DOKK

Hetedíziglen bloggernek 3 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-12-10 04:12 Összes olvasás: 426875

Korábbi hozzászólások:

1600.	Vincze Sándor: szavazatom	2020-01-12 14:04
Az ötösre szavazok.

Olvasói hozzászólások nélkül

1599.	Ötvös Németh Edit: Savazás	2020-01-12 13:25
Ötvös Németh Edit 3. szeretném

Olvasói hozzászólások nélkül

1598.	Simf: Szavazás	[tulajdonos]: Szavazás indul Javítás	2020-01-12 11:48
Simf: 4.

1597.	[tulajdonos]: Szavazás indul Javítás	2020-01-12 11:38
Warning!!! AZ ELŐZŐ VERZIÓ SAJTHIBÁS..ITT A JAVÍTOTT VERZIÓ!!! Miután egy ideje nem jött új pályázmány, savazásra bocsájtom a beérkezett műveket. Természetesen mindenki savazhat: Emlékeztetőül a szavak: szokásjog, vadludak, semleges, szenvedély, huhog, újra, zöld És a művek: 1. a táska viharba kapaszkodnak az üllői utcai fák s bár irigylem zöld szenvedélyüket én inkább semlegességem köpenyébe bújok és két kézzel cilinderembe kapaszkodva indulok jöjjön aminek jönnie kell aláíratom velük és végül én is aláírom csak legyen vége már s amikor megérkezem látom hogy a táskámat mely tömve van fontos iratokkal az irodában hagytam nincs mit tenni vissza kell mennem érte és újra ide de másodszorra már konflison a város felett vadludak vonulnak egy utcasarkon mintha nem volna jobb dolga egy bolond huhog mindig felfeslik a törvény szövedéke a szokásjog viszont erős vászon ha izmos tűzoltók fogják megtart ha ki kell ugrani egy égő házból 2. A vadludakkal nem vitatkozom Gágognak a magasban, v-alakban úsznak. talán északi sarkfénynek hiszik magukat, hangos szokásjognak. Ezt én nem veszem be, amúgy a bagoly sem huhog - csak úgy, ok nélkül, mondom szenvedélyesen: Ne kiabáljatok! Se ugyanúgy, se máshogyan! De a madarak mindig is tojnak arra, amit szajkózok. Azt szeretik,ha kinő a fű a fülemből és semlegesen hallgatok, ha szép zöld gyep vagyok, s a magasból búzaföld. Újra és újra. 3. balladás kormos az ég fekete hó fekete vér fekete szó bagoly huhog virrasztanak surrognak fönn a vadludak újra vétkes a szenvedély menekülni nincsen esély a szokásjog ítélkezett nem semleges "szemért szemet" tavasz nyílik zöldül a föld szél pityereg két hant fölött 4. Tél Evezzünk semleges vizekre, huhogta, és ezt úgy értette, hogy rajta kívül mindenki más fogja be a bagolylesőjét, és akinek továbbra sem tetszik valami, az húzzon el messzire, mint a vadludak. Jól van, öreg, gondoltam, nekem sok minden nem tetszik itt, és nem nagyon tudom befogni a bagolylesőmet, s ha már így áll a helyzet, rajtam ne múljon: győzzön a szokásjog… Elhúztam délnek. A szárnyamat jellegzetes, előre döntött szögben tartottam, ahogyan egy kis vagy egy nagy lilikhez illik, bár nem vagyok egyik sem, és hogy energiát spóroljak meg, csatlakoztam egy V-alakban repülő csapathoz; figyeltem a vezérmadarat, hogy össze tudjam vele hangolni a szárnymozgásomat, élveztem a felhajtó erőt, és arra gondoltam, hogy jó ez így, majd csak elboldogulok valahogy ezzel a kis csapattal, amíg otthon tavasz nem lesz megint, és a szenvedély, mint egy csökönyös áramlat, vissza nem hajt újra az ismerős, zöld mezők fölé. 5. A túlélés mestersége Egyszer, talán sosemvolt időben összebólintanak a fák, zöldjük eléri az eget, huncutul csiklandozzák a vadludak hasát, s azok kacagnak, vihognak, huhognak, mint a bolond. Talán, csak egy álom, egy eltévedt emlék, lehet, nem is enyém. Mégis, újra érzem az egykori szenvedélyt, s a jelen semleges közönye elillan, mint az alélt orra alá dugott kámfor. Minő varázs ez? Mely dacolva térrel, idővel, szokásjoggal, csimpaszkodik belém, beszövi elmém, s azt ígéri, ne sírj, ostoba halandó, mert sehol se leszel, mikor e kép még utódaidban tovább él. 6. januári depresszió semleges lett a szenvedély hiába huhog rám a sarkon laposban jár a talpam szaporán őszen lengedez a varkocs a vadludak ők tudják mikor harsogó zöld lesz minden szokásjog hullámzik a tavon újra fonom huncut kis tincsem 7. Röptek molylepte zöldön újra elröpül a tegnap egy pohárból iszik útszegélyű szenvedély s huhogó végzet ahogy idősödöm egyre kevesebbet félek semleges leszek talán ahogy a hírek hiába tépnek szokásjogokkal vér(eb)ek merengem csak vadlibák esti röptét 8. Nekem álló végtelen nekem nyolc én zöld vagyok de nem béka sem penész nekem nyolc és semleges a vadludak huhognak nekem nyolc nincs szenvedély újra a szokásjog nyert nekem nyolc én zöld vagyok de elmúlik ahogy én

