Vitárius Ferenc
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
13.
| 2026.02.25 23:35 | Siska Péter - szerki -- meo | Ikarosz
|
| Válasz erre | A cím súlyos, azonnal a mítosz árnyékát vetíti a szövegre, mindent az emelkedés-égés-zuhanás tengelyére helyez. Szerintem ez a szöveg elbírja a cím terhét, hatásos a fragmentáltsága is, a harmadik strófa kapcsán viszont egyetértek Mátyással, ott kevésbé koncentrált, és az ilyen rövid terjedelemnél ez jobban érzékelhető. Relációssá és absztrakttá válik, ami addig tömör, anyagszerű volt, majd a zárás ismét visszahúzza az anyagszerűségbe. Talán az "és" kötőszó ismétlése is lazít kicsit az addigi kemény, vágott sorok után a vers feszességén. Összességében számomra tetszetős, komor miniatűr, nálam marad. | 12. 11. 10. 9.
| 2026.02.17 10:27 | Vitárius Ferenc -- re: meo | Ikarosz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Nagyon köszönöm az erre a versre szánt idejét is. Nem biztos, hogy szerencsés, ha én adok magyarázatot, vagy kulcsot a vershez (illetve nem is tudom, hogy illik-e, szokás-e), de az eredeti szándékaimhoz nagyon közel állt a megfejtése, és szeretném kibővíteni a gondolatmenetét:
Az első versszakban az “a puszta ég” sor értelmezhető melléknév + főnévként, ebben az esetben szándék szerint az egész vers értelmezhető végig szinte szó szerint, az Ikarosz mítosz egy (vagy kicsit absztraktan több) kulcsjeleneteként.
Értelmezhető azonban főnév + ige-ként is, ami számomra inkább metaforikussá és töredékessé teszi a verset, szétszakítva egymástól a versszakok értelmezési lehetőségeit is, és csak absztrakt, hangulati síkon teszi őket egységessé, illetve elindít egy hasonló szófaj-váltogatós többértelműséget további sorokban is.
A központozás hiánya, és a “puszta ég” sor szófaji dinamikája segít leginkább megteremteni ennek a lehetőségét. | 8. 7.
| 2026.02.10 21:09 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Ikarosz
|
| Válasz erre | Azt hiszem, vállalásában ez a vers a Sziszüphosz társa, ezért először tudatosan az ajánlás szerint közelítettem meg, a központozás nélküli sorok többértelműségét nézve. De talán hangsúlyosabbnak éreztem a zeneiséget, a szúr- szór mássalhangzórím, a "tűz" ritmikus közbevetéseinek, a lakhatatlan-szerterebben iramodásainak játékát. Minél tovább nézem, annál mívesebb, kerekebb és gondosabb megmunkáltságot vélek felfedezni a klasszikusan "formának" nevezett szinten. Ehhez nagyon jól jön hozzá a záró kép súlyossága, grafikussága. A versben nem vélek felfedezni ítéletet, tanulságot, megfejtést, az "és tör elő/ mi egybeforrt/ és betemet/ mi szétszakadt" részben sem, az olvasónak nincs más választása, mint Ikarosz szívének feketeségét a megégésnek betudni.
Talán itt érzek igazán termékeny lehetőséget a többértelműségben, a harmadik versszak, bár nagyon sok asszociációt megenged, talán túl sokfelé is megengedi kalandozni a figyelmet. De a "szénfekete szívdarab" mint egyrészt az elvetemültség, ég ellen törő kevélység toposza, másrészt mint egy pusztán megégett -akár teljesen átlagos- szív elgondolkodtatja az olvasót, már csak arról is, hogy a bukása után van-e jogunk bármilyen ítéletet mondani Ikaroszról. Ezt a versszak első két szava egyébként direktebben is kifejezi a gyámoltalanság, védtelenség közvetítésével. Kíváncsi vagyok, más szerkesztők hogyan látják főleg a harmadik versszakot. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vitárius Ferenc | 6.
| 2026.02.07 09:28 | Siska Péter - szerki -- meo | Sziszüphosz
|
| Válasz erre | Ez a versszöveg szerintem elbírja a cím mitológiai-filozófiai terhét. Nem próbálja meg "felülírni", nem is szimplán csak illusztrálja, hanem egy mozzanatát megragadva játékba hozza, amit vállal, azt teljesíti. A redukált szintaxis jól passzol ehhez az asszociációs, materiális képiséghez, a zárás is hatásos, nálam marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vitárius Ferenc | 5.
| 2026.02.06 22:21 | Vitárius Ferenc -- re: meo | Sziszüphosz
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mátyás!
