| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Bara Legutóbbi olvasó: 2025-07-10 05:07 Összes olvasás: 63838| 304. | [tulajdonos]: költő a feleslegesség poklában | 2020-02-18 18:04 | első körben nem volt szándékában
hiába incselkedtek vele
taigetosz hegyéről azért sem hajította le
mert nem is volt versgyermeke
üres kifosztott kassza volt a lelke
pont annyira érezte magáénak a világot
mint ereklye a kardvirágot
nem illettek össze
ő sem illett bele
más világ
innen nehéz lenne versenyezni
a lobogó lángnyelvek felett hamvadó agyában már
nyomokban sem volt sejthető utolsó gondolata
ideje feltámadni | |
| 303. | [tulajdonos]: immunis... | 2020-02-15 13:38 | kéretlen érzéstelenítés
már mindennapos hogy bárhol és bármikor
most úgy tűnik
a hamisság soha el nem fárad
vörös tócsákban szegek pörögnek
és lassan bizonyosság lesz a gyanakvásból
ahogy a fals illúziókból emelt várak
sorban összeomlanak
elfogynak a szimbólumok is
a kezeletlen sebek érzéketlenek
az üvöltések kiszűrhető háttérzajok lesznek
csak nehogy megszokottá váljon
hogy más éled újra az utolsó lélegzetedben
| |
| 302. | [tulajdonos]: volt már itt - lehet nem jó | 2020-02-15 13:19 | szétfröccsent szerelem
két apró csepp a lavórban
unta magát s hébe-hóba
álmodozott de jó lenne
mosdókagylóban pihenve
vagy a kádban napnyugtával
lány hajára hullni bátran
végigfutni arcán nyakán
megpihenni lapos hasán
hancúrozni egyre lejjebb
nem merészkednének beljebb
térdkalácsról leugrani
szép lábfején szétomlani
végül sok kis apró cseppben
elfogyni e csábos testen
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 300. | [tulajdonos]: a nicknevek okán... | 2020-02-14 07:35 | minek nevezzenek
nincs sok érvem azt te bizton tudod
ha úgy köszönsz rám szia költőtárs
én sem hagyom magára e zugot
hol gyakran pirul verssel tűzdelt nyárs
úgy nevezném versöltőknek gálya
mit lángelméknek csonka sorfala
húsz év óta őriz s többünk vágja
hogy bárkinek nem terülj asztala
van akinek ízlik ami édes
míg másnak fűszer ami vulgáris
a hossza is megosztó és képes
egy egysorosból verset kreálni.
a rím ma már nem oszt nem is szoroz
ki rímeset ír tudja mily' nehéz
ha elkezdted klasszikusba soroz
de nem rímelni nagyobb szenvedés
megpróbáltam ezt is azt is mégsem
érzem azt hogy költő lehetek
néhanap meg éppen attól félek
felfedeznek ha mindent bevetek
így eltitkolom mire vagyok képes
majd sajnálhatják a mellőzött zsenit
két alakban játszom pedig véges
életemnek már nem lesz itt zenit
| |
| 299. | [tulajdonos]: rébusz | 2020-02-12 09:22 | mai napig: 59-36 azaz 23
| |
| 298. | [tulajdonos]: :-) | 2020-02-12 08:46 | A Dokk 20. évfordulójának apropóján... ;)
minek nevezzenek
nincs sok érvem azt te bizton tudod
bár úgy köszönsz rám szia költőtárs
naponta felkeresem e zugot
hol gyakran pirul verssel tűzdelt nyárs
úgy nevezném versöltőknek gálya
mit lángelméknek csonka sorfala
húsz év óta őriz s többünk vágja
hogy bárkinek nem terülj asztala
van akinek ízlik ami édes
míg másnak fűszer ami vulgáris
a hossza is megosztó és képes
egy egysorosból verset kreálni.
a rím ma már nem oszt nem is szoroz
ki rímeset ír tudja mily' nehéz
ha elkezdted klasszikusba soroz
de nem rímelni nagyobb szenvedés
megpróbáltam ezt is azt is mégsem
érzem azt hogy költő lehetek
néhanap meg éppen attól félek
felfedeznek ha mindent bevetek
így eltitkolom mire vagyok képes
majd sajnálhatják a mellőzött zsenit
két alakban játszom pedig véges
életemnek már nem lesz itt zenit
| |
| 297. | [tulajdonos]: örökség | 2020-02-08 19:30 |  | |
| 296. | [tulajdonos]: apám maszkja | 2020-02-06 19:34 |
mert minden nap felöltöm
bennem felejtett arcodat
nélküled is veled
vagyok
te
magam | |
| 295. | [tulajdonos]: kettősség | 2020-02-06 09:36 | Két világ küzdött s küzd még most is sokszor bennem.
A megértő, elfogadó, és a látszólag érzéketlen, kevésbé érzelmes, hogy a fájdalomba ne rokkanjak bele.
Két éves koromtól kb két-három éven át - már nem emlékszem pontosan, és nincs már akitől megkérdezzem - apai nagyszüleim, és kiváltképp egyik nagynéném nevelgetett Konyáron, amíg édesanyám súlyos műtéteken esett át, majd szanatóriumba kényszerült a tüdeje miatt.
Ez idő alatt évente csak ünnepeken engedték haza a kórházból.
Így tőle eltávolodtam, míg Annusa nagynénémhez közelebb kerültem.
Még amikor én is kórházba kerültem a szívemmel - úgy négy évesen -, sem az anyukámért kiabáltam - aki szintén kórházban volt, csak kikérezkedett meglátogatni -, hanem Annusáért.
Édesanyám füle hallatára...
Csak felnőtt koromban vallotta be, hogy mennyire fájt neki.
De soha nem éreztette sem velem, sem a nagynénémmel.
Sőt köszönte, hogy kamaszlány létére az alatt a pár év alatt olyan szeretettel vigyázott rám testvéreivel - nagynénéimmel egyetemben - , akár egy anya.
Bennem viszont ma is sajgó nyomot hagyott, hogy fájdalmat okoztam édesanyámnak.
Csak nehezen bocsátottam meg ---- magamnak.
De bocsásd meg a mi vétkeinket
Amíg néném szoknyájába bújtam
drága anyám harcban állt a kórral,
tette értem, voltam szeme fénye,
nem értettem, hogy ugyan mi végre
nincs mellettem, akit úgy imádnék,
isten adta legszebbik ajándék.
Ki ringatott - nem emlékszem arra -,
szülőanyám, mondták, az Etuska,
mégis más 'ki fejem simogatta,
nádfedeles magányom oszlatta.
Három év mi pihent gyermekvállon,
nem sejtettem, mért nem engem ápol.
Kórteremből menve visszanézett,
hogy másért sírtam, könnye előtévedt.
***
Most itt állok. Szemed hályogában
régi emlék sejlik bánat-ágyban.
Szívem hasad utolsó szavadtól:
bocsáss meg, ha nem adtam magamból.
***
Odakint a fagyos szél feléledt,
úgy tombolt, hogy csontjaimba égett,
lábam roggyant, egy pad nagyon vonzott,
fülemben, hogy ráztak egy kolompot.
***
Másnap délben kezemben az inge,
rajta vérfolt, még az is áldott dísze.
Hogy káromoltam akkor a jó istent!
...de bocsásd meg a mi vétkeinket!
*
De az önmagamnak megbocsájtás nehéznek bizonyult. Élete utolsó két évében - édesapám halála után - magunkhoz vettük édesanyámat. Ekkor már legalább tíz éve a rák különböző formáival küszködött. De sosem hagyta el magát.
Így utólag belegondolva az apró, olykor bosszantó attitűdjeit inkább saját, jövőtől való félelmem, a fizikai és lelki kifáradás növelte időnként megoldhatatlan, vagy éppen nehezen tolerálható méretűvé.
éjszakai intermezzo
a szemcseppes üveg már megint úgy robbant be a
szobába mint a bomba
röptében szinte szétroncsolta a szívében az ereket
alig hallható szuszogás követte
majd csend
megkönnyebbülhetett volna
de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát
valamit nem jól csinált már megint vagy kihagyta
a sötétben a nyitott szobaajtóban
álldogált az anyja
fel kellene kelned
gondolhatta
fel kellene kelnem
fel kellene vennem
gondolta
a sokadik ilyen éjszaka után
de inkább várta a jól ismert csoszogást
a fészkelődés zajait az ágyon a
megnyugtató hangokat ahogy alszik
és elfelejti a műtéteket
a sugárkezeléseket
talán apja halálát is
de már nem volt ereje kérdezni se
pedig szerette
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
