Vezsenyi Ildikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1121. 1120.
| 2025.11.26 18:32 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Elpirul (Kvázinő 0.1) prózaver
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Ildikó, ebből lehetne egy jó vers, de még sok helyütt pontatlan, pongyola. A téma karcos. Határokat feszeget, de még belefér. Kicsit öncélúnak érzem. Versbe írni nehéz.
"Na, megint, most már másodszor érzem, elpirulok.
Újabb fotót lövök el, "beleszerettem" ebbe a lányba,
de főleg azért, mert olyan kedves,
hogy kérésére vigyázhattam a csomagjára."
Azért olyan kedves, mert kérésére vigyázhatott a csomagjára vagy mert alapból kedves, de nem főleg azért szeretett bele, mert kérésére vigyázhatott a csomagjára, hanem, mert ez szimpátiát vált ki, ha kérésre történik? Vajon mi a bajom ezzel a mondattal? Kekeckedés? Nem hiszem..
"A mosdóba tőlem kéredzkedett ki.
Úgy zakatol a vérem, mint a világ tengernyi bűne.
Az első felvétellel véletlenül felvillantottam a vakut.
Nem gondoltam, hogy bekapcsolva hagytam.
Lehet, észrevette.
Azt sem tudtam, milyen gyorsan váltsak lapozgatásra.
Újabb fotó."
Itt megijedtem. Mi ez a sztori. Aztán rájövök, az ösztönök.. Rendben, elengedem.
"Ez már olyan, mint a szexuális izgalom,
pedig köze sincs hozzá.
Vagy a bűn és a szex egy kategória?
Még két fotó.
Kék bőröndje a csomagtartón.
A tündér kecses bal lába.
Amit most csinálok, nem érzelmi-pszichológiai.
Erkölcsi-etikai kérdés.
A tolerancia tőled, nagyon nagy kérés?"
Mintha a szerző polemizálna, kiszólna az olvasónak. Megmagyarázni szeretné a viselkedést, az olvasója számára is.
"Muronynál felállok, hogy készüljek a csabai leszállásra.
Visszafordulok, hogy elbúcsúzzam.
Rám néz, int, félmosollyal.
Az övé az enyémet tükrözi vissza.
Leszállás után találkozunk a peronon. Váratlanul.
Ez már egy szélesebb mosoly, a meglepetés ihlette mindkettőnknél.
Nem tudom miért gondoltam, hogy Romániába utazik a Doberdóval."
"Ez már egy szélesebb mosoly, a meglepetés ihlette mindkettőnknél."-egészen pongyola fogalmazás.
"Következő, s egyben utolsó találkozásom vele, hátulról történik, mikor kiszállok a liftből."
Hátulról történő találkozás. Itt megint a fogalmazással, a magyartalansággal, nyakatekertséggel van bajom.
"Ő a lépcsőn jött le.
És most megpillanthattam a fenekét,
hogy hogyan áll rajta a forrónadrág.
A combjai között rést harap a fény.
Igazi csontváz, és mégis gyönyörű, egyedi darab."
Vadászok, figyelem!
"A pályaudvar üvegén át szilajon tűz a tarkómra a nap.
Kár, hogy a fejemen nyáron soha nincs, most sincs kalap."
Ez a két sor a legjobb, legegyedibb. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 1119.
| 2025.11.26 17:48 | vezsenyi.ildiko@gmail.com -- re: meo | Elpirul (Kvázinő 0.1) prózaver
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett!
Köszönöm a meo-t.
A javaslataival így nézne ki a vers.
*
Na, megint, most már másodszor érzem, elpirulok.
Újabb fotót lövök el, "beleszerettem" ebbe a lányba,
de főleg azért, mert olyan kedves,
hogy kérésére vigyázhattam a csomagjára.
A mosdóba tőlem kéredzkedett ki.
Úgy zakatol a vérem, mint a világ tengernyi bűne.
Az első felvétellel véletlenül felvillantottam a vakut.
Nem gondoltam, hogy bekapcsolva hagytam.
Lehet, észrevette.
Azt sem tudtam, milyen gyorsan váltsak lapozgatásra.
Újabb fotó.
Ez már olyan, mint a szexuális izgalom,
pedig köze sincs hozzá.
Vagy a bűn és a szex egy kategória?
Még két fotó.
Kék bőröndje a csomagtartón.
A tündér kecses bal lába.
Amit most csinálok, nem érzelmi-pszichológiai.
Erkölcsi-etikai kérdés.
