Bara Anna
ha kibillen
térdre ereszkedik hogy a
szekrény alól kibányássza a cipőjét
majd kapaszkodót keres
ahogy egész életében
de nem talál
végül mégis rábízza magát a
bizonytalan lábakon álló kis szekrényre
megbillen
most még sikerült gondolja
ahogy a felé nyúló kézbe kapaszkodik
de vajon meddig fog ápolni türelemmel
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!
|
1. 2. 3. 4. 5.
2019.04.21 07:49
ip:
| Bara -- re: ha kibillen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Natalie!
Időnként úgy érzem és aszerint rögzítem a pillanatokat, hogy: felesleges mindig kitárni a kaput, ha a kulcslyukon belesve is teljes a kép.
Köszönöm, hogy megosztottad velem gondolataidat! Jólesett!
Bara | 6.
2019.04.20 23:20
ip:
| Natalie Danaisz -- ha kibillen
|
| Válasz erre | Kedves Anna,
én sokszor elolvastam.
Nem tudom másképpen mondani, szíven talált. Valami, ami ebből a pár sorból hozzám elért, talán főleg az őszinteség okán, nem enged szabadulni. Vissza-visszahív. A bizonytalanságból adódó kiszolgáltatottság, az emberi esendőség rajza ez a vers. Egyszerű, pontos és szép. Tiszta vonalakkal megrajzolt, színezetlen.
N.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Bara | 7.
2019.04.20 13:28
ip:
| Bara -- re: meo | ha kibillen
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Renáta!
Épp most akartam írni, hogy ez már tuti nem billen ki, mert látszik az olvasások számából, hogy a kutya sem olvassa...ugyanis egy másik vers volt a helyén...és 25 vagy 27 olvasási számnál járt, amikor erre cseréltem...azóta meg csak én nyitogattam...mint, aki csodára vár...hátha valaki szólt már hozzá...jót vagy rosszat.
..hát csoda történt! :)
Köszönöm a meót!
Kellemes ünnepet, Kedves Renáta!
Bara | |
|
