Nincs semmi

Nincs semmi, csak a sivatag, csak
ez a lakatlan, puszta térség.
Nem hall egy szót, hangot sehonnan
csak önnön hangos szívverését.

Fent csillagok kormolva égnek.
Az ég alulról elsötétül.
Megnyílik, hogy magába nyelje
a zuhanót a vaksötét űr.

Csak hús legyen, másét, magáért
mohón szaggatta szét a téboly.
Úgy rémlik, jajgatás, nyöszörgés
hallatszik még az omladékból.

Már csak a győzelmes enyészet
szabadít ki e rom-világból.
S a vizek fölött majd talán új
teremtő értelem világol.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: A tér, a tárgyak (Budapest, 2006)
Kiadó: Európa Könyvkiadó