Vezsenyi Ildikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1138.
| 2026.05.23 11:13 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | TEREMTETT – TEREMTETTLEN
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Marika! Nem értem, miért gondoltad, hogy nem reagálok. Ha késve is, mindig reagálok. Ha nem reagálok, már nem élek.:-)
Jókat írsz a versről. Köszönöm.
A pár kérdéses dolgra válaszolva:
1. "Bergman jeleneteiből" - elfogadom, felesleges, hiszen az olvasóban (is) megjelenik a gondolat. Ha meg nem, így járt. :-)
2. "sem a Nyugat" - olyan mint a ping-pongban a "halós leütés". :-) Érzésre is olyan.
3. "ezért viszketek" - a szárnyaim tövénél
4. "A tevém így kifujt." - egyszerűen csak ez jött. Jól esett leírni. Miért ne?
Remélem kielégítenek a válaszaim!
Maradok szeretettel, Ildikó :-)
| 1137.
| 2026.05.13 13:06 | Fűri Mária - szerki -- meo | TEREMTETT – TEREMTETTLEN
|
| Válasz erre | Az, hogy az ihlető forrás megemlítődik, inkább jónak gondolom.
Izgalmas egy ilyen sokféle asszociációt mozgató versben elmerülni -- szórakozás, gondolkodás és feladat.
Egy-két sor zavar azért engem:
"Bergman jeleneteiből" -- a versszakból kiderül, elhagynám
"sem a Nyugat" -- idő előtt lerántja a verset a földre (aztán persze visszamegy)
"ezért viszketek" -- ezt nem értem, de lehet, csak nem ugrik be valami
"a tevém így kifújt" -- a kifújt túl szlenges ide
Gazdag vers, nekem ennyi észrevételem van hozzá, kíváncsi vagyok, mit reagálsz, reagálsz-e rá. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1136. 1135.
| 2026.05.06 20:39 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | TEREMTETT – TEREMTETTLEN
|
| Válasz erre | Ez tipikusan olyan vers, amire bár sokan könnyen rásüthetik az 'érthetetlenség' bélyegét, igazából szinte minden mozzanat követhető benne, csakhogy ezek néha annyira furfangosak, néha pedig annyira igénytelen-kényelmesek, hogy az olvasó nem igazán akar egyetérteni velük. Fel lehet fedezni például a "magam vagyok a víz/ ezért kell elfoglalnom a/ legmélyebb pontokat" váltásban a víz ezoterikus, alkímiai tulajdonságainak összekapcsolását a személyiség jellemzésével; míg a "már amelyiknek/ már akiének// ének" ugrás mintha a szabad ötletek jegyzékét imitálná. "hangokból/ suttogások/ és sikolyokból/ Bergmann jeleneteiből"- ez a humor pedig a slam poetryre emlékeztet, nem feltétlenül kellemes módon. Minél modernebb érzületű a nyájas olvasó, annál jobban élvezkedhet a kollázsosságban; ha van valami, ami a művészettörténet alakulása során kiszámíthatóan tendál egy bizonyos irányban, akkor az, azt hiszem, a heterogenitás nagyobb mértékű tolerálása és talán a heterogenitás igénye is. Azonban ebben a versben a váltások olyan súlytalanul önkényesnek érződnek néhol, hogy nehéz beleélni magamat.
Nem segít a felütés (különösen azzal, hogy ki is van írva, hogy "felütés")- egy ilyen hosszú vers esetében terhet ró az olvasóra, hogy végig összehasonlítgassa a megidézett szöveget. Itt már a második versszaktól fel is szabadul a vers, felmerül, hogy nem érné-e meg új, kisajátítottabb kezdetet keresni.
