 | | Zengrüber Nóra |
üzenőfala
képtára |
Versei lelki sztriptízt jelentenek számára.
Az ifjú gépész hölgy közgazdásznak tanul és verseket ír.
A Tolna megyei Madocsáról származó lányt az önállóság megteremtése mellett a munkahelye hozta Vácra. Költeményeivel teli kötetekkel ugyan nem találkozhatunk a könyvesboltok polcain, mégis sok helyen találkoztak már "munkájával". Műveit szülőotthonában, Pakson, Ajkán, Dunaújvárosban, Veszprémben egyaránt ismerik, de a legkellemesebb emlékei a váci Duna-parton lévő idősek otthonában való szerepléséhez fűződnek, még akkor is ha ezen a helyen nemcsak dicséretet kapott.
A kritikákról a véleménye, hogy azok az Ő épülésére szolgálnak, persze egyáltalán nem mindegy, hogy az észrevétel milyen stílusban hangzik el.
Nem tartja magát költőnek, s nem is szereti, ha annak nevezik őt, a művészlélek jelzőt szereti a legjobban.
Korát meghazudtoló bölcsességgel látja a világot, s mindenről meg van a saját külön - bejáratú véleménye. Tanulni ráadásul szerinte nemcsak az iskolapadban, hanem a mindennapi életben is lehet, kell!
Verseit saját érzései és az Őt érő külső tényezők hatására írja.
Állandó jelleggel fürkészi, hogy ismerősei, sőt teljesen ismeretlen emberek mikor mit csinálnak, sokszor beleképzeli magát egy vadidegen, számára nem látható életébe. Nála mindez "csak "ihletkeresésről szól, amit persze túl élénk fantáziának is nevezhetnénk.
Saját örömeit, bánatait adja ki magából költemények formájában, úgy érzi, mintha egy hivatásos vetkőző lenne, aki ruháitól igyekszik megszabadulni. Ő azonban nem azt teszi közszemlére, amit a ruha takar, hanem a saját lelkét. Versírói véleménye sokszor filozófiai gondolatokkal társulva jelenik meg, amelyben jelentős szerepet kapnak az ő gyökerei.
A felgyorsult világon megpróbál lassítani
Minden bizonnyal igaza van.
Lakatos Csaba Váci Napló - 2003 február
A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI
[ A szerző további verseiért kattintson ide! ]
|
