Végh MirtillVégh Mirtill költőnek 2 feldolgozatlan és 1 privát üzenete van.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
27.
| 2017.11.20 11:13 | Tóth Csilla - szerki -- meo | játék
|
| Válasz erre | Kedves Mirtill, a gyerekek felfeldező szexualitása miért vásottság? Vagy ez a felnőtteké, akik úgy tesznek, mintha gyerekek lennének? Akkor is, miért vásott? A cserebogarakkal összefüggésben talán, de egyébként csúsztatásnak tűnik a vers, mintha nem az élmény kedvéért született volna a szöveg, hanem a szöveg kedvéért az élmény. Szubjektív, nyilván. | 26.
| 2017.11.11 09:19 | Karaffa Gyula - szerki -- meo | játék
|
| Válasz erre | Kedves Mirtill!
a legutolsó sor szerintem teljességgel fölösleges még akkor is, ha ezzel talán a keretes szerkezetet akarja megvalósítani... nehezen indul be a vers, talán mert a téma (a szerelem) ezerszer leírt, megénekelt már... és talán mindig mindenkivel ugyanúgy történik (költői feltételezés), egymásra talál a két vásott gyerek, a mármár (ne értse félre, egyszer Hörömpő Gergő bácsi azt mondta, a Börzsöny fölötti naplementére, hogy totális giccs) giccsbe hajló képet csak az töri meg, hogy extrém helyszínt találtak szerelmük építésére (próbafülke, amiben általában vagy a fiú, vagy a lány van benn, már ha ruhát próbál)... aztán a gyermekiség megőrzését kifejező cserebogaras kép fogott meg végleg engem, s így én marasztalnám... | 25.
| 2017.10.24 19:59 | Bájer Máté - szerki -- meo | ma először
|
| Válasz erre | Kedves Mirtill!
Nekem az utolsó sor miatt múlik. Szerintem elég elcsépelt. Talán erősebben is ki lehetne dolgozni ezt a szorongató érzést. | 24.
| 2017.09.28 11:15 | Tóth Csilla - szerki -- meo | Gyász
|
| Válasz erre | Kedves Mirtill, nagyon szép plasztikus a kidolgozottsága a szövegnek. Ott ülök veletek a konyhában. A zárás megrázó. A formát annyira érdemes lenne talán összerázni, hogy az új mondatok kezdődjenek új sorban, elég hosszú mindegyik, belefér. | 23.
| 2017.09.18 09:16 | Tóth Csilla - szerki -- meo | Vérvörös
|
| Válasz erre | Mirtill, talán ezek a hosszúra hagyott mondatok nem szerencsések, egy tömörebb tördelést megér a szöveg, szerintem .
A Héja-nász a végén nekem sok és kilóg. Annyira szimbolikus (nekem ráadásul fekete:-)) hogy nem is értem mit keres ott, hogyan lett a télből hirtelen ősz.
De van a szövegben erő, ugyanakkor, ha ilyen elbeszélősen indul, akkor talán nem érdemes hézagokat hagyni a történések között a végén. | 22.
| 2017.09.09 15:57 | Türjei Zoltán - szerki -- meo | ma először
|
| Válasz erre | Kedves Mirtill!
Márkkal egyetértve, az első sor, kis túlzással minden versről, sőt alkotásról elmondható. Ezentúl én nem tudok maradót nyomni olyan versre, amiben szerepel egy ilyen sor: "még remegek, de nem csitul a vágy". Részemről így múlik, e kettő nélkül marasztalnám.
Üdvözlettel:
TZ | 21.
| 2017.08.31 21:52 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | ma először
|
| Válasz erre | Kedves Mirtill!
Szerintem az első sor elhagyható. A negyedik sor és a vers utolsó sora kicsit kitaszigált a versélményből de azért benne maradtam, főleg a vers közepének ereje miatt. Maradjon hát. Ugyanakkor az első sor amputálását javaslom.
