| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Vezsenyi Ildikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1073.
| 2025.10.02 21:03 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Próza Ma, mai..
|
| Válasz erre | Régen töltöttek fel a dokkra ennyire konceptualista alkotást, amiben a különböző szövegtömbök párhuzamos valóságokként, jelentésekként feszültek egymásnak. A csillaggal elkülönített részeket nyilván eltérő módon kell befogadnunk, aztán ezeknek a befogadásoknak a tanulságát újabb olvasatként szembesítenünk. Egy ilyen megoldás nagyon sokat bíz az olvasóra, olyannyira, hogy az kedve szerint mindent is belemagyarázhat.
A közönség általában jobban preferálja az 'előre megrágott' alkotásokat, ahol azonosulni tud a nyelvi lelemények megszülésének aktusával, vagy együtt örvendezhet a szerzővel az addig kimondhatatlannak látszót kimondó formula megtalálásakor. Ebben a szövegben nincsenek ilyen örömök, illetve ha vannak is, azok csak apró részletekre korlátozódnak (pl. "Májusban kezdtek kiengedni a megdermedt szívek"), de a drámai központra, a két szövegtömb kapcsolatára már nem terjednek ki.
Elolvastam a "vendég" naplóban írt AI-elemzést. Ezzel az a baj, hogy egy-egy téma felbukkanását máris úgy veszi, mintha azt a témát meg is oldotta volna, mintha talált volna rá egy az eddigieknél kifejezőbb megfogalmazást, új perspektívába helyezte volna, vagy hasonlók, holott a legtöbb konfliktust sem kibontani, sem feloldani nem sikerült, illetve a témafelvetések között is kellene súlyozni. Egyelőre azt érzem, hogy túl sokat markol a szöveg, túl széttartó és nem formálja ikonikussá a részek jellegzetességeit. Viszont megragadó és ígéretes a kompozíció, az első rész apró megoldásai pedig néhol nagyon kifinomultak (pl. a már említett "Májusban kezdtek kiengedni a megdermedt szívek"), még ha itt-ott becsúszik egy-egy öncélú ötlet is ("...a furgon, angolul a "the van"
eltünt a 6. szám elől."). | 1072. 1071.
| 2025.10.02 20:45 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Próza Ma, mai..
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Miklóssi Szabó István Szerkesztő Úr!
Az a baj vele, hogy nem hasonlít az enyémre. :-)
Mondanám, de van más is.
Ez egy szándékosan elrontott szövegnek tűnik. Nincs felépítve. Abszurdba hajló a vége.
De a fő gondolat, hogy egy nélkúlözést ismerő ember, hamarább megosztja a keveset, ami van neki, mint egy jómódú a sokat, megállja a helyét. Persze vannak kivételek.
És nem csak Amerikában.
Én a szegénységet nem keverném össze a nyomorral.
Aki dolgozik, lehet szegény, de nem fog nyomorogni.
Párhuzam.
Ha azt szeretnéd, hogy valami biztosan el legyen végezve, bízd egy elfoglalt emberre!
Ezek jutottak eszembe a szöveggel kapcsolatban
Legyen szép esténk!
| | A fenti posztra érkezett válaszok: miklossiszaboistvan@gmail.com | 1070.
| 2025.10.02 18:14 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Próza Ma, mai..
|
| Válasz erre | Kedves Versényi Ildikó, mi a baj az ilyen prózával?
"Már-már úgy látszott, hogy kénytelen leszek a legszegényebbekhez menni ennivalóért. A legszegényebbek jelentik az éhes csavargó utolsó menedékét. A legszegényebbre mindig lehet számítani. Sose küldik el az éhezőt. Újra meg újra szerte az Egyesült Államokban megtagadták tőlem az ennivalót a nagy házban, fenn a hegyen; és mindig kaptam ennivalót lenn a pataknál vagy a mocsárnál, a kicsi kalyibában, ahol ronggyal tömködték be a törött ablakokat, s a fáradt arcú anyát megtörte a munka. Ó, ti jótékonysághajhászók! Menjetek a szegényekhez, és tanuljatok tőlük, mert csak a szegények jótékonyak. Ők nem osztogatják, de meg sem tagadják feleslegüket. Nekik nincsen feleslegük. Csak adnak, soha meg nem tagadják azt, ami pedig maguknak is kell, gyakran keservesen kell. Ha csontot löksz a kutyának, még nem vagy jótékony. Akkor vagy jótékony, ha megosztod a csontot a kutyával, pedig magad is éppoly éhes vagy, mint a kutya." | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1069. 1068.
| 2025.05.30 07:54 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Egycsokorban
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gábor!
Köszönöm a részletes elemzését. Csak az erőltettséggel nem értek egyet. Az első szakasz után az álmaimat írtam le. Erőltetett álmokról még nem hallottam, csak arról, hogy az álmokat érdemes feljegyezni, és elemezni. Persze az az én ötletem, hogy nyilvánosságra hozzam, meg- mutassam másoknak. De volt már nem egy olyan álmom, ami maradós verssé írta magát. S persze olyan is, ami nem. Például ez is.