A tolerancia tőled, nagyon nagy kérés?
Muronynál felállok, hogy készüljek a csabai leszállásra.
Visszafordulok, hogy elbúcsúzzam.
Rám néz, int, félmosollyal.
Az övé az enyémet tükrözi vissza.
Leszállás után találkozunk a peronon. Váratlanul.
Ez már egy szélesebb mosoly, a meglepetés ihlette mindkettőnknél.
Nem tudom miért gondoltam, hogy Romániába utazik a Doberdóval.
Következő, s egyben utolsó találkozásom vele, hátulról történik, mikor kiszállok a liftből.
Ő a lépcsőn jött le.
És most megpillanthattam a fenekét,
hogy hogyan áll rajta a forrónadrág.
A combjai között rést harap a fény.
Igazi csontváz, és mégis gyönyörű, egyedi darab.
A pályaudvar üvegén át szilajon tűz a tarkómra a nap.
Kár, hogy a fejemen nyáron soha nincs, most sincs kalap.
Üdvözlettel: Vezsenyi Ildikó
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 1118. 1117. 1116.
| 2025.11.24 13:03 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Elpirul (Kvázinő 0.1) prózavers
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, szeretnivaló, őszinte szöveg, ezzel megnyert. Terjengőssége, szabad beszéde működik, ám az üresjáratokat mindenképp húzni javaslom, pl.: "Ez a vonat neve. Annyira tetszik", "Valami csata, mintha lett volna ott", "s fordult jobbra, előttem", "Ez is, mint az előző, váratlanul ért", alulról a hetedik sorban "És most", alulról a hatodik sorban "s".
"Csodálatom tárgya. Nincs hozzá fogható. Érinthetetlen" - e sor húzását is megfontolnám, érzésem szerint erősebb, izgalmasabb lenne, ha nem mondaná ki, hisz az eddigiek mind ezt a sort támasztják alá, sejtetik.
Az első sor picit körülményesen van megfogalmazva, javaslatom: "Na, megint, most már másodszor érzem, elpirulok"
Egyelőre várok a szavazattal. | | A fenti posztra érkezett válaszok: vezsenyi.ildiko@gmail.com | 1115.
| 2025.11.24 12:46 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Elpirul (Kvázinő 0.1) prózavers
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Nekem tetszik a csacsogóssága, persze a húzás minden versnek jót tesz, tehát érdemes átgondolni Tímea javaslatát. De valahogy számomra ez a bőbeszédűség itt nem hiba, inkább a vers lényegéhez tartozó tulajdonsága. a "A combjai között rést harap a fény" annyira nagyszerű sor, hogy megtapsolom, nekem az egész verset viszi magával. Gratulálok hozzá! Maradandónak szavazom, nem, mert tökéletes (tényleg nézze még át olyan szemmel, hol lehet metszegetni!), hanem mert élmény.
Üdvözli,
Kulin Bori | | A fenti posztra érkezett válaszok: vezsenyi.ildiko@gmail.com | 1114. 1113. 1112. 1111.
| 2025.11.14 15:18 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Ma, mai..
|
| Válasz erre | Kedves Vezsenyi Ildikó!
Van néhány nagyon hangulatos, megragadó képe (pl. a halacskák között felszínre emelkedő holttest), de közben sok a képzavar, érthetetlen mondat is (pl. "Két hétig nem hagyta el az környéken lakók arcát mosoly.", "Amikor ezt írom, a legjobban a leírás pontosságára ügyelek."). Összességében nem áll össze a szöveg egységes egésszé.
Ennek ellenére tetszik az ötlet, és szeretném további kísérletezésre bátorítani. Bár ennek az írásnak még vannak hiányosságai, sok ígéretes ötletet is látok benne.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 1110.
| 2025.11.08 14:11 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | A kiszolgáló
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Márk!
Köszönöm ezt a gyönyörűen megfogalmazott meo-t!
Boldoggá tesz és elteszem a legszebb emlégeim közé.
A marasztalás "csak" ráadás. :-)
Szeretettel: Ildikó | 1109. 1108.
| 2025.11.08 13:49 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | A kiszolgáló
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett!
Köszönöm a véleményét, az elismerését, az észrevételeit.
Amin szívesen változtatnék: a "kész volt meghalni is" -t mellőzném, mert az tényleg következik a szövegből.
