Zima István
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
472.
| 2026.09.01 09:01 | Zima István -- re: meo | Kisállathordozó(2.)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Köszönöm észrevételeit. Az „úthiba” úgy került a versbe, hogy a „fekvőrendőrt” nem találtam idevalónak. Az úttoposz nem volt tudatos, érdekes, hogy milyen további értelmezéseket nyitott meg.:)
Tisztelettel: István
| 471.
| 2026.08.30 14:33 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Kisállathordozó(2.)
|
| Válasz erre | A "mint az úthibát" egészen érdekes; mozgásba hozza az út- toposzt, mégpedig úgy, hogy megkérdőjelezi annak spirituális- ezoterikus általános igazságos világba vetett hitét; a megalázott ember, mint "úthiba" megkérdőjelezi azt a világképet, amiben mindenki sorsa valamilyen A- ból B- be tartó, járható út. A lezárás is jóval átgondoltabb, hatásosabb, kétségkívül érzékelteti azt a szándékot, hogy az állati sors fényesebbnek tűnjék fel a bemutatottnál (alternatív és másféle, újtárgyias versvilágba illő megoldás lehetne összehasonlítani jóléti államok kisállattartó-támogatásainak, szolgáltatásainak keretét harmadik világbeli országok szociális hálójával), de emellett az "amiből nem lóg ki" az egészet kíváncsi- megértő gyermeki szemléletbe helyezi, ami miatt nem hat túlságosan öncélúan a sokk. A cím is sokkal érthetőbbé válik ezáltal. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 470.
| 2026.08.26 13:50 | Gerencsér Anna - szerki -- re: meo | Levegő király
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
Köszönöm, hogy ezt is megosztotta! A technikai részleteken persze itt is kell még csiszolni, de látszik, hogy ebben fogalmazódik meg az Ön eredeti gondolata, szándéka - jobban össze tudta fogni, mint a másik verziót, és a csattanó is sokkal ütősebb. (Még úgy is, hogy a történet nagyrésze ismerős volt!) Jó ötlet még inkább ezen a verzión dolgozni.
Két dolgot tudnék javasolni a tanmeseszerűség elkerülése végett:
1) Nem baj, ha el kell magyarázni valamit, ha illeszkedik a szövegbe. Például valahogy így:
"- Ez a cég több száz éves múltra tekint vissza. A vízzel kezdtük...
- Ne már! Ugye nem akar nekem töriórát tartani?
- Miért ne? Apád rám bízta, hogy tanítsak meg neked mindent, ami a munkádhoz kell. A víz és a levegő sok mindenben hasonlítanak. Amikor először vizet kezdtünk árulni..." És így tovább.
Egy beszélgetésben nem életszerű egy ilyen monológ, de ha nem beszélgetésről van szó, hanem valaki a történeten belül is előadni akar, és van egy jó oka arra, hogy csak magyarázzon, ne beszélgessen, akkor ez a probléma megoldódik.
2) Egy-két extra mondat, ami élőbbé teszi a világot és segít a hangulatfestésben sokat segít abban is, hogy az olvasó bele tudja magát élni a történetbe, és ne csak a tanítást lássa, hanem ez a jövő/alternatív világ jelenjen meg előtte. Például:
"Befordultak a Kossuth teret övező szögesdrót kerítéseknél, és hamarosan már a Duna kiszáradt medrében zötyögtek tovább." Vagy:
"- Előbb volt a kínálat, mint a kereslet - mondta Balogh, és kibámult az ablakon. Az utcát szegélyező reklámtáblák közül itt-ott kivillant egy ablak vagy ajtó, de mozgást nem látott."
Vagy bármi hasonló.
Ami meg az alapfelvetést illeti, erről jó sokat lehetne beszélni. Hiszen az élelmiszer is a létezés alapfeltétele, és az sincs ingyen... De ha jobban belegondolunk, az is abszurd, hogy az ember nem mehet szabadon oda, ahová akar, hanem egy állam - pusztán a származása vagy a szegénysége miatt, vagy mert nem szimpatikus - megtagadhatja tőle a jogot, hogy elgyalogoljon oda, ahová akar. Vagy az, hogy mindig igazolni kell tudnia az embernek, hogy kicsoda... És így tovább. Egy megvalósult disztópiában élünk. Az írók pedig eldönthetik, hogy a jelenkor problémáit akarják kiemelni, vagy azt, ami ma már kényelmesebb, mint az előző századokban...
Üdvözlettel:
Anna | 469.
| 2026.08.26 11:40 | Zima István -- re: meo | Kisállathordozó
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Péter!
Képekkel kéne megmutatnom, hogy az ember nemcsak állatként szenved, hanem irigyli az állat helyét. Eredetileg azt akartam érzékeltetni, hogy a kisállat helyére vágyik. Át fogom írni később, hátha jön még javaslat.
