Nincs fotónk a szerzőről.
üzenőfala
képtára |
Lator László (1927) költő, esszéista, műfordító. Tiszasásváron született, a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán szerzett diplomát. Eötvös-kollégista volt. 1951-től a körmendi gimnáziumban tanított, 1955-től 1989-ig az Európa Könyvkiadó szerkesztője, majd főszerkesztője. Az ELTE bölcsészkarán évtizedek óta vezeti népszerű műfordítás-szemináriumát. Verseit a Magyarok és a Válasz című folyóiratok kezdték közölni. Az Újhold költői közé tartozik. Munkásságát József Attila-díjjal (1972) és más rangos kitüntetésekkel jutalmazták. 1995-ben megkapta a Kossuth-díjat. Művei: Kalandok, szenvedélyek (1968, műfordítások), Sárangyal (1969, versek), Az egyetlen lehetőség (1976, versek), Versekről, költőkkel (1982, esszék Domokos Mátyással) Fellobban, elhomályosul (1986, versek), Az elhagyott színtér (1992, versek), Szigettenger (1993, esszék), Összes versei (1997, versek), Kakasfej vagy filozófia? (2000, esszék).
A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI
 Erdõ
Nincs semmi
Emlékeidbõl eltûnök
Éretlen szerelem
|