1596.	[tulajdonos]: Szavazás indul	2020-01-12 11:18
Miután egy ideje nem jött új pályázmány, savazásra bocsájtom a beérkezett műveket. Természetesen mindenki savazhat: Emlékeztetőül a szavak: szokásjog, vadludak, semleges, szenvedély, huhog, újra, zöld És a művek: 1. a táska viharba kapaszkodnak az üllői utcai fák s bár irigylem zöld szenvedélyüket én inkább semlegességem köpenyébe bújok és két kézzel cilinderembe kapaszkodva indulok jöjjön aminek jönnie kell aláíratom velük és végül én is aláírom csak legyen vége már s amikor megérkezem látom hogy a táskámat mely tömve van fontos iratokkal az irodában hagytam nincs mit tenni vissza kell mennem érte és újra ide de másodszorra már konflison a város felett vadludak vonulnak egy utcasarkon mintha nem volna jobb dolga egy bolond huhog mindig felfeslik a törvény szövedéke a szokásjog viszont erős vászon ha izmos tűzoltók fogják megtart ha ki kell ugrani egy égő házból 2. A vadludakkal nem vitatkozom Gágognak a magasban, v-alakban úsznak. talán északi sarkfénynek hiszik magukat, hangos szokásjognak. Ezt én nem veszem be, amúgy a bagoly sem huhog - csak úgy, ok nélkül, mondom szenvedélyesen: Ne kiabáljatok! Se ugyanúgy, se máshogyan! De a madarak mindig is tojnak arra, amit szajkózok. Azt szeretik,ha kinő a fű a fülemből és semlegesen hallgatok, ha szép zöld gyep vagyok, s a magasból búzaföld. Újra és újra. 3. balladás kormos az ég fekete hó fekete vér fekete szó bagoly huhog virrasztanak surrognak fönn a vadludak újra vétkes a szenvedély menekülni nincsen esély a szokásjog ítélkezett nem semleges "szemért szemet" tavasz nyílik zöldül a föld szél pityereg 4. Tél Evezzünk semleges vizekre, huhogta, és ezt úgy értette, hogy rajta kívül mindenki más fogja be a bagolylesőjét, és akinek továbbra sem tetszik valami, az húzzon el messzire, mint a vadludak. Jól van, öreg, gondoltam, nekem sok minden nem tetszik itt, és nem nagyon tudom befogni a bagolylesőmet, s ha már így áll a helyzet, rajtam ne múljon: győzzön a szokásjog… Elhúztam délnek. A szárnyamat jellegzetes, előre döntött szögben tartottam, ahogyan egy kis vagy egy nagy lilikhez illik, bár nem vagyok egyik sem, és hogy energiát spóroljak meg, csatlakoztam egy V-alakban repülő csapathoz; figyeltem a vezérmadarat, hogy össze tudjam vele hangolni a szárnymozgásomat, élveztem a felhajtó erőt, és arra gondoltam, hogy jó ez így, majd csak elboldogulok valahogy ezzel a kis csapattal, amíg otthon tavasz nem lesz megint, és a szenvedély, mint egy csökönyös áramlat, vissza nem hajt újra az ismerős, zöld mezők fölé. 5. A túlélés mestersége Egyszer, talán sosemvolt időben összebólintanak a fák, zöldjük eléri az eget, huncutul csiklandozzák a vadludak hasát, s azok kacagnak, vihognak, huhognak, mint a bolond. Talán, csak egy álom, egy eltévedt emlék, lehet, nem is enyém. Mégis, újra érzem az egykori szenvedélyt, s a jelen semleges közönye elillan, mint az alélt orra alá dugott kámfor. Minő varázs ez? Mely dacolva térrel, idővel, szokásjoggal, csimpaszkodik belém, beszövi elmém, s azt ígéri, ne sírj, ostoba halandó, mert sehol se leszel, mikor e kép még utódaidban tovább él. 6. januári depresszió semleges lett a szenvedély hiába huhog rám a sarkon laposban jár a talpam szaporán őszen lengedez a varkocs a vadludak ők tudják mikor harsogó zöld lesz minden szokásjog hullámzik a tavon újra fonom huncut kis tincsem 7. Röptek molylepte zöldön újra elröpül a tegnap egy pohárból iszik útszegélyű szenvedély s huhogó végzet ahogy idősödöm egyre kevesebbet félek semleges leszek talán ahogy a hírek hiába tépnek szokásjogokkal vér(eb)ek merengem csak vadlibák esti röptét 8. Nekem álló végtelen nekem nyolc én zöld vagyok de nem béka sem penész nekem nyolc és semleges a vadludak huhognak nekem nyolc nincs szenvedély újra a szokásjog nyert nekem nyolc én zöld vagyok de elmúlik ahogy én