Tisztelettel: István | 468.
| 2026.08.26 11:27 | Zima István -- re: meo | Levegő király
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna!
Az eredeti elképzelésem az volt: hogy a csudába lehetséges, hogy valaki levegőt árul, ami a létezés alapfeltétele, és ez nem zavar senkit? Mintha napjainkban lenne egy „vízkirály”.
Sajnos túlságosan tanmeseszerűre sikerült, ezért átírtam. Ha nem bánja, megmutatom Önnek az eredeti verziót. Szívesebben foglalkoznék inkább az eredeti átírásával, mint ezzel, ami nem az alapszándékom volt.
Tisztelettel: István
Balogh előkészítette arcmaszkját, mielőtt kilépett volna az irodaházból. Gyémántberakásos gyűrűje koppant mobilja oldalán, az egyik tulajdonos hívta.
– Rendben, úgy lesz ahogy szeretnéd, mindjárt odaérek a limóhoz és beszélek vele.
Egy darabig még nézte mobilját, hogy tényleg bontott-e a vonal. Már megint egy kezdőt küldenek – fakadt ki. Felhelyezte gyorsan maszkját, majd belépett a zsilipelőbe.
A rozsdásra tompult nap utolsó sugarainál átsétált a parkolón, villant néhányat autójának irányjelzője, rákoppintott a szélvédőre, jelezvén sofőrjének, hogy nyithat. Beszállás után rögtön bekapcsoltak a szűrők. Várt egy kicsit, mielőtt ránézett volna a vele szemben ülőre. Az apja igazi ravasz kurafi.
A fiú egykedvűen ücsörgött vele szemben, limonádét szürcsölve. Felnézett.
– Haza tudnál dobni? Gellérthegy kupola, nem nagy kerülő, főleg ha a kiszáradt Duna medrében megyünk.
Balogh bólintott, kipipálta a beszélgetésfigyelő AI javaslatát, az új úti cél meghatározva, a sofőr visszajelzett, elindultak.
– Apád azt akarja, hogy a marketing osztályra kerülj kezdetben. Mit tudsz a cégről? – várt.
A srác sírós hangon felvonyított.
– Apám erőlteti ezt a szarságot, te is tudod, hogy a kötelező tanulmányok után nem tanultam semmit, nem dolgoztam sehol. Felesleges ez az egész. A cég nélkülem is elboldogul.
Balogh összeszorította állkapcsát.
– Az mindegy, hogy mit gondolsz, a lényeg az apád akarata. Ez a cég több száz éves múltra tekint vissza, vízzel kezdtük.
Figyelj már! Nem akarok mindent kétszer mondani!
Szóval a lényeg, a vízükbe raktunk pár dolgot, szörpöt, vitamint, bubit, bármit. A bevásárlóközpontokban palackos vizekkel voltak megpakolva, ettől tűnt telinek a kosaruk. Nem csak az tolta, akinek tényleg kellett, hanem mindenki.
Balogh elmosolyodott.
Az óceánok és az édesvizek kiszáradása után felértékelődött a cég. Amikor a juvenilisből egyre nehezebb volt a vizet kitermelni, akkor jött az ötlet a palackozott levegő.
A Föld népessége közben 4 milliárdra csökkent, a kieső profitot ez a lehetőség visszahozta.
Akinek nem volt maszkja, az igénytelen csórónak tűnt.
– Figyelsz?
– Előbb volt a kínálat, mint a kereslet.
Közben a palackozott levegő indokolttá vált, az ipar nem állt le, visszajöttek az ósdi energiaforrások. A kinti világban az átlagéletkor megfeleződött.
Közben megérkeztek. A fiú mintha aludna, Balogh türelmetlenül megbökdöste.
– Kiszállhatsz, van még dolgom.
A fiú ásított még párat, maszkján matatott.
– Amúgy ha ilyen ütemben fogynak az emberek, akkor később kik lesznek a vásárlóink? – kérdezte. Tekintete koránt sem tűnt flegmának.
Balogh egy pillanatra meghökkent, csodálkozva ránézett.
– Most még vannak.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Gerencsér Anna - szerki | 467.
| 2026.08.26 10:55 | Zima István -- re: meo | Kisállathordozó
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
A magja, hogy nem a saját hordozóját akarja, hanem azt a helyet, amelyben a kisállat van, mert az állat(kutya, cica, egér) kiszolgáltatottságához gondoskodás is társul.
Tisztelettel: István
| 466.
| 2026.08.26 09:44 | Gerencsér Anna - szerki -- re: meo | Levegő király
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
Nekem így elütött a szövegkörnyezettől, de a megfelelő kontextusban akár működhet is... De akármi is lesz a konkrét mondattal, mindenképpen arra biztatnám, hogy foglalkozzon még ezzel a történettel, mert rengeteg potenciál van benne.
