
Simf: stáció, Edit: karika, Imre: kard, Szilasi: otromba, Hanna: játék, Zúzmara: kalamáris, Anna: homlok
1. Kiss Anna Mária – Szavazat: Simf
kurd népmese
otromba játék volt,
szemlesütve néztük
ahogyan kimúlik
karikába hajlott a teste
és hét mesebeli stáción
átesve végül a kardjába dőlt
már nem emlékszem
mit tettem én
vagy mit a szomszéd Zsuzsi
de az a béka tuti
meg akart halni
ez megbocsájható igaz
ugye édesanya
te is érzed a homlokodon
gyöngyözni a verítéket
kalamáris fekete tintája a könnyem
lehet-e feltámadnia Uram
annak a kis varangyosnak
akit megöltünk szerda este
én meg a Zsuzsi
útban a játszótér felé
2. Simf (alias Duma Gyuri alias Nagy Zoárd): Egy törött edény cserepei – Szavazat: Ötvös Németh Edit,
Mi is az első? Talán a játék
az udvarban, az otromba
gerendák, karcsú pallók,
és bakok között, a frissen
fűrészelt tölgyfa illata.
...
Aztán a játszi karikák a tó
felszínén, ahogy a hálókról
csepegő víz mintákat ír.
Velük tartottam. Addig, míg
végül ők tartottak velem.
.
Az asztalon papír, kalamáris,
benne penna, középen
néhány izzadtságos garas.
Majd pár odavaló szó, és az
érmék örökre szétgurultak.
...
A vége felé kezdtek elszabadulni
az indulatok. A kardot már nem
tudtam megállítani, vér hullt,
a katona üvöltött a fájdalomtól.
Tettem hát, amit tenni tudtam.
.
S most itt, a végső hegynek is
a tetejére érve, törött tagokkal,
vérző homlokkal nézek le a
töménytelen népre, és kérdezem,
ennyi? Ez lenne hát az utolsó.
3. Szilasi Katalin: Az utolsó stáció – Szavazat: Francesco de Orellana
Borús a homloka a poétának,
fekete karikák a szeme alatt.
"Kard ki kard" párbaj az öreg kaszással,
s az otromba játékban alulmarad.
A legnehezebb a végső stáció.
Le kell majd fednie a kalamárist,
mert hosszúra nyúlik a vakáció.
4. Oláh Imre: A kegyelem balladája
A stáció legfelső fokán homlok egyenest tart a hegynek
Marika, Karika Marika. Jelenségünk karddal tör át
mindenen, ami ostoba játék. Erkölcse mélyen szántott,
s a szoknya mindig térd alatt. Van hibája is persze,
mint mindenki másnak, kinek keresztje, s sorsa
ide tapadt. Olykor keserűbb az uborka, mit
Marika mér, s otromba űrt hagy a képzelet,
de most nevetni láttam ezt a drágát, hősünket,
e hegynek tartó lényeget. Mert valahogyan,
ki tudja, hogy, az élet könyvében nevét megtalálta.
Kalamárisból tintával, vagy gót betűkkel, talán
elektronikusan árnyaltan szedve volt, nem tudhatom,
de nagyon boldog lett ma ez a szeplős, kis göndör,
sokszor elvetett, megharcolt harcoknak kitett
Istennek leánya.
5. Vajdics Anikó: VANNAK-VOLTAK-LESZNEK – Szavazat: Kiss Anna Mária
„a viseltes szónak is hamva van” (Kányádi Sándor)
Én még vágtam derelyét rádlival, de a pereszlent,
amivel az orsót pergették, már csak regényből ismerem;
vannak szavak, amelyekhez úgy járok vissza, mint más a temetőbe
„megmohosodott márványon” sírfeliratokat böngészni;
vannak szavak, amelyek mellett bármikor kardot rántok,
mint egy megveszekedett darabont, és ha kicsorbul
az acél, rohanok véle a sarki kardcsiszárhoz;
a huszonkettes busz és a metró helyett delizsánszra
ülök, a stációkon fogatot váltok, nem shoppingolok,
inkább beengedem a házba a kucsébert, akitől
játékbubát, fürgetőt és zúgattyút vehetek az unokáimnak,
meg iringát, ha befagy a tó, legyen mivel csuszkondázniuk,
Szent Iván napján tüzes karikákat dobálok – sajbózom,
magyarázom, ha kérdik, már megint mit művelek;
öreg cselédünk – csupaszív, otromba debella – bár nem
létezik, reggelente kenyeret dagaszt a melencében,
a homlokán gyöngyözve gyűlnek az izzadságcseppek;
ezt a verset (vagy mit) nem szövegszerkesztőbe írom,
hanem merített papírra, és ha a végére érek, a pennámat
elegáns mozdulattal a kalamárisba helyezem
– akármilyen fríki vagy vírdo, én így offolok.