Meglátásom szerint jól működik a versben, hogy a harmadik versszak lelki tájra kalauzol, kicsit álomként is keretezve. Sajátos hangulatot teremt, hogy a sivatag-teve-karaván motívumok milyen gravitációs erővel húzzák maguk felé az asszociációkat. Alapvetően önkényesnek érződik, viszont ha nem erőszakoljuk magunkra azt a hozzáállást, hogy minél gyakrabban tér vissza egy- egy motívum, annál mélyebb és relevánsabb szimbolikával kell hogy rendelkezzen, akkor értékelhető sajátos textúraként. Különösen a "Holdon sült tevehúst eszem ha megéhezek/ holdon fakasztott tevevért iszom ha megszomjazom/ tevebundába burkolódzom éjben fagyban ha fázom" gyerekversekre emlékeztető motivikus önelégültsége vezet ilyen irányba. Az olvasó, bár a verskezdetben beavatást nyert a teve mint vizet hordozó állat szimbolikus mélységeibe, haladhat úgy is, hogy a tevénél való megragadásban ne a tevét, hanem a megragadottságot szemlélje, a görcsös visszatérések és kudarcra ítélt elszakadási kísérletek mintázatait mint az álomvilág és az a mögött álló bánat tüneteit.
Tetszetősen körvonalazott, jól követhető asszociációs erővonal van az utolsó versszakban; a "fonál [...] közted és közöttem", a köldökzsinór és a toronyból/erkélyből leeresztett lepedőkből összecsomózott kötél koherensen nőnek ki egymásból. A zárlat viszont hatásvadásznak érződik, amin a képversies kaszkád sem segít (újra// mielőtt// többé// nem// jön// el// a// hajnal).
Amiket egyenként kiragadva igazán erős megoldásoknak tartok, azok a "én csak ballagok/ kétlábú karaván"; "nézem a csonkokat/ a tarvágást a szíveden"; "felébredek arra hogy nem kiáltok". Ígéretesnek érzem a "a fájdalom legjobb alapanyaga boldogság" (de eredetibben kéne folytatni); "most üres tisztáson vércsapok lógnak" (remek neoavantgárd festmény lenne!); "...nyúlt elvékonyodott s bár elszakadt volna/ előbb vágtam el/ még időben mint egy köldökzsinórt" (bár a köldökzsinórosdi már lassan közhelyes pszichologizálássá válik, mint a "két félteke" az első versszakban).
Legkevésbé jónak a második verszzakot érzem, ez egyrészt rengeteg 'éji dalnak' nevezett nagyszabású műre apellál, másrészt Bergmanra, miközben nagyon kényelmes, kiszámítható asszociációk töltik ki. Mind az apellálás, mind a kis lépéses asszociációk cserben hagyják az olvasót, várakozásokat keltenek benne, amiket magának kell beteljesítenie.
Összességében múlikkal szavazok. Vannak továbbgondolásra érdemes részletek a műben, de ezzel a kompozícióval túl sok minden tompítja őket. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1134. 1133.
| 2026.03.23 16:54 | Siska Péter - szerki -- meo | A dal kirepül, a magány visszatér
|
| Válasz erre | Inkább ötletfüzér még ez, mint megkomponált vers. A legerősebb sorai szerintem azok, melyekben a testi tünetek jelentkeznek, ezek mintegy "földelik" az absztrakciókat (kár, hogy nem épülnek tovább), illetve amelyekben a lírai én önironikusan azt bizonygatja, hogy mennyire "autentikus" a magánya. Ebben az irányban lenne talán érdemes haladni vele, átgondolva a címet, elhagyva az ajánlást, hiszen a versnek nincs valódi kapcsolata az avantgárd hagyománnyal, Kassákkal. A cím és az ajánlás révén tudatosan parbeszédbe akar lépni a szöveg Kassák költészetével, ez olvasói elvárást is teremt, de csak retorikai hivatkozás marad. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1132. 1131. 1130.
| 2026.03.23 09:54 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | A dal kirepül, a magány visszatér
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, izgalmasnak ígérkező gondolatfolyam, viszont Tímeához csatlakozva bátorítanám, fésülje újra, engedjen nagyobb teret a szabad asszociációknak. Több lehetőség van itt, mint amennyit kihasznál, nyissa meg kicsit a versvilágot. A központozást is át kellene nézni. Egyébként határozottan szimpatikus fogás, hogy a szerző nevét használja fel a versben. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi | 1129.
| 2026.03.23 09:00 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A dal kirepül, a magány visszatér
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Minden tiszteletem, amiért Kassák Mesternek ajánlja a verset. Ám akár ha Kassák teljes munkásságát, akár ha az emblematikus "A ló meghal, a madarak kirepülnek" című verset vesszük alapul, egy neki címzett vers lehetne merészebb, eredetibb. Engedje el a fantáziáját és bánjon szabadon a nyelvvel!