Olvasói hozzászólások nélkül

1595.	Vincze Sándor: hét szóra	2020-01-11 19:33
a táska viharba kapaszkodnak az üllői utcai fák s bár irigylem zöld szenvedélyüket én inkább semlegességem köpenyébe bújok és két kézzel cilinderembe kapaszkodva indulok jöjjön aminek jönnie kell aláíratom velük és végül én is aláírom csak legyen vége már s amikor megérkezem látom hogy a táskámat mely tömve van fontos iratokkal az irodában hagytam nincs mit tenni vissza kell mennem érte és újra ide de másodszorra már konflison a város felett vadludak vonulnak egy utcasarkon mintha nem volna jobb dolga egy bolond huhog mindig felfeslik a törvény szövedéke a szokásjog viszont erős vászon ha izmos tűzoltók fogják megtart ha ki kell ugrani egy égő házból

Olvasói hozzászólások nélkül

1594.	Kiss Anna Mária: kissé elsiettem	2020-01-11 19:07
Bocs Franci! Kicsit elsiettem. Hótra fáradtam.:) Imé a javítás: Anna A vadludakkal nem vitatkozom Gágognak a magasban, v-alakban úsznak. talán északi sarkfénynek hiszik magukat, hangos szokásjognak. Ezt én nem veszem be, amúgy a bagoly sem huhog - csak úgy, ok nélkül, mondom szenvedélyesen: Ne kiabáljatok! Se ugyanúgy, se máshogyan! De a madarak mindig is tojnak arra, amit szajkózok. Azt szeretik,ha kinő a fű a fülemből és semlegesen hallgatok, ha szép zöld gyep vagyok, s a magasból búzaföld. Újra és újra.

Olvasói hozzászólások nélkül

1593.	Szilasi Katalin: vers	2020-01-11 13:27
Szilasi Katalin balladás kormos az ég fekete hó fekete vér fekete szó bagoly huhog virrasztanak surrognak fönn a vadludak újra vétkes a szenvedély menekülni nincsen esély a szokásjog ítélkezett nem semleges "szemért szemet" tavasz nyílik zöldül a föld szél pityereg két hant fölött

1592.	[tulajdonos]: HelyzetJelentés	2020-01-11 07:38
Jó reggelit (vagymit) mind1kinek! Eddig 4 pályázmány van + 1 amiről ne is beszéljünk. Határidő nincs de szabadon módosítható:(

Olvasói hozzászólások nélkül

1591.	Annuska: javított	2020-01-10 23:18
Kapási Anna (Annuska): Tél Evezzünk semleges vizekre, huhogta, és ezt úgy értette, hogy rajta kívül mindenki más fogja be a bagolylesőjét, és akinek továbbra sem tetszik valami, az húzzon el messzire, mint a vadludak. Jól van, öreg, gondoltam, nekem sok minden nem tetszik itt, és nem nagyon tudom befogni a bagolylesőmet, s ha már így áll a helyzet, rajtam ne múljon: győzzön a szokásjog… Elhúztam délnek. A szárnyamat jellegzetes, előre döntött szögben tartottam, ahogyan egy kis vagy egy nagy lilikhez illik, bár nem vagyok egyik sem, és hogy energiát spóroljak meg, csatlakoztam egy V-alakban repülő csapathoz; figyeltem a vezérmadarat, hogy össze tudjam vele hangolni a szárnymozgásomat, élveztem a felhajtó erőt, és arra gondoltam, hogy jó ez így, majd csak elboldogulok valahogy ezzel a kis csapattal, amíg otthon tavasz nem lesz megint, és a szenvedély, mint egy csökönyös áramlat, vissza nem hajt újra az ismerős, zöld mezők fölé.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!