6. Francesco de Orellana: csontváz a szekrény helyett – Szavazat: Oláh Imre, Szilasi Katalin
karddal rajzolok karikát a homlokomra
otromba játék de a kalamáris üres
ez az utolsó stációja a semminek
7. Ötvös Németh Edit: Büszkeség és balítélet”
Homlokegyenest haladok
az életem kiömlött kalamáris
nem kék a tinta hanem fekete
igazi otromba foltokat rajzolok
vele vagy nélküle amikor jön
a kérdés a miértre vonatkozóan
ahogy ma ebédnél is aztán kard
ki kard egymást kaszabolva a
forró húsleves felszálló illatos
gőzében párolódó semmi fölött
a senki földjén rossz játék ez
buta szokás dacból szőtt daróc
merev anyaga soha nem puhul
már megszokta hogy hibátlan
vagy büszke egyre megy
karika lehetetlen ebből csak egy
elrontott ovális stációból is csak
egyre több lesz belefáradtam.
| |
| 792. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-15 20:25 | Oláh Imre és Szilasi Katalin szavazatát várjuk. És bárkiét, aki szívesen végigrágja magát a legújabb forduló versein.
1. kurd népmese
otromba játék volt,
szemlesütve néztük
ahogyan kimúlik
karikába hajlott a teste
és hét mesebeli stáción
átesve végül a kardjába dőlt
már nem emlékszem
mit tettem én
vagy mit a szomszéd Zsuzsi
de az a béka tuti
meg akart halni
ez megbocsájható igaz
ugye édesanya
te is érzed a homlokodon
gyöngyözni a verítéket
kalamáris fekete tintája a könnyem
lehet-e feltámadnia Uram
annak a kis varangyosnak
akit megöltünk szerda este
én meg a Zsuzsi
útban a játszótér felé
2. Egy törött edény cserepei
Mi is az első? Talán a játék
az udvarban, az otromba
gerendák, karcsú pallók,
és bakok között, a frissen
fűrészelt tölgyfa illata.
...
Aztán a játszi karikák a tó
felszínén, ahogy a hálókról
csepegő víz mintákat ír.
Velük tartottam. Addig, míg
végül ők tartottak velem.
.
Az asztalon papír, kalamáris,
benne penna, középen
néhány izzadtságos garas.
Majd pár odavaló szó, és az
érmék örökre szétgurultak.
...
A vége felé kezdtek elszabadulni
az indulatok. A kardot már nem
tudtam megállítani, vér hullt,
a katona üvöltött a fájdalomtól.
Tettem hát, amit tenni tudtam.
.
S most itt, a végső hegynek is
a tetejére érve, törött tagokkal,
vérző homlokkal nézek le a
töménytelen népre, és kérdezem,
ennyi? Ez lenne hát az utolsó
......
3. Az utolsó stáció
Borús a homloka a poétának,
fekete karikák a szeme alatt.
"Kard ki kard" párbaj az öreg kaszással,
s az otromba játékban alulmarad.
A legnehezebb a végső stáció.
Le kell majd fednie a kalamárist,
mert hosszúra nyúlik a vakáció.
4. A kegyelem balladája
A stáció legfelső fokán homlok egyenest tart a hegynek
Marika, Karika Marika. Jelenségünk karddal tör át
mindenen, ami ostoba játék. Erkölcse mélyen szántott,
s a szoknya mindig térd alatt. Van hibája is persze,
mint mindenki másnak, kinek keresztje, s sorsa
ide tapadt. Olykor keserűbb az uborka, mit
Marika mér, s otromba űrt hagy a képzelet,
de most nevetni láttam ezt a drágát, hősünket,
e hegynek tartó lényeget. Mert valahogyan,
ki tudja, hogy, az élet könyvében nevét megtalálta.
Kalamárisból tintával, vagy gót betűkkel, talán
elektronikusan árnyaltan szedve volt, nem tudhatom,
de nagyon boldog lett ma ez a szeplős, kis göndör,
sokszor elvetett, megharcolt harcoknak kitett
Istennek leánya.