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1128. 1127. 1126. 1125. 1124.
| 2026.01.19 18:31 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Próza Ma, mai..
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves V. Szabó Mátyás Szerkesztő Úr!
Egek! Elmaradt a válaszom. Bocsásson meg!
Köszönöm az elemzést, hogy részleteiben foglalkozott a szöveggel.
Sajnos nincs bennem annyi prózaírói ambíció, hogy javítsak rajta.
Én nem látom át annyira a dolgokat, mint Ön.
Túl meredek nekem ez a gradiens.
Azért, nagyon köszönöm a figyelmét és segítő szándékát.
Üdvözlettel: Vezsenyi Ildikó | 1123. 1122. 1121. 1120.
| 2025.11.26 18:32 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- re: meo | Elpirul (Kvázinő 0.1) prózaver
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Ildikó, ebből lehetne egy jó vers, de még sok helyütt pontatlan, pongyola. A téma karcos. Határokat feszeget, de még belefér. Kicsit öncélúnak érzem. Versbe írni nehéz.
"Na, megint, most már másodszor érzem, elpirulok.
Újabb fotót lövök el, "beleszerettem" ebbe a lányba,
de főleg azért, mert olyan kedves,
hogy kérésére vigyázhattam a csomagjára."
Azért olyan kedves, mert kérésére vigyázhatott a csomagjára vagy mert alapból kedves, de nem főleg azért szeretett bele, mert kérésére vigyázhatott a csomagjára, hanem, mert ez szimpátiát vált ki, ha kérésre történik? Vajon mi a bajom ezzel a mondattal? Kekeckedés? Nem hiszem..
"A mosdóba tőlem kéredzkedett ki.
Úgy zakatol a vérem, mint a világ tengernyi bűne.
Az első felvétellel véletlenül felvillantottam a vakut.
Nem gondoltam, hogy bekapcsolva hagytam.
Lehet, észrevette.
Azt sem tudtam, milyen gyorsan váltsak lapozgatásra.
Újabb fotó."
Itt megijedtem. Mi ez a sztori. Aztán rájövök, az ösztönök.. Rendben, elengedem.
"Ez már olyan, mint a szexuális izgalom,
pedig köze sincs hozzá.
Vagy a bűn és a szex egy kategória?
Még két fotó.
Kék bőröndje a csomagtartón.
A tündér kecses bal lába.
Amit most csinálok, nem érzelmi-pszichológiai.
Erkölcsi-etikai kérdés.
A tolerancia tőled, nagyon nagy kérés?"
Mintha a szerző polemizálna, kiszólna az olvasónak. Megmagyarázni szeretné a viselkedést, az olvasója számára is.
"Muronynál felállok, hogy készüljek a csabai leszállásra.
Visszafordulok, hogy elbúcsúzzam.
Rám néz, int, félmosollyal.
Az övé az enyémet tükrözi vissza.
Leszállás után találkozunk a peronon. Váratlanul.
Ez már egy szélesebb mosoly, a meglepetés ihlette mindkettőnknél.
Nem tudom miért gondoltam, hogy Romániába utazik a Doberdóval."
"Ez már egy szélesebb mosoly, a meglepetés ihlette mindkettőnknél."-egészen pongyola fogalmazás.
"Következő, s egyben utolsó találkozásom vele, hátulról történik, mikor kiszállok a liftből."
Hátulról történő találkozás. Itt megint a fogalmazással, a magyartalansággal, nyakatekertséggel van bajom.
"Ő a lépcsőn jött le.
És most megpillanthattam a fenekét,
hogy hogyan áll rajta a forrónadrág.
A combjai között rést harap a fény.
Igazi csontváz, és mégis gyönyörű, egyedi darab."
Vadászok, figyelem!
"A pályaudvar üvegén át szilajon tűz a tarkómra a nap.
Kár, hogy a fejemen nyáron soha nincs, most sincs kalap."
Ez a két sor a legjobb, legegyedibb. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki, Vezsenyi Ildikó | 1119.
| 2025.11.26 17:48 | vezsenyi.ildiko@gmail.com -- re: meo | Elpirul (Kvázinő 0.1) prózaver
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett!
