Vezsenyi Ildikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1111.
| 2025.11.14 15:18 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Ma, mai..
|
| Válasz erre | Kedves Vezsenyi Ildikó!
Van néhány nagyon hangulatos, megragadó képe (pl. a halacskák között felszínre emelkedő holttest), de közben sok a képzavar, érthetetlen mondat is (pl. "Két hétig nem hagyta el az környéken lakók arcát mosoly.", "Amikor ezt írom, a legjobban a leírás pontosságára ügyelek."). Összességében nem áll össze a szöveg egységes egésszé.
Ennek ellenére tetszik az ötlet, és szeretném további kísérletezésre bátorítani. Bár ennek az írásnak még vannak hiányosságai, sok ígéretes ötletet is látok benne.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 1110.
| 2025.11.08 14:11 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | A kiszolgáló
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Márk!
Köszönöm ezt a gyönyörűen megfogalmazott meo-t!
Boldoggá tesz és elteszem a legszebb emlégeim közé.
A marasztalás "csak" ráadás. :-)
Szeretettel: Ildikó | 1109. 1108.
| 2025.11.08 13:49 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | A kiszolgáló
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett!
Köszönöm a véleményét, az elismerését, az észrevételeit.
Amin szívesen változtatnék: a "kész volt meghalni is" -t mellőzném, mert az tényleg következik a szövegből.
Üdvözlettel: V. Ildkó
| 1107. 1106. 1105.
| 2025.11.03 12:07 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | A kiszolgáló
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Valóban erős vers! Büszke, pontos, eredeti, mégis archaikus a varázsa. Az első versszak utolsó két sora és a második versszak két kezdő sora az esztétikai szíve a szövegnek. És milyen erőteljesen dobog! Marasztalom.
Üdv.
Márk | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1104.
| 2025.11.02 20:58 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | A kiszolgáló
|
| Válasz erre | Ami a címet illeti: a beteg (többé-kevésbé tudattalanul) magának teremtett betegségére tudtommal a "fakticiózus" a legelterjedtebb kifejezés, esetleg a "Münchausen-szindróma". De anélkül is hatást gyakorol a vers, hogy konkrét diagnosztikai kifejezések metaforáira támaszkodnánk, hiszen elemi erővel érzékelteti azt a családi légkört, ami a pszichés túléléshez drasztikus megoldásokat követelt.
Némileg kilóg az "ez volt az ő '56-ja" sor, túl sablonosan kollektív hangoltságú. Szerintem viszont jól működik a "Ne vegyék már/Annyira készpénznek", köszönhetően a következő két sornak, ott van mögötte (többek között) az is, hogy a szülő mintha arctalan erőforrásnak tekintené a gyermekét saját álmai nagykereskedésében és jó értelemben hoz be egy kollektív szempontot. A lezárás népiessége (akárcsak a második versszak képei) eredeti, hatásos, nem erőltetett. Maraddal szavazok én is a versre. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1103.
| 2025.11.02 13:19 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | A kiszolgáló
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, erős. Öröm ilyen szövegekkel foglalkozni. Néhány észrevétel:
A címet mindenképp cserélném, nem igazán áll össze.
A harmadik versszak első sorában a "megálltak" szót javaslom "álltak"-ra cserélni, vagy áthelyezni a "szülei" után (szülei megálltak a küszöbön).
A "kész volt meghalni is" érzésem szerint gyengíti az előző sort - az 56-ból számomra egyértelműen adódik, emiatt húznám.
A "ne vegyék már / annyira készpénznek" picit kiugró nyelvileg, ahogy Péter is említi, átgondolni javaslom.
A vége nagyon erős. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1102.
| 2025.11.02 09:05 | Siska Péter - szerki -- meo | A kiszolgáló
|
| Válasz erre | Az első két versszakban, illetve az utolsó strófában elemi és sűrű, archaikus erejű képek villannak, a harmadikban és a negyedikben viszont megbillen a szöveg tónusa. Az '56-os utalás szerintem lehorgonyozza a verset a történelembe, elvágja az addigi mitikusságát, a "Ne vegyék már / annyira készpénznek" sorokban pedig prózába vált, ezeket átgondolnám. Ahogy a címet is. Nem rezonál a versszöveg anyagával. A "kiszolgáló fakszimile" kifejezést még nem hallottam, a neten rákeresve csak egy zavaros szcientológiai fogalmat találtam. Az olvasó ebből semmit sem kap, ez a cím nem hívja meg a szövegbe, poétikai értelemben nincs funkciója. Méltóbb cím illene fölé. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1101. 1100. 1099.
| 2025.11.01 20:32 | vezsenyi.ildiko@gmail.com -- re: meo | A kiszolgáló
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Marika!
Elírás a "magam", megköszönöm ha kijavítod.
A cím a "kiszilgáló fakszimile" kifejezésról lett leválasztva.
Ami annyit jelent, a betegségem magam teremtettem.
A lázadásom manifesztáciúja volt, ami helyzetem enyhülését célozta.
Eszköz volt tehát.
Köszönöm érdeklédésed és véleményed.
Üdvözlettel: Ildikó | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 1098. 1097.
| 2025.10.31 16:42 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A kiszolgáló
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Nagyon erős szöveg, a maradására szavazok, lényegileg nem is szólnék bele.
Csak néhány apróság... Az első versszakban a "kapta magam alá" gondolom elírás, nem szándékos játék a szavakkal.
Ha nagybetűkkel kezdi a sorokat, legyen mondatvégi írásjel. De lehet egy vers teljesen írásjel nélküli és nagybetű nélküli is.
Tényleg kukacoskodásnak tűnhet, viszont már nem egy szerkesztő kollegámtól hallottam, hogy ha meglátják, amint valaki év, hónap, nap szinten datálja a művét az csak amatőr lehet, és nem veszik komolyan. Nekem nincs ezzel bajom, csak gondoltam figyelmeztetem.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | | A fenti posztra érkezett válaszok: vezsenyi.ildiko@gmail.com | 1096.
| 2025.10.30 23:58 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Talonba' még egyszer (vált.)
|
Válasz erre
Előzmény | Javítás
Még válaszolnom is nehéz, nem hogy egy Önnek tetsző verset írni a szövegből.
A pingálás egy épület helyiségeinek kifestését jelenti, szobafestő-mázoló által, akit felénk piktornak hívnak.
Innen a pingálás szó.
A Biblia és a megtérés szavak, nagyon is időszerűek az én esetemben.
Lenne egy nekem is, Önnek is tetszőbb változat, de azt nem én írnám.
V. Ildikó | 1095.
| 2025.10.30 23:52 | Vezsenyi -- re: meo | Talonba' még egyszer (vált.)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Nikolett!
Köszönöm a véleményét!
Még válaszolnom is nehéz, nem hogy egy önnek tetsző verset írni a szövegből.
A pingálás egy épület helyiségeinek kifestését jelenti, szobafestő-mázoló által, akit felénk piktornak hívnak.
Innen a pingálás szó.
A Biblia és a megtérés szