| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2026-08-24 05:18 Összes olvasás: 713749| 4332. | [tulajdonos]: kések és | 2019-12-07 23:12 | A Nemzeti Színház Woyzeck előadása némileg módosította számomra a csehovi puska elméletet.
Eszerint, ha egy darabban folyton késekkel hadonásznak, akkor a főhős a végén megfojtja az asszonyt.
| |
| 4331. | [tulajdonos]: írni | 2019-12-07 18:00 | "A dilettánsnak csak ihlete van. És muszáj írnia. Isteni kényszer, hogy fölvegye a tollat. Eddig a pillanatig tehát bűntelen."
Illyés 1980. március 10-i naplóbejegyzése.
Szinte nincs is kedvem máshoz, minthogy Illyés naplóit olvassam, erre színházjegyem van a Woyzeckre.
| |
| 4330. | [tulajdonos]: Vigília 2019. december | 2019-12-07 16:01 | Kettétört ásó
Egy kvartett megíratlan
tétele szól: háttérzene a
holdfényben derengő
Delvaux-figurákhoz.
Egy sírásó tanítványai
búcsúznak mesterüktől.
Ásóját, mellyel annyi
halottnak készített helyet,
kettétörik és vele együtt
eltemetik. Imájuk rövid,
indulni kell, hogy le ne
késsék az utolsó villamost.
| |
| 4329. | [tulajdonos]: naplóban naplóról | 2019-12-07 14:41 | Thomas Mann naplója, száműzetése első éveiből, ez 1935 nyaráról. Monoton szokvány események, szokvány kávédaráló-stílusban. Laposság, öntetszelgés: s lám, mégis szomjasan issza a szem. El tudta ezt saját maga olvasni; elevenít emléket az ilyen, tartósít időt?
(Illyés 1979. július 28-i feljegyzése) | |
| 4328. | [tulajdonos]: Illyés Gyula, 1979. ápr. 21. | 2019-12-07 13:34 | Taxin vidékről - délelőtt már - ötvenéves tanár. Most kezdett verset írni. Létfontosságú tudnia: érdemes-e folytatnia. Sértődötten el, a versekkel együtt. Gyuszival azt üzenem le, hogy beteg vagyok, hetvennyolc éves, nem tudok fölkelni és lebotorkálni az emeleten.
Délután újra itt a vidéki versíró. Nem tanár, hanem esztergályos, nyugdíjas: hatvanöt éves. Tavaly a felesége szívrohamot kapott, megbénult, s ez őrá olyan hatással volt: verset kezdett írni, mert éppen egy Petőfi-kötet akadt a kezébe. Azóta két hatalmas iratgyűjtőt teleírt. Minden percben, bárki kívánságára tud költeni. Flóra beszél vele, neki olvas föl egy csomót a kézírásos kötegből. Mert eddig még egyet sem gépeltetett le. (Nem volt rá ideje.) Most megnyugodva távozik. Számomra majd lemásoltat néhányat, akár a vallásosakból, akár a hazafiasokból. A királyokat már csaknem mind versbe foglalta. | |
| 4327. | [tulajdonos]: déenes | 2019-12-07 11:59 | A Zsoltárszimfóniát hallgatom fejhallgatóval. Alig huszonegy perces darab, de ezalatt kétszer is megszakadt a gyönyörűséges muzsika a MyHeritage erőszakos reklámja miatt.
Belegondolok, félelmetes, hogy sokan elküldik valahova messzire a DNS mintájukat, mert kíváncsiak eredetükre, és nem gondolnak bele, hogy az eredményt nem csak ők fogják megkapni, hanem minden bizonnyal egy mohó számítógép is, meg a még mohóbb elemzők, akik olyan adatok birtokába jutnak, amivel globális méretekben is vissza lehet élni. | |
| 4326. | [tulajdonos]: Illyés Gyula 1941 | 2019-12-07 09:56 | Szerkesztői tapasztalatok II.
„A múltban mindenkor szíves és igen szolgálatra kész barátom valál. Nem tudom mire magyarázni…” De ez már nem is érdekes, megint egy közléssürgetés. Figyelmet az első mondat érdemel. Valóban így van, B. J.-nak hosszú esztendőkön át a legkülönbözőbb szívességeket és szolgálatokat tettem, kedvem ellenére, mintegy gyávaságból. Ez az alapja, hogy újabbakat követeljen, barátjának szólítson, sőt a bizalmaskodó félmúlttal holmi pajtásának. Mondanom sem kell, hogy viszonzásul semmit sem kaptam, kivéve két szabad versbe gyömöszölt hírlapi támadást. Az egyikben undok lakájnak nevezett, mert hivatalomban (ahová állandóan kölcsönért járt be, a versek után is), főnököm valami sürgős megbízása miatt, néhány percig megvárakoztattam.
| |
| 4325. | [tulajdonos]: Illyés naplóbejegyzése, 1941 | 2019-12-07 08:36 | Szerkesztői tapasztalatok I.
Naponta öt-hat levelet kapok. Tartalmuk egyforma. Nyolc-tíz lapnyi vers vagy novella, s mellette elbájolóan udvarias levél nagy bocsánatkéréssel, hogy drága időmet elrabolják, s igen alázatos kérelemmel, hogy azért kivételesen mégis tegyem meg azt az óriási szívességet, és írjam meg véleményemet, mentől részletesebben. Hosszabban-rövidebben minden levélre válaszoltam, nem is mindig kedvezőtlenül. Hónapokon át naponként több órát töltöttem ezzel, töltök még most is, mert csak kézzel tudok írni. Egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy az óriási szívességet valaki megköszönte.
Amikor olvasó voltam, a rossz írásműből három sort olvastam, félredobtam. A jót viszont, azt háromszor is elolvastam. Amióta szerkesztő vagyok, sietségemben a jót teszem félre az első három sor után, boldog vagyok, hogy mehet, nincs vele dolgom; a rosszat olvasom el háromszor; néha négyszer is; hogy vajon igazán olyan rossz-e. De legtöbb dolgom a se jóval, se rosszal van, a langyossal. Ezt ötször is el kell olvasni, hogy hova tartozik. Tízedszerre se tartozik sehova. Mennyire megértem Krisztus türelmetlenségét, hogy kiköpte. | |
| 4324. | [tulajdonos]: 84 éve | 2019-12-06 21:36 | Illyés Gyula 1935. március 14-i naplóbejegyzése:
"Babitsékkal moziban, utána nálunk vacsorázunk, éjfélig. Mihály és Ilonka kölcsönös idegenkedése." | |
| 4323. | [tulajdonos]: életkép | 2019-12-06 18:56 | Ülök a buszon ma reggel. Rákanyarodunk egy egyirányú utcára, majd megállunk. Dudál a sofőr. Megint dudál, és ez a második dudahang érezhetően türelmetlenebb az előzőnél. Kinyitja az első ajtót és elkezd üvölteni a mellette szabálytalanul parkoló autó vezetőjével, követelve, hogy induljon végre. Az autó meg se moccan, erre leszáll és tenyérrel elkezdi ütni az autó ablakát. Az autó vezetője lehúzza az ablakot, ő is üvöltözni kezd, kiszáll az autójából, feljelentelek, kiabálja a buszvezetőnek. Az utasok szótlanul figyelik az eseményeket. Végre elindulunk, a sofőr mintegy magának mondja, persze úgy, hogy mi is halljuk, hogy három centi helyett hagyott a busznak az autó.
Amíg az események zajlanak, addig az ember jobban hisz a kiabálásnak, mint a valóságnak, és csak most, mikor bepötyögöm a reggeli esemény krónikáját, jövök rá, hogy a busz simán elfért volna, hiszen az autó viszonylag testes vezetője ki tudta nyitni az ajtót és ki tudott szállni anélkül, hogy a buszhoz kellett volna préselődnie. Mintha csak egymásra várt volna a két férfi, hogy veszekedjenek egy jót harminc ember füle hallatára. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