5. VANNAK-VOLTAK-LESZNEK
„a viseltes szónak is hamva van” (Kányádi Sándor)
Én még vágtam derelyét rádlival, de a pereszlent,
amivel az orsót pergették, már csak regényből ismerem;
vannak szavak, amelyekhez úgy járok vissza, mint más a temetőbe
megmohosodott márványon sírfeliratokat böngészni;
vannak szavak, amelyek mellett bármikor kardot rántok,
mint egy megveszekedett darabont, és ha kicsorbul
az acél, rohanok véle a sarki kardcsiszárhoz;
a huszonkettes busz és a metró helyett delizsánszra
ülök, a stációkon fogatot váltok, nem shoppingolok,
inkább beengedem a házba a kucsébert, akitől
játékbubát, fürgetőt és zúgattyút vehetek az unokáimnak,
meg iringát, ha befagy a tó, legyen mivel csuszkondázniuk,
Szent Iván napján tüzes karikákat dobálok – sajbózom,
magyarázom, ha kérdik, már megint mit művelek;
öreg cselédünk – csupaszív, otromba debella – bár nem
létezik, reggelente kenyeret dagaszt a melencében,
a homlokán gyöngyözve gyűlnek az izzadságcseppek;
ezt a verset (vagy mit) nem szövegszerkesztőbe írom,
hanem merített papírra, és ha a végére érek, a pennámat
elegáns mozdulattal a kalamárisba helyezem
– akármilyen fríki vagy vírdo, én így offolok.
6. csontváz a szekrény helyett
karddal rajzolok karikát a homlokomra
otromba játék de a kalamáris üres
ez az utolsó stációja a semminek
7. Büszkeség és balítélet”
Homlokegyenest haladok
az életem kiömlött kalamáris
nem kék a tinta hanem fekete
igazi otromba foltokat rajzolok
vele vagy nélküle amikor jön
a kérdés a miértre vonatkozóan
ahogy ma ebédnél is aztán kard
ki kard egymást kaszabolva a
forró húsleves felszálló illatos
gőzében párolódó semmi fölött
a senki földjén rossz játék ez
buta szokás dacból szőtt daróc
merev anyaga soha nem puhul
már megszokta hogy hibátlan
vagy büszke egyre megy
karika lehetetlen ebből csak egy
elrontott ovális stációból is csak
egyre több lesz belefáradtam. | |
| 791. | [tulajdonos]: mea-culpa | [tulajdonos]: ... | 2019-10-15 19:10 | Újabb helyesbítés: Az alábbi vers hat ponttal ér véget. És a kettes sorszámot viseli. Még egyszer elnézést kérek.
2. Egy törött edény cserepei
Mi is az első? Talán a játék
az udvarban, az otromba
gerendák, karcsú pallók,
és bakok között, a frissen
fűrészelt tölgyfa illata.
...
Aztán a játszi karikák a tó
felszinén, ahogy a hálókról
csepegő víz mintákat ír.
Velük tartottam. Addig, míg
végül ők tartottak velem.
.
Az asztalon papir, kalamáris,
benne penna, középen
néhány izzadtságos garas.
Majd pár odavaló szó, és az
érmék örökre szétgurultak.
...
A végefelé kezdtek elszabadulni
az indulatok. A kardot már nem
tudtam megállítani, vér hullt,
a katona üvöltött a fájdalomtól.
Tettem hát, amit tenni tudtam.
.
S most itt, a végső hegynek is
a tetejére érve, törött tagokkal,
vérző homlokkal nézek le a
töménytelen népre, és kérdezem,
ennyi? Ez lenne hát az utolsó | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 790. | Ötvös Németh Edit: csak | 2019-10-15 18:57 | Anikó együttérzek veled, fáradt vagyok én is. Köszönöm, hogy mégis levezeted ezt a játékot ( is).
Különben az a véleményem, hogy ha nem írnál ilyen jól, akkor nem lenne vele ennyi dolgod, tehát jól írsz többek között Te is. ... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 789. | Kiss Anna Mária: szavazás | 2019-10-15 18:47 | Vesszek meg, ha választani tudok. Zseniális forduló volt. Igazán. Na jó, nem veszek meg,
Kiss Anna Mária
Talán az ötös. ( 5 )
Szeretném egyúttal jelezni, hogy Simf egyetlen egy hozzászólásában nem találtam kivetnivalót. A verseiben sem, amiket ide elküldött. A játékvezetésében sem volt hiba.
Ismerek egy sebészt, aki álneveken ír. Többnyire horrort. És igen jókat. Van rá oka elég, hogy a páciensei ne tudják, nem csak orvos. Ember is. Gondolatokkal. A szabadság joga az övé, hogy eldöntse - akarja-e a saját nevét használni. Vagy elfogadjuk, hogy Simf néven verseket ír ide - a játékba - vagy nem. Én az elfogadás mellett vagyok. És eszembe se jut tippelgetni. Ki az.
Anna
ne gondoljanak ezt-azt. Szerintem | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