Üdvözlettel | 20.
| 2017.07.29 00:14 | Tóth Csilla - szerki -- meo | Kitöröltem
|
| Válasz erre | Kedves Mirtill, azt hiszem alapvetően hosszú lett a szöveg, érdemes lenni húzni belőle, mert nincs meg benne- engem legalább is nem ért el- az a feszültség, ami végig vitt volna a szövegen.
Néhány gondolat még.
Az első versszakban a "véletlen" helyett váratlant írnék, de így is lezáratlannak tűnik a mondat.
A 2.vsz-ban, a "Nem nagyon, csak pont annyira,
hogy már kellemetlen." sor az ismétléssel nem erősít rá az elsőre, talán a hosszúsága miatt, felesleges és zavaró marad. Az elsőt kivenném.
A 3. vsz-ban, bár kulcsmondatnak kellene, hogy számítson, de a "Te még semmit se töröltél" -bennem-gyerekvitákat vagyis inkább gyerekes vitákat idéz meg, ki kezdte, nem én, hanem te, most te következel, stb., és ezért ott komolytalanná is válik az elválás, pedig nyilván nem az. ( ez lehet, hogy személyes, más nem így éli meg, ha olvassa a sorokat)
A "nem tudom kivenni a számításból, amit itt hagytál" , nem szerencsés, azt hiszem.
Az alapgondolat jó, de volna még a szöveggel munka, ahogyan én látom. Üdv, Csilla | 19. 18. 17. 16. 15. 14. 13. 12.
| 2017.07.17 11:29 | Végh Mirtill -- re: o tempora o mores
|
Válasz erre
Előzmény | A művészet már csak ilyen. Van benne minden: vérfertőzés, gyilkosság, hazugság, uram bocsá' megcsalás, ördöggel cimborálás, álnokság, becstelenség.... folytathatnám.
A művészet épp olyan, akár az élet.
A művészet - bármily meglepő - nem levegőből épít várat.
Ajánlom figyelmébe Petri: Hogy elérjek a napsütötte sávig című versét.
Mert hogy vigyázállásban nem lehet verset írni.
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Jajj | 11. 10.
| 2017.07.17 10:00 | Végh Mirtill -- re: minden. -- meó helyett
|
Válasz erre
Előzmény | Először meghökkentett a 'gyász' - mint rendező elv a versem kapcsán. Nem gondoltam erre, de azt hiszem nem véletlen, hogy beúszott ez a gondolat.
A történet röviden: beleszerettem valakibe, miközben mással élek. A vers az első együttlétünk után íródott.
Így talán más megvilágításba kerül a vers. Is. | 9.
| 2017.07.16 14:34 | Vezsenyi Ildikó -- Gyász
|
| Válasz erre | Kedves Mirtill!
Ismerős élmény.
Minden híreszteléssel ellentétben, az összeomláshoz nem kell erő.
... hm.
Vagy mégis? Csak, aki mer összeomlani, az tapasztalja meg, hogy megtartja valami?
Nálam az utóbbi történt, azt hiszem.
Testszik ez a "mélyszántás" önmagába, az "érzőlélekbe".
Szeretettel:
Ildikó
| 8. 7. 6.
| 2017.06.11 18:11 | Filip Tamás - szerki -- meo | újra és újra
|
| Válasz erre | Kedves Mirtill!
Nem értem, hogy a második sor elején miért van a "mégis".
Az első és a második sor között ellentét van? Ha van, akkor valahogy érzékeltetnie kellene.
Maga a vers túl világos, túl direkt.
Üdvözlettel,
Filip Tamás | 5. 4.
| 2017.06.05 15:32 | Végh Mirtill -- re: meo | Már csak
|
Válasz erre
Előzmény | Köszönöm a véleményt!
Ó, dehogyisnem lehet leejteni azt, aki lebeg! Azt lehet igazán, aki felemelkedik. Ez páros játék, egyedül nem megy. ...És aki lebeg, az érzi csak igazán mennyire törékeny.
De elfogadom, ha nem ment át, amit szerettem volna kifejezni. | 3. 0 25 |
|