Köszönöm a meo-t.
A javaslataival így nézne ki a vers.
*
Na, megint, most már másodszor érzem, elpirulok.
Újabb fotót lövök el, "beleszerettem" ebbe a lányba,
de főleg azért, mert olyan kedves,
hogy kérésére vigyázhattam a csomagjára.
A mosdóba tőlem kéredzkedett ki.
Úgy zakatol a vérem, mint a világ tengernyi bűne.
Az első felvétellel véletlenül felvillantottam a vakut.
Nem gondoltam, hogy bekapcsolva hagytam.
Lehet, észrevette.
Azt sem tudtam, milyen gyorsan váltsak lapozgatásra.
Újabb fotó.
Ez már olyan, mint a szexuális izgalom,
pedig köze sincs hozzá.
Vagy a bűn és a szex egy kategória?
Még két fotó.
Kék bőröndje a csomagtartón.
A tündér kecses bal lába.
Amit most csinálok, nem érzelmi-pszichológiai.
Erkölcsi-etikai kérdés.
A tolerancia tőled, nagyon nagy kérés?
Muronynál felállok, hogy készüljek a csabai leszállásra.
Visszafordulok, hogy elbúcsúzzam.
Rám néz, int, félmosollyal.
Az övé az enyémet tükrözi vissza.
Leszállás után találkozunk a peronon. Váratlanul.
Ez már egy szélesebb mosoly, a meglepetés ihlette mindkettőnknél.
Nem tudom miért gondoltam, hogy Romániába utazik a Doberdóval.
Következő, s egyben utolsó találkozásom vele, hátulról történik, mikor kiszállok a liftből.
Ő a lépcsőn jött le.
És most megpillanthattam a fenekét,
hogy hogyan áll rajta a forrónadrág.
A combjai között rést harap a fény.
Igazi csontváz, és mégis gyönyörű, egyedi darab.
A pályaudvar üvegén át szilajon tűz a tarkómra a nap.
Kár, hogy a fejemen nyáron soha nincs, most sincs kalap.
Üdvözlettel: Vezsenyi Ildikó
| | A fenti posztra érkezett válaszok: Tesch Gábor Ferenc - szerki | 1118. 1117. 1116.
| 2025.11.24 13:03 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Elpirul (Kvázinő 0.1) prózavers
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, szeretnivaló, őszinte szöveg, ezzel megnyert. Terjengőssége, szabad beszéde működik, ám az üresjáratokat mindenképp húzni javaslom, pl.: "Ez a vonat neve. Annyira tetszik", "Valami csata, mintha lett volna ott", "s fordult jobbra, előttem", "Ez is, mint az előző, váratlanul ért", alulról a hetedik sorban "És most", alulról a hatodik sorban "s".
"Csodálatom tárgya. Nincs hozzá fogható. Érinthetetlen" - e sor húzását is megfontolnám, érzésem szerint erősebb, izgalmasabb lenne, ha nem mondaná ki, hisz az eddigiek mind ezt a sort támasztják alá, sejtetik.
Az első sor picit körülményesen van megfogalmazva, javaslatom: "Na, megint, most már másodszor érzem, elpirulok"
Egyelőre várok a szavazattal. | | A fenti posztra érkezett válaszok: vezsenyi.ildiko@gmail.com | 1115.
| 2025.11.24 12:46 | Kulin Borbála - szerki -- meo | Elpirul (Kvázinő 0.1) prózavers
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Nekem tetszik a csacsogóssága, persze a húzás minden versnek jót tesz, tehát érdemes átgondolni Tímea javaslatát. De valahogy számomra ez a bőbeszédűség itt nem hiba, inkább a vers lényegéhez tartozó tulajdonsága. a "A combjai között rést harap a fény" annyira nagyszerű sor, hogy megtapsolom, nekem az egész verset viszi magával. Gratulálok hozzá! Maradandónak szavazom, nem, mert tökéletes (tényleg nézze még át olyan szemmel, hol lehet metszegetni!), hanem mert élmény.
Üdvözli,
Kulin Bori | | A fenti posztra érkezett válaszok: vezsenyi.ildiko@gmail.com | 1114. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 |
|