Még egyszer köszönöm a meót. Sok hasznos tanácsot találtam benne.
Igyekszem felhasználni.
Legyeb szép napunk!
Üdvözlettel: Vezsenyi Ildikó | 1067.
| 2025.05.25 23:39 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Egycsokorban
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Ez semmiképpen sem egy verscsokor, hanem naplóbejegyzéseknek álcázott gondolat töredékek, amik túlontúl erőltetettek ahhoz, hogy az olvasó komolyan vehesse. Szándékoltan erőltetettek, mert "verset akart írni" pár jónak tűnő gondolatfoszlányból.. Pedig JA óta tudjuk, hogy "amikor verset ír az ember/nem írni volna jó"..
Az első darab jól indul. Ennek a fajta prózai verselésnek is van helye és érvénye a költészetben. Kíváncsian vártam ez első három sor után, hogy mi következik, hogyan tudja ezt kibontani, tovább vinni, mennyire lesz "érdekes", mivel tudja fenntartani a figyelmét az olvasónak, hogyan csap át a szöveg ebből a triviális prózaiságból valódi költészetbe. De az igazat megvallva csalódnom kellett. Mert semmi versszerű nincs ebben a részletben. Leginkább egy naplóbejegyzés, köznapi önreflexió. És lehetne ez amúgy annak ellenére hiteles és jó, hogy köznapi, triviális, egyszerű, prózaibb, de sajnos azt kell mondjam, nincs meg az eszköztára ehhez. Gondolatcsokor, semmint verscsokor.
"Elég volt egy ételből, de még szeretném a számban tartani az ízét, ezért tovább eszem"-Ez a sor is eléggé sután fogalmazott. Ámbár érteni vélem a mögöttes gondolatot. Ha azt mondja valaki, hogy azért tartja tovább az ételt a szájában, hogy az ízeket minél jobban kiismerje, akkor ezt el tudom fogadni. Akár erre a gondolatra egy verset is fel lehet húzni. De így suta és homályos.
Az első hosszabb szövegrészlet után elkezd töredezni és ezzel együtt kevésbé érdekesnek hatni az írás. A második "naplórészlet" követi a harmadik, melynek utolsó sora "Valami ezer volt, amin a gyerekekkel osztozkodtunk. Azt számolgattam. Az egyharmad részt." számomra értelmezhetetlen is. Egyébként az egész szöveg számonkérhető ami a fogalmazásbeli, nyelvhelyességi hibákat illeti.
"A férjem a barna munkásruhájában fekve fűrésszel a kezében dolgozott.
A fűrész foga bekapta a ruháját, a nadrágja szárát.
Drukkoltunk, hogy ne legyen baj, de hirtelen késő lett, mert láttuk hogy a fűrész levágta a bal lábát. Nem vérzett."
Ha ez egy álom-leírás lenne, talán egy jól megírt versben még el is tudnám fogadni, de így számomra teljesen hiteltelen és mondhatni? nevetséges a kép. Amúgy itt miért fontos a barna színű ruha? Van valami jelentősége, jelentése?
Ildikó, nem boncolgatom tovább, felesleges. Inkább megpróbálnám ösztönözni, hogy ne csak ötletecskékből, felsejlő gondolatokból "próbáljon" verset írni. És versben hazudni vagy "nagyot mondani" még jó költőknek is nehéz. Olvasson több kortárs költőt, mert ennek a fajta prózai verselésnek is van érvénye. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1066. 1065. 1064. 1063. 1062. 1061.
| 2025.03.31 09:01 | piciluca@gmail.com -- hm
|
| Válasz erre |
Ildikó a versed jó! Szerintem nagyon is..
Kerdeném, hogy a túlírt miért túlírt? Én is megkaptam ezt..
De sosem magyarázta el senki, így: Túlírtnak érzem..
Mindegy mi lesz, ez a vers jó! Ez te vagy. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1060.
| 2025.03.30 23:31 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | kép sor(s)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Köszönöm a meo-t.
Segítenél abban, hogy mit gondolsz, hogyan lehetne harmonikusan kifejezni a diszharmóniát, és mi lehet felesleges benne, hozzá?
Gondolkodom.
Szeretettel: Ildikó | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 1059. 1058. 1057. 1056. 1055. 1054. 1053. 1052. 1051. 1050. 1049.
| 2024.05.12 15:11 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Hallgatok
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Jó a meglátásod. Köszönöm a törődést.
Ha a verseimre vonatkoztatom a lelkiállapotom, akkor mondhatom, így van, jól látod. Amilyen a lelkiállapotom, olyan versekre bukkanok a jegyzeteim között.
A mostanit viszont frissen írtam.
Én nem a verseimen akarok dolgozni, hanem magamon, a verseimmel. (Is.)
Jobban leszek, jobban írok.
És kíváncsi vagyok a véleményetekre, mert támpontot ad.
S néha megörülök, néha kedvemet szegem vele. De újraéledek.
Szeretettel és köszönettel: Ildikó | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 |
|
|
