NAPLÓK: Hetedíziglen Legutóbbi olvasó: 2025-11-16 06:33 Összes olvasás: 418761Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 5461. | [tulajdonos]: játék | 2022-05-20 20:33 | Elérkezett az este.
Kellemes fáradtság ül végtagjaimon.
Köszönöm a verseket.
Várom a szavazatokat!
1.
Öregség
Gyermekkorom kinőtt, szűk ruha,
még most is szorosan rám tapad.
Táskányi tudás húzza a vállam,
súlya alatt ferdül a gerinc, a nyak.
Megbicsaklik a nyelv s a gondolat.
Rég letettem volna minden terhem,
de úgy hozzáidomultam önmagamhoz,
hogy lassan észre sem veszem,
gúny tárgyává válik az összes,
másoknak szánt, közhelyes intelem.
2.
így maradtunk...
minden csak úgy lassan
megfontoltan halad
a tudás csak hátrány
megolvadt a kátrány
régen voltam gyerek
a gúny már lepereg
3.
szakadékok
a gyermeki tudás gúnyt űz belőlem
régen sem volt jobb csak több
úgy haladtunk lassan átúszva
minden csillagtengeren
4.
Kinőttük?
Milyen csudás
gyermek-tudás:
Kék az ég!
Labda után
sete-sután
futni még.
Lassan élni,
sose félni,
-régen volt.
Később hittük,
sokra vittük,
szégyenfolt.
Elvetettük,
elfeledtük,
ma már gúny,
mégis vágyunk,
minden álmunk:
Maradj úgy!
Extra
Úgy hiszem
Gyermekem, régen
minden más volt, tudásunk,
lassan gúny tárgya.
| |
| 5460. | [tulajdonos]: játék | 2022-05-20 06:02 | 4 vers
1 extra
Este zárok. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5459. | Simf: Játék | [tulajdonos]: játék | 2022-05-19 17:21 | Simf
Kinőttük?
Milyen csudás
gyermek-tudás:
Kék az ég!
Labda után
sete-sután
futni még.
Lassan élni,
sose félni,
-régen volt.
Később hittük,
sokra vittük,
szégyenfolt.
Elvetettük,
elfeledtük,
ma már gúny,
mégis vágyunk,
minden álmunk:
Maradj úgy!
És, ha már, küldök egy extrát is:
Úgy hiszem
Gyermekem, régen
minden más volt, tudásunk,
lassan gúny tárgya.
| |
| 5458. | [tulajdonos]: baleset | 2022-05-19 06:17 | Öt baleset történt tegnap az M 1-en, nem messze egymástól. A férjem ötszáz méterre volt az utolsótól. Öt órát állt a kocsisor Tatabánya előtt Nagyon későn ért haza.
Két helikopter szállt le , több mentőautó, tűzoltó, rendőrség, vontató járművek érkeztek.
Egy óra múlva az egyik helikopter felemelkedett és elindult Nudapest felé.
A másikra nem volt szükség.
Az autók jobb és baloldalra soroltak, nyitva hagyva az út közepén egy széles sávot a segítőknek.
Miután ekszáguldottak a szirénázó járművek, gyorsan bevágott utánuk néhány személyautó valahonnan hátulról.
Érthetetlen, hogy hova akartak menni, hiszen az út teljes szélességben le volt zárva.
Egy kamionos az úttest kózepére pattant és nagy álló X-et formált magából ordítva kérdezte:
-Hova mész te ökör?
A karikás jelű autó kényszeresen oldalra sorolt, nem tehetett mást.
Mikor felszabadult az út, férjem elhaladt a roncsok mellett.
Egy kamion belahasított egy másikba hátulról. A hátsó fúlkéje úgy összetömörödött, hogy kizárt lett benne a túlélés.
Reggel vitáztunk. Egy jelszó miatt, anii elveszett. Nagyon dühös volt rám, mert nem jegyzem meg, nem írom fel, nem ásom el a kertben a diófa alá, hogy meglegyen. Frócskölt a telefonvonal..
Aztán azt mondtam: - Nyugodj meg! Nem akarok így elválni Tőled, Te most Pestre mész ,neked nyugalomra van szükséged.
A kamionos a harmonikára csukódott fúlkében vajon hogy búcsúzott a feleségétől, van neki családja.?
Ötszázz méterre, őt órát várt a férjem az ótödik balesettől.
| |
| 5457. | [tulajdonos]: játék | 2022-05-18 16:18 | Valami nem változik.
Köszönöm a második verset.
A hűség az marad a játékhoz. Az írás szeretete. A nem hagyni cserben a másikat.
A múltkor egyszer pár hónapja arra gondoltam, hogy engem utálnak itt, mert kevés írás született.
Aztán Páfrány azt mondta: Nézd meg,hogy más sem kap több verset. Bármit csinálsz, ha fejen állsz is, akkor sem jön gyakrabban a postás és azért csenget kétszer, mert süket vagy.
Elhittem neki, hogy nem utálnak, mert ahhoz azért sok kell, igaz valakinek kevés is elég. Főleg ha nem is rám mérges, hanem csak én voltam pont rossz helyen láb alatt, akibe bele lehet rúgni.