Üdvözlettel: V. Ildkó
| 1107. 1106. 1105.
| 2025.11.03 12:07 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | A kiszolgáló
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Valóban erős vers! Büszke, pontos, eredeti, mégis archaikus a varázsa. Az első versszak utolsó két sora és a második versszak két kezdő sora az esztétikai szíve a szövegnek. És milyen erőteljesen dobog! Marasztalom.
Üdv.
Márk | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1104.
| 2025.11.02 20:58 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | A kiszolgáló
|
| Válasz erre | Ami a címet illeti: a beteg (többé-kevésbé tudattalanul) magának teremtett betegségére tudtommal a "fakticiózus" a legelterjedtebb kifejezés, esetleg a "Münchausen-szindróma". De anélkül is hatást gyakorol a vers, hogy konkrét diagnosztikai kifejezések metaforáira támaszkodnánk, hiszen elemi erővel érzékelteti azt a családi légkört, ami a pszichés túléléshez drasztikus megoldásokat követelt.
Némileg kilóg az "ez volt az ő '56-ja" sor, túl sablonosan kollektív hangoltságú. Szerintem viszont jól működik a "Ne vegyék már/Annyira készpénznek", köszönhetően a következő két sornak, ott van mögötte (többek között) az is, hogy a szülő mintha arctalan erőforrásnak tekintené a gyermekét saját álmai nagykereskedésében és jó értelemben hoz be egy kollektív szempontot. A lezárás népiessége (akárcsak a második versszak képei) eredeti, hatásos, nem erőltetett. Maraddal szavazok én is a versre. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1103.
| 2025.11.02 13:19 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | A kiszolgáló
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, erős. Öröm ilyen szövegekkel foglalkozni. Néhány észrevétel:
A címet mindenképp cserélném, nem igazán áll össze.
A harmadik versszak első sorában a "megálltak" szót javaslom "álltak"-ra cserélni, vagy áthelyezni a "szülei" után (szülei megálltak a küszöbön).
A "kész volt meghalni is" érzésem szerint gyengíti az előző sort - az 56-ból számomra egyértelműen adódik, emiatt húznám.
A "ne vegyék már / annyira készpénznek" picit kiugró nyelvileg, ahogy Péter is említi, átgondolni javaslom.
A vége nagyon erős. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1102.
| 2025.11.02 09:05 | Siska Péter - szerki -- meo | A kiszolgáló
|
| Válasz erre | Az első két versszakban, illetve az utolsó strófában elemi és sűrű, archaikus erejű képek villannak, a harmadikban és a negyedikben viszont megbillen a szöveg tónusa. Az '56-os utalás szerintem lehorgonyozza a verset a történelembe, elvágja az addigi mitikusságát, a "Ne vegyék már / annyira készpénznek" sorokban pedig prózába vált, ezeket átgondolnám. Ahogy a címet is. Nem rezonál a versszöveg anyagával. A "kiszolgáló fakszimile" kifejezést még nem hallottam, a neten rákeresve csak egy zavaros szcientológiai fogalmat találtam. Az olvasó ebből semmit sem kap, ez a cím nem hívja meg a szövegbe, poétikai értelemben nincs funkciója. Méltóbb cím illene fölé. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1101. 1100. 1099.
| 2025.11.01 20:32 | vezsenyi.ildiko@gmail.com -- re: meo | A kiszolgáló
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Marika!
Elírás a "magam", megköszönöm ha kijavítod.
A cím a "kiszilgáló fakszimile" kifejezésról lett leválasztva.
Ami annyit jelent, a betegségem magam teremtettem.
A lázadásom manifesztáciúja volt, ami helyzetem enyhülését célozta.
Eszköz volt tehát.
Köszönöm érdeklédésed és véleményed.
Üdvözlettel: Ildikó | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 1098. 1097.
| 2025.10.31 16:42 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A kiszolgáló
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Nagyon erős szöveg, a maradására szavazok, lényegileg nem is szólnék bele.
Csak néhány apróság... Az első versszakban a "kapta magam alá" gondolom elírás, nem szándékos játék a szavakkal.
Ha nagybetűkkel kezdi a sorokat, legyen mondatvégi írásjel. De lehet egy vers teljesen írásjel nélküli és nagybetű nélküli is.
Tényleg kukacoskodásnak tűnhet, viszont már nem egy szerkesztő kollegámtól hallottam, hogy ha meglátják, amint valaki év, hónap, nap szinten datálja a művét az csak amatőr lehet, és nem veszik komolyan. Nekem nincs ezzel bajom, csak gondoltam figyelmeztetem.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: vezsenyi.ildiko@gmail.com | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 |
|