Nagyon köszönöm a gondolatait.
A szavak szintjén a líraiatlanságot én is érzem. Igazán a központozás nélküli mondattöredékek gördülően, oda-vissza változó, többes értelmezési lehetőségeiben éreztem a kapcsolatot a mítosszal. | 4.
| 2026.02.06 21:51 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Sziszüphosz
|
| Válasz erre | Sokat jelentő beállítás az, hogy a vers Siszüphosz feladatának csak az egyik összetevőjét -a ragadós sarat- emeli ki, a reményt pedig csak ennek az enyhítésére, a sár szárítására korlátozza. Ezzel beszélni tud a tudat beszűküléséről, a perspektívák megtöréséről, a nehézségek sokrétegűségéről, jobban is talán, mintha a követ görgető test izommegfeszülését festené elvetemült expresszionizmussal. Hiszen abban az esetben nem tudná nem titanizmussal, méltósággal és naiv értelemmel megtölteni a jelenetet, míg az apró, anyagi részletekre fókuszálás jobban érzékelteti a kilátástalanságot, a sorsát még hősinek felfogni tudó individuum felmorzsolódását a végtelen ismétlődésekben. Ezt a kompozíciót talán színesebben, több egyéni kifejezéssel is meg lehetne tölteni viszont, ami valahogyan önmagában is érzékelteti a darabosságot, akadozást. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vitárius Ferenc | 3.
| 2026.01.15 09:04 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Idénymunka
|
| Válasz erre | Kedves Ferenc, üdv a Dokkon! A szerkesztőtársakkal egyetértve látok lehetőséget a versben, ám ebben a formában még túl töredezett, néhol odavetett, helyenként erőtlen (pl. első négy sor, utolsó sor). Azt a világot bontanám ki, amit a közepén elkezdett, illetve ha megszólít valakit a versben, azt következetesebben javasolnám végigvezetni, fusson ki valahova, legyen valami tétje. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vitárius Ferenc | 2.
| 2026.01.15 08:45 | Siska Péter - szerki -- meo | Idénymunka
|
| Válasz erre | Üdvözlöm, Ferenc! A vers legerősebb rétege számomra az urbánus képiség, az elemei (beton, dízel, tégla stb.) egy zárt, ipari-városi "ökoszisztémát" alkotnak, a "szilárd burkolatú rét" pedig kifejezetten hatásos. A "homlokodnak szegezve / az idő áll" szerintem sem a legszerencsésebb, és a zárást is átgondolnám. Első blikkre retorikailag erősnek tűnik, de egy absztrakciót próbál egy túl gyors ugrással anyagszerűvé tenni. | 1.
| 2026.01.14 15:05 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Idénymunka
|
| Válasz erre | Kedves Vitárius Ferenc!
Ez kezdetnek nem rossz, de szerintem érdemes lenne még csiszolni. Pl. a "homlokodnak szegezve az idő áll" képzavaros, és nagyon nyakatekerten is hangzik; az "ablaktalan kürtő" azért zavarbaejtő, mert a kürtő (kémény, szellőző vagy bármi hasonló, ami eszembe jut) már eleve ablaktalan, ennek hangsúlyozása nélkül; "az égen betonból a hiány" szintén kissé zavaros kép.
Mindazonáltal az életérzés átjön, és ebben a képi világban van potenciál - ha van még kedve dolgozni vele, azt javasolnám, csiszoljon még ezen a versen.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 0 |
|
