Bizonyára tiszteletlenségnek vették/veszik, hogy már augusztus vége óta nem reagálok a véleményekre/meókra, de higgyék el szinte naponta készültem válaszolni. A vége az lett mindíg, hogy majd holnap, ha jobban leszek. Sajnos az egészségi állapotom egyre romlik. A fizikai fájdalmakba, plusz más okokból fenálló rosszulléteimbe már lelkileg is belefáradtam. Mondhatni, lassan elmegy az életkedvem is. A betegségeimre nem térnék ki, mert annak felsorolásába nem csak én, de az olvasó is belefáradna, ráunna. Az, hogy mégis fel-feltettem/dobtam../ néhány verset, prózát, csak annak tudható be, hogy a figyelmemet próbáltam elterelni a bajaimról. (Nem sok sikerrel.) A lényeg, hogy ma valamelyest összeszedtem magamat, és itt köszönöm meg a szerkiknek a verseimre, prózáimra áldozott figyelmét, munkáját! Így: B. Dezsö Fűri Mária Bak Rita - sajnálom, hogy már nem olvashatja - V.Szabó Mátyás Kopriva Nikolett Siska Péter Karaffa Gyula Miklóssi Szabó István Hekl Krisztina - sajnálom, hogy már ő sem olvashatja - Sztanó László Gulisio Tímea Simon Adri Szerkiknek!
(Remélem senkit nem hagytam ki a fenti "névsorból", amiben azok a Kedves Szerkik szerepelnek, akiknek visszajelzés nélkül hagytam a meóit.)
A verseimhez már nemigen nyúlok vissza, ami nem jelenti azt, hogy a vélemények süket fülekre találtak, de mostanság kicsit sem vagyok olyan hangulatban, hogy rájuk tudjak hangolódni. A prózáimhoz fűzött észrevételeken még valószínű, hogyha módom lesz rá, újra végigmegyek... :)
Még egyszer köszönöm, a meókat, és szíves elnézésüket kérem, hogy nem személyenként és alkalmanként reagáltam azokra!
Tisztelettel és szeretettel: Bara Anna
/Mielőtt rosszra gondolna bárki - bár ugye, hogy nem? :) - az egészségi állapotomat kéretik nem figyelembe venni, ha a későbbiekben meózzák az írásaimat! Ha lesz írásom. :) ...és sajnálni sem kell! Senkinek. Üzenetben sem. Köszönöm!/
búcsúztunk el...???????? 2022. augusztus 03. óta az emlékeinkben és a fotókon élsz tovább.
Bara: valaha valakiért
még üldögéltünk volna melletted meghagyva a napot érintetlen míg letanyáznak kicsit a zajok mint öreg nénék rozzant kispadon hallgatnak bele a pergő ködbe hiába vágynak földi örömökre ráncos kezükkel kapaszkodva mába magukba némulva várnak halálra kicsit hessegetik kicsit még húzzák rögös takaróját arrébb-arrébb tolják de lélekharanggal ha indulnak útra varjak feketéllnek fejkendőkbe bújva
mi még üldögéltünk volna melletted meghagyva a napot érintetlen de már őszi szél küzd haló lombok alatt s te mennybe simultál vele szótlan magad
Az énekesnő a 29 éves olasz Alfina Fresta. Spasztikus disztóniás tetraparézisben szenved, ami az agyi bénulás egyik formája. Alfina Fresta a Neon Kulturális Egyesülettel lép fel, amely fogyatékkal élőknek segít művészeti tevékenységekben, például színházban és operában részt venni olyanokkal együtt, akik nem fogyatékkal élnek. Stefania Licciardello, az Egyesület elnöke, a legtöbb fellépésén Alfinát tartja a karjában.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