Üdvözlettel:
Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 465. 464.
| 2026.08.25 21:08 | Siska Péter - szerki -- meo | Kisállathordozó
|
| Válasz erre | Mintha egy emberi test és egy kutya testének tapasztalata csúszna egymásra ebben a szövegben, az "átlépik" szó pedig képés hordozni az embertelen hétköznapiságot, jó az irány. A hatodik sortól szerintem már túlmagyarázza, a "kutyaszemmel tűri" szemantikailag bizonytalan, de ez az írás már túlmutat a puszta groteszken. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 463.
| 2026.08.25 20:45 | V. Szabó Mátyás - szerki -- re: meo | Kisállathordozó
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
Szerintem érdemes lenne mélyebben átgondolni ezt a szöveget, hogy ne csak a sokk köré szerveződjön, vagy ha igen, akkor ebben az irányultságában tudatosabb legyen. A "koldus" cím persze direkt, de a jelenlegi félrevivő, ezzel is érdemes lenne még foglalkozni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 462.
| 2026.08.25 19:58 | Zima István -- re: meo | Levegő király
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Anna!
A „nem nagy kerülő, főleg ha a kiszáradt Duna medrében megyünk” nálam egyszerű útvonaljavaslat, annyit jelent, hogy menjünk inkább a földúton, úgy gyorsabb.
A szájbarágás valós probléma, megpróbálom később átdolgozni.
Tisztelettel: István | | A fenti posztra érkezett válaszok: Gerencsér Anna - szerki | 461. 460.
| 2026.08.25 15:35 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Levegő király
|
| Válasz erre | Kedves István!
Jó ötlet, de még sok finomításra szorul. A fő probléma az, hogy kicsit szájbarágós, ahogy Balogh végigmagyarázza a cég történetét. Ez a monológ nem életszerű, nagyon látszik, hogy az olvasónak szól, nem pedig a novellabeli fiúnak, és ez megakadályozza azt, hogy az ember igazán beleélje magát. Szerintem sokkal jobban működne, ha úgy rejtené el az információkat a párbeszédben és a narrációban, hogy az olvasónak anélkül álljon össze a kép, hogy bármelyik szereplőnek ki kellene mondania ezeket.
Nagyon jól működik pl. az, hogy Balogh ellenőrzi a maszkját, felrakja, mielőtt kimegy, és egy zsilipen keresztül lép ki az utcára. Ebből máris tudjuk, hogy a kinti levegő már nem jó az embereknek, nem kellett senkinek elmagyaráznia a helyzetet, ráadásul jól átadja, hogy ez a probléma mennyire átitatja a mindennapi életet. Ugyanilyen jól működik a beszélgetésfigyelő AI javaslata.
Ezzel szemben pl. a "nem nagy kerülő, főleg ha a kiszáradt Duna medrében megyünk" mondat kivet a szövegből, mert a második tagmondat felesleges magyarázat. Ma sem mondja senki, hogy "találkozzunk a Széll Kálmán téren, ami azelőtt Moszkva tér volt, azelőtt pedig szintén Széll Kálmán tér". Ha az ilyen apróságokat feljavítja, sokkal jobb lesz tőle a szöveg.
Üdvözlettel:
Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 459.
| 2026.08.25 13:48 | Gerencsér Anna - szerki -- re: meo | Báttya
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
Értem és elfogadom. Mindazonáltal megfontolandó, nem felelne-e meg három pont is - az ugyanúgy érzékelteti a befejezetlenséget, de félreérthetetlen.
Üdvözlettel:
Anna | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 458. 457.
| 2026.08.24 21:15 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Kisállathordozó
|
| Válasz erre | Itt igazán szívszorító húrokat sikerült megpendíteni, bármire is vonatkozzék ez az egész- Otto Dix gyufaárusábrázolására emlékeztet, csakhogy gyermekkel- a járókeret ilyesmit sugalmaz, meg egy hatalmi gépezet elképesztően könyörtelen biohatalmi visszaéléseit. Ebből a szempontból az "isten ujja" kitér egy csomó lehetőség elől. (mellesleg ezt először úgy olvastam, hogy "járókeretbe passzírozVa/ isten ujja, ami egy nagyon körmönfont egyházkritikának tűnt)
Függetlenül attól, hogy mi szeretne lenni ez a vers, az utolsó sor túl mesterkélt, lovagol a "szűk a keret" olcsó rétegzésén, miközben a közvetlen képi réteg sokkal erősebb. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 456. 455.
| 2026.08.24 20:42 | Zima István -- re: meo | Saras púder
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Zoltán!
Lehetséges, hogy a „felköhögve arcára kennék” túl direkt, de szükségesnek éreztem, hogy a versalany belső testi folyamata egy agresszív cselekvésbe forduljon át. Így válik láthatóvá, hogy a két szereplő ugyanannak a bezáródásnak két változata.
