Zima István
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
232.
| 2026.05.30 10:44 | Siska Péter - szerki -- re: meo | Az éltető polip(2.)
|
Válasz erre
Előzmény | Ez csak egy lehetséges irány. Lehet groteszk, abszurd módon komikus. Meg lehet ragadni az élet banalitását is a halál árnyékában. Vagy a testet, ahogy idegen tárggyá válik. Érdekes lehet a látogatók perspektívája, vagy a "gyógyulás" tapasztalata, olykor tragédiája, és így tovább.
El kell dönteni, mi áll a vers fókuszában. A beteg? A test átmenetisége? Az egészségügyi rendszer? Az életösztön? Jelenleg mindegyikből kap egy keveset a szöveg, ezért egyik sem válik hangsúlyossá.
De igen, hatásosabb képekre van szükseg. A metaforák esetében például az azonosító és az azonosított közötti távolság kritikus. Ha túl közel vannak egymáshoz, lapos marad a kép. Ha túl messze, szétszakad. A polippal az indításban itt az a gond, hogy egy élő, ragadozó, tapadókorongos lényként rossz irányba nyit jelentésmezőt, hiszen a vers alapvetően a klinikai realizmus felé húzna. Az első sor szerintem sok olvasóban hamarabb idézi fel az Alien-filmek facehugger lényeit, mint az oxigénmaszkot.
Kísérletezni kell a szóképekkel, alakzatokkal, a szavak gravitációjával. Ahogy a képek mennyiségével is. Néha csak egy hajszál választja el az ütős, sűrű szöveget attól, hogy a képei kioltsák egymást. Legyen köztük hierarchia. Ha minden egyformán hangos, ha túlkiabálják egymást, csak zaj lesz a versből. Lélegzethez kell jutnia.
A kliséket pedig vagy száműzni kell, vagy megtanulni játszani velük: ironizálni, kifordítani, új kontextusba helyezni, újrahasznosítani és így tovább. A giccsel ellentétben a klisé önmagában még nem bűn, probléma akkor van, ha a szöveg nem ismeri fel, hogy kliséket használ. Ha felismeri, akkor már tud velük kezdeni valamit. | 231. 230.
| 2026.05.29 22:27 | Siska Péter - szerki -- re: meo | Az éltető polip(2.)
|
Válasz erre
Előzmény | Rendben, észben tartom majd, hogy ami jobbra fut, az balról jön be:)
Én ezt a változatot elvetném, újat kezdenék, más szemszögből közelíteném meg. Természetesen nem ez az egyetlen lehetséges irány, de röviden: visszafogottabb lennék, nem törekednék arra, hogy "megrendítő" legyen a vers, de nem is engednék menekülőutat az anyagszerűségből, belekényszeríteném az olvasót. Megszabadítanám a kézenfekvő, kész elemektől, nem akarnám megmondani, mit kell érezni, nem akarnám emberi drámává nemesíteni, hagynám, hogy az abrázolt helyzet maga dolgozzon.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 229.
| 2026.05.29 21:04 | Zima István -- re: meo | Az éltető polip(2.)
|
Válasz erre
Előzmény | Vérnyúl feleségem, miután olvasta az Ön meóját, arra kéri, hogy ne rollerezzen szántóföld mellett, mert támadni fog. :)
Érdekes, Dezsőnek hasonló meglátásai voltak, mint Önnek. Ha újra kéne írnom, az már egy teljesen más vers lenne.Mit tegyek?
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Siska Péter - szerki | 228.
| 2026.05.29 14:26 | Siska Péter - szerki -- meo | Az éltető polip(2.)
|
| Válasz erre | A polip az indításban rossz irányba nyit, a szó konnotációi eltérnek attól a nyers klinikai világtól, amelyet a vers később próbálna felépíteni, de szerintem továbbra is az a gond ezzel a szöveggel, hogy nem a test átmenetiségének élményét, nem a tehetetlenséget, a kiszolgáltatottságot írja meg, hanem annak a már jól ismert kliséit. Például az ápolónő alakja a kiégett egészségügyi dolgozó kész sablonja, teljes mértékben funkcionális, kiszámítható. A kórház mint tér eleve annyira telített jelentéssel, hogy ha egy szöveg még rá is játszik ezekkel a panelekkel, súlytalanná teszi magát. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 227.
| 2026.05.29 01:33 | Zima István -- re: meo | Zárt koporsó keletről(2.)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Olvastam egy cikket, amely szerint az első világháborús magyar bakáknál magas volt az öngyilkosságok száma, mivel dísztemetést kaptak. Jobban utánajárva kiderült, hogy a cikk írója tévedett, nem kaptak. Tisztek és főtisztek is alig, legfeljebb propaganda céljából.