Láttam ám én ilyet, amikor lendül a combizom, megfeszül a vádli és már repül is a delikvens, a hányatott sorsú a parlag földre. Szabálytalan pózba törődött testét simogatja. Hiába .a bornyú az nem fordult meg ma sem.
Bezzeg a fácánok. Itt ülők a nyugágyban és hallgatom a csendet, amíg a tarka tollúak rá nem kezdenek. Kettőt durrognak, majd szárnysuhogás.
Mintha azt ordítanák kitárt csőrrel: -Idefigyelj milyen ügyes vagyok,milyen magasra tudok repülni.
Mert az a legkirályabb fácáncsávó, aki a legnagyobb röppályát tudja prezentálni a csajsziknak, a szürke ruhás tyúkoknak. Sehol egy light smink, egy kis rúzs. Dehogy, a pőre naturizmus.
A kevesebb több.
Ohhh! Megint sok vagyok!
Szóval, az említett postás mindig kétszer csenget helyett a fácán mindig kétszer dürrög.
Ez jó lett volna végszónak.
De, még van közlendőm.
Sokszor bajban vagyok a jelszavakkal. Ma is elveszett egy. Szerencsére megtaláltam.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 5456. | Szilasi K.: vers | 2022-05-18 15:57 | Szilasi K.
Öregség
Gyermekkorom kinőtt, szűk ruha,
még most is szorosan rám tapad.
Táskányi tudás húzza a vállam,
súlya alatt ferdül a gerinc, a nyak.
Megbicsaklik a nyelv s a gondolat.
Rég letettem volna minden terhem,
de úgy hozzáidomultam önmagamhoz,
hogy lassan észre sem veszem,
gúny tárgyává válik az összes,
másoknak szánt, közhelyes intelem.
| |
| 5455. | [tulajdonos]: hát így van ez | 2022-05-17 17:28 | Eddig egy versünk van. Nem vagyok bizakodó, most nem. Szerintem nem is lesz több. Ja, de én megírom.
Mivel nem érkezett vers, így maszek naplónak fogom használni a felületet. Itt nincs szabály.
Az aktuális játékvezető azt ír, amit akar, persze nem lesz pornográf, vallási és politikai sem.
Az van, hogy érzelmi zsarolásos játékot űz velem valaki.
Bontsuk szét a mondatot.
Űz-vadászik rám, manipulál.
Játék- nem is jó kifejezés, mert ez harc, de elég pusztító.
Főleg, ha a világ túlfeléről indítják a rakétát.
Milyen rakétát?
Könyörgő, rágalmazó, egoista cetlikkel megtömött fémhengert.
Elindította újra, a kétségbeesett lelkiismeretkeltő, fuldokló szövetrendszert.
Ez az egyik oldal, mondhatnánk.
A pióca belecsimpaszkodna és kiszívná az utolsó életkedvet is.
Nem hagyom, nem érint meg.
Ha közel engedem magamhoz meg fog ölni.
Nem hagyhatom.
Ez volt kéremszépen a mai esti mese.
A tanulságot mindenki maga vonja le,azt nem árulhatom el.
Viccesnek akarok látszani.
Nem.
Én vicces vagyok, akinek van antennája rá, az veszi, akinek nincs, az így járt.
A szöveg nem volt vicces. Tulajdonképpen nagyon szomorú vagyok, azért kiabálok. :(
Alá szolgálja.
| |
| 5454. | [tulajdonos]: Aranyfakanál | 2022-05-17 16:22 | Szeretném megszólítani azon versírókat, akik gyakorisággal tesznek fel írásokat az oldalra.
Úgy látom szeretnek verselni.
Olyan jó lenne, ha itt is találkozhatnánk!
Elárulom, hogy ez lehet egyfajta függőség.
Adott szavak alapján érdekes az írás.
Mit tudok kihozni pár szóból, hogyan tudom őket összefűzni tartalmas szöveggé.
Különbözőek vagyunk.
Ez jó.
Valaki szikár, más bő lére ereszti, egyesek a középpályán haladnak, mármint karakterileg.
Szerintem aki itt van,tudna játszani mindenféle megerőltetés nélkül.
Ja, és nincs pályázati díj, amit be kellene fizetni, csak sikerélmény.
Mit lehet veszíteni?
Semmit.
Maszek szöveg.
Ezt nem szükséges elolvasni. Csakhogy mi történt ma velem.
Lekváros kenyereket kent Icuka, letette őket egy tálcára. Túl nagy sorközöket hagyott.
A konyhai felügyelő ezt sérelmezte. Jelezte Icának. Az megvonta a vállát, folytatta.
Közben beállt még négy konyhás macera is keneszülni. Úgy tették ahogy Icuka, mert ő már megkapta többször az Aranyfakanál díjat.
Másnap reggel Ica felhívta a felügyelőt és bemondta, hogy elfogyott az összes tálca mert ezek az istenverte macerák túl nagy sorközöket hagytak, de ő az Aranyfakanáldíjas szuper zseni észrevette és meg is fájdúlt a gyomra tőle.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