Később a végét átírom, hogy ne legyen didaktikus.
Tisztelettel: István | 454. 453. 452.
| 2026.08.23 22:10 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | Saras púder
|
| Válasz erre | Kedves István!
Van a versben egy erős, következetesen végigvitt testi-metaforikus mag, és a zárlat valóban megérkezik. Ugyanakkor néhány helyen a vers mintha túlmagyarázná azt, amit a legerősebb képei már önmagukban elvégeznek.
A nyitás,
„Fejem betonhoz feszítem,
az első repedés már látszik,” jó.
Rögtön van fizikai ellenállás, önsértő feszültség, és közben a beton–repedés később szépen összekapcsolódik a habarccsal. A „fejem” ráadásul később visszakerül a „homlok” képébe.
Kifejezetten erős a
„könnyem málasztja a habarcsot,” kép.
A „málasztja” itt szerintem telitalálat. Nem egyszerűen „oldja”, hanem van benne egy lassú, romboló, anyagot szétszedő folyamat. Ráadásul nem szokványos szókapcsolat, ezért megállít.
Viszont a „felköhögve arcára kennék” kissé kijelentő, kissé magyarázó. A vers korábbi képei sokkal több teret hagynak az olvasónak.
A „Megragadom, felém rántom.” pedig egy nagyon konkrét cselekvés. Itt hirtelen egy absztraktabb, sűrített versből jelenetszerűvé válik a szöveg. Emiatt egy pillanatra azt érzem, mintha a vers „elmondaná”, mi történik, miközben előtte végig képekben beszélt.
Ezeken én javítanék, szerintem érdemes.
Üdvözlettel: TZ | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 451.
| 2026.08.23 16:29 | Zima István -- re: meo | Szorulás
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
A test,metró,emésztés képrendszeréből nőtt ki a vers. Ha ráteszek egy nagy gondolatot, könnyen olyan vers lehetne belőle, amely előbb tudja, mit akar mondani, és aztán keres hozzá képeket. Péter ezt egy másik versemnél már megjegyezte.
A mozgólépcső nem egy test torkán halad keresztül, hanem maga a nyelőcső, ezért a "mozgólépcső torkon”-t nem bántanám.
A "jelzik jöttük” megy, a ferodol marad.
Tisztelettel: István | 450. 449.
| 2026.08.22 21:20 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Szorulás
|
| Válasz erre | Csinos etűd, itt-ott lehetne még rakni bele anyagot. A "gyomruk elkorogja" után lehetne egy kicsit absztrahálni, valami nagyvonalú asszociációs ugrással a fogalmihoz eljutni, esetleg olyasmihez, hogy 'gyomruk elkorogja a [valami egzisztencialista fordulat][operáját? munkadalát? kánonját?]' A "rohanó lábak üteme" nem használja ki eléggé ennek a lehetőségeit, egy szinten marad a korgó gyomorral, éppenséggel a lábak üteméből még mindig valami elvontabbat akarunk kihallani. "Mozgólépcső torkon" helyett aztán lehet jobban hangzana a "mozgólépcső torkán".
A következő versszakból azt hiszem, húzható lenne a "jelzik jöttük", anélkül dinamikusabb lenne és egy kicsit még érthetőbb is- megakasztja az olvasót, ha olyasvalami van kihangosítva a versben, ami nagyon magától értetődő.
Egy dokkon publikált vers szerintem nem kell hogy aggodalmaskodjon a kevéssé ismert szavak miatt, elvégre aki meg tudta nyitni, rendelkezik internetkapcsolattal és keresőmotorral és rögtön rákereshet pl. a ferodolra. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 448.
| 2026.08.22 07:55 | Fűri Mária - szerki -- re: meo | 150
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves István!
Szerintem a legjobb verzió, az, ami fenn van. Ami némelyik régi változatban tetszik, az az áramszünet ötlete, ami megindokolja az 'izzadt' kilépését a monitorból. Így a sakktábla ötletet is el tudom fogadni. (Igaz, kétszer van a sötét, lehet, lesz akit zavar; de nekem így követhető jól a történet).
150 kilóval fekvenyomok,
vérerek hálózzák a szemem,
sakktábla a hasamon,
pattra játszom
az izzadttal.
Hájam redőiben eldugom kezem,
a monitor tükrében
a meredt szemű izzadt.
Várom a következő lépést.
Fekszem. 150 kilót nyomok.
Ereimben dermed a zsír,
a monitort párásítja leheletem.
A sötét lép.
Áramszünet
A képernyő elsötétül
A meredt szemű
kiugrik.
Rázuhan a mellkasomra,
felborítja a táblát.
Kettőnk alatt reccsen az ágy.
Nem kapok levegőt.
Az izzadt mosolyog. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Zima István | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 |
|
