| Novák Valentin | üzenőfala képtára |
Első verseimet, mint mindenki, akkor, csak sokkal pesszimistábban… Nyomdafestékbe először az Ifjúsági Magazinban mártották kiszedett betűimet, ám előtte pofátlanul megszereztem a középiskolai babérkoszorút, egy általam kiírt vers–versenyen. Mentségemre szolgáljon, a zsűriben nem voltam benne, s rajtam kívül is indultak lant–penegtetők. Ezek a kezdeti kísérletek olyanok voltak, amilyenek... Aztán a miskolci Új Bekezdés Első Hangon antológiájába válogatták be Egy–versemet, amit, így utóbb elárulhatom, korábbi alkotásaimból montázsoltam egésszé, s mai napig vállalható pepita volta ellenére. Következtek a folyóiratbeli publikációk, aztán egy könyv a Senecánál, Roskadás (1997) címmel, mely tíz év próbálkozásait gyűjtötte össze. Akkoriban nem hittem túlzottan a formában. Időpocsékolásnak tartottam, úgy véltem, a gondolat csak keresztre feszül a ritmika által, s veszt erejéből. Szabadverses írásaim eléggé vegyes visszhangot váltottak ki. Persze bottal akár a ritmika nyomát is üthették a kötetben egy-két szonett, meg szösszenet erejéig, de azok gyors lábbal elillantak a gondolatrengetegben.
Hosszabb költészeti hallgatás után, amit legfeljebb a Parnasszus hasábjain törtem meg negyed- vagy félévente, napvilágra jött a Japánkert (2002) című kötetem. Az ebben található költemények sokkal érettebbek, mint avantgárdos elődjeik. Három év alatt készült el a könyv az első verstől az utolsóig. Japán formák (haiku, vaka), s európai verslábak szabják a kertbóklászók útját, e nyírt, s mégis buja versbozótban. Ez többek tetszését elnyerte, még Terebess Gáborét is, aki „orientációja” okán fölrakta honlapja kincsei közé. Közben átalakult versnézetem. Egyre fontosabbnak vélem a gondolat mellett a ritmust, s nem a pőrére vetkeztetett, hanem a harci díszbe öltöztetett nyelvet. A kassákos, Juhász Ferenc–i szabad–áramlást odahagyva Kosztolányi, Weöres, Nagy László nyomvonalán keresgélek több, kevesebb sikerrel, de mindenképp a magam útját járva.
Legutóbb egy kis- és vígeposz tág vizére merészkedtem, ami, remélem, rövidesen megjelenik Csípes M@tyi címen, erősítve magamban a ritmikai elkötelezettséget, aminek, hál’ isten’, reneszánszát éljük. Lassan összeáll harmadik verseskötetem anyaga is. Az utóbbi esztendőkben egyre több költészeti munkát publikálok.
S végezetül még két fontos adalék verséletrajzomhoz. A Parnasszus egri táborain az első alkalom óta jelen vagyok, s a csocsózás valamint poharazgatás ellenére másra is figyelek. Továbbá 2005-ben megalapítottam a Kelemen kört, melynek – rajtam kívül – még három költő is tagja: Boldogh Dezső, Payer Imre valamint Tolvaj Zoltán.
Köteteim:
1994. No! Jé! Avagy egy mai, magyar merény (kisregény), Új Bekezdés, Miskolc
1997. Roskadás (versek), Seneca, Budapest
2001. Zsír Balázs (pikareszk regény Gángoly Attilával), Hungarovox, Budapest
2002. Japánkert (versciklus), Parnasszus, Új Vizeken, Budapest
2006. Magyar rulett (novellák), Széphalom Könyvműhely, Budapest
Várható:
Csípes M@tyi (vígeposz)
Biztos fogyás (állatmesék)
A DOKKON OLVASHATÓ VERSEI
¡ Csípes M@tyi (Vígeposz, III. Kivonás, részlet) ¡ Most ¡ Harminckettedikén ¡ A Betesda-tónál Az alakoskodó költõ hava: február Izzásból kiszakajtjuk Piros fazék bolonddal ¡ Budapesti morze Senior Seneca Hazavonatozni
|