Írásom veleje a cinikus századorvos, aki dacolva a rendszerrel mégis díszceremóniával temettet el egy öngyilkost, valamint a piperkőc Müller, aki a hátországban, biztonságban, családja körében múlatja napjait.
Nem humort látok benne, estleg groteszk elemeket. A katonai ceremónia és a valóság közötti ellentétből fakadó feszültséget.
Ha nem bánja így marad.:)
Tisztelettel:István | 226.
| 2026.05.28 23:32 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Zárt koporsó keletről(2.)
|
| Válasz erre | Kedves István!
Örülök, mikor eredeti módon nyúlnak történelmi témákhoz.
A gondolatjeleket nyugodtan elhagyhatja, a szövegből derüljön ki, ki beszél.
A helyében áttenném az egészet jelen időbe, akkor is, ha a múltban játszódik.
Érdekes, hogy a szomorú történetben megjelenik a humor, amit mégsem hívnék fekete humornak. A végén lehetne jobb csattanó.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 225. 224. 223. 222.
| 2026.05.25 18:11 | B. Dezső - szerki -- meo | Az éltető polip
|
| Válasz erre | A hasháló a radiátoron, a döglégy, a kopott ablak, az elfásult nővér - szokásos kórházi képek, de megjelenítő erejük van. Ezeknél érdekesebb és már egyéni teljesen, az élet fájába kapaszkodó beteg - ez a hasonlat itt működik, és talán, némileg a zárókép is, noha a száradt törődés helyett lehetne valami más... | 221.
| 2026.05.24 13:48 | Zima István -- re: meo | Az éltető polip
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Tímea!
Félve jegyzem meg, hogy a polip jelen esetben a lélegeztető maszk és a csövek, amik az emberből kiállnak, ezek táplálnak, illetve a káros anyagokat kivezetik. Az átírást még átgondolom, és külön megköszönöm a kedvességét. | 220.
| 2026.05.24 12:09 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | Az éltető polip
|
| Válasz erre | Kedves István!
Érdekes, szimpatikus ötlet a polipmotívot bevinni az kórházi környezetbe. Sokfelé ágazhatna a sztori, csak döntse el, merre, és vigyen végig egyetlen szálat. Ez így kaotikus.
Az "élet" túl nagy szó, ritkán jön ki jól.
Az utolsó szakasz szép és kifejező, ám mégis elhagynám, mert a "sok az ágy"-ban benne van, hogy nem érnek rá törődni a betegekkel.
A vérében van a sci-fi, ezzel élni kell, csak tanuljon meg bánni a műfajjal. Az irány jó.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 219. 218. 217.
| 2026.05.20 19:24 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Az éltető polip
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
Egyáltalán ne bánja. Az, hogy utólag magyarázatot keresünk az egyes költészeti megoldásokra, a kreativitás természetes velejárója szerintem, sőt. Ilyenkor az ember még mintegy utólag bekapcsolódik az alkotásba, még magában igazítja, hogyan lehetne jobb és ez vezethet végül is ahhoz, hogy egy következő versben ugyanazt már tényleg tudatosan, jobban átgondolva csinálja, ha az adott műhöz már nem is tud hozzátenni. | 216. 215.
| 2026.05.20 17:47 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Az éltető polip
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
Gondolkoztam, hogy milyen tanácsot adhatnék, és arra jutottam, hogy érdemes várni a döntéssel, hogy javítsa, vagy megtartsa- e a szöveget. Én tízből tízszer megbántam, hogy hirtelen javítottam valamit. Persze nehéz ezt megállni, tízből tízszer nem is tudtam pihenni hagyni a dolgokat... meg kell próbálni távolról ránézni a versekre; ezt el lehet érni más élményeknek való kitettséggel egyrészt, de a legbiztosabban az idő segít benne. Schopenhauer azt írta, a türelem a legnagyobb bátorság. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 214.
| 2026.05.20 11:28 | Zima István -- re: meo | Az éltető polip
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Jók a meglátásai. A 'branülök és kanülök csápjai' lényegesen elegánsabb lehetne, de az elejét nyersnek szántam. A költőibb regisztert az utolsó mondat adja, reméltem, hogy elbírja így. A döglégy is élő, csak máshogy viszonyul a rothadáshoz, az ember automatikusan „emberként” érti az élőt, aztán rögtön ott a döglégy, ami szintén élő, csak épp nem zavarja a szag, hanem vonzza.
Tehát a sor valójában hamis általánosítás, amit a következő sor rögtön felülír. Ezek után már csak az a kérdésem, érdemes-e átírni, vagy engedjem el. Nagyon használható és alapos az Ön meója, remélem, be fogom tudni építeni a későbbiekben.
Köszönöm szépen.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: V. Szabó Mátyás - szerki | 213.
| 2026.05.19 21:26 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Az éltető polip
|
| Válasz erre | Rengeteg kísérletezés van a képekben, kicsit valószerűtlenül változatosak. A "polip" és az "élet fája" olyan módon vannak felkonferálva, hogy első olvasásra nem egészen világos, metaforákat olvashatunk, mágikus realizmust vagy valami párhuzamos univerzumról írt jegyzetet. Lehetne úgy is fogalmazni például, hogy 'branülök és kanülök csápjai', ami simábban, kevésbé tolakodóan hozna be hasonló képzetet.
A negyedik versszakban tárgyi tévedésnek lehetne venni, hogy a döglégy nem minősül élőnek; persze a mögöttes szimbolika érthető, de mégis. Hasonlóan lehetne még belekötni a "kitartóan koppan"-ba, kitartóan inkább kopogni lehet, a koppanás az legfeljebb elnyújtva visszhangzik. Feleslegesen részletező szerintem ennek a versszaknak a szerkezete is, elegánsabb lenne valami apró körítéssel annyit írni, hogy döglégy kopog az ablakon.
A következő versszak érdekesen bájos humort iktat a helyzetbe, amit nem szokás így kezelni, de jól alátámasztja azt a vádlóan groteszk ábrázolásmódot, ami a továbbiakban kibontakozik; ezt kevésbé kísérletinek, átgondoltabbnak érzem. Az utolsó sor képe eléggé nett, értem, hogy miért ragaszkodik hozzá, de azt is, hogy Mária miért mondhatja azt, hogy túl sok, túlmagyarázó. Szerintem ha már valamit el kéne hagyni a versből, az inkább az első felében van. De az egész még nagyon kísérleti, formátlan. Ha érdekli ez a téma, ajánlom elolvasni Kálnoky László 'Szanatóriumi elégiáját'. Nyilván sokkal komorabb tónusú, de van benne egy csomó groteszk megoldás is, ami iránymutató lehet ennek a stílusiránynak a továbbgondolásához. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 212.
| 2026.05.19 20:52 | Zima István -- re: meo | Az éltető polip
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
Nagyon figyelek az Ön véleményére. Ebben az esetben viszont nekem hiányérzetem támadna az utolsó két sor nélkül. Megvárnám esetleg Mátyás észrevételét.
Köszönöm szépen. | 211.
| 2026.05.19 17:25 | Fűri Mária - szerki -- meo | Az éltető polip
|
| Válasz erre | Kedves István!
A képek valósak, de a realisztikussága mellett költői. Mi is ott vagyunk a kórteremben, miközben verset, nem prózát olvasunk; a leltárszerű felsorolásnak van egy vizuális és egy gondolat-ritmusa. Átéljük a kiszolgáltatottságot, mindeközben a szöveg (jó értelemben gondolom) szöveg marad.
Kár, hogy ott van az az utolsó két sor. A történet magában is megáll a lábán, és benne van az 'erkölcsi tanulság'. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 210. 209. 208.
| 2026.04.28 20:53 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Báttya
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
A "kitűnni a tömegből csak úgy lehet, ha valakire rálépnek" ígéretes gondolat, így magában leírva is van némi hatása, csak lendületesebbé kéne tenné, summásabbá.
A szerkesztők egyébként látják a még meg nem jelenített/ elrejtett üzenetet, a privát üzeneteket, akkor is, ha nem nekik címezték, illetve a törölt vagy moderált tartalmakat is, amiket vissza is állíthatnak. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 |
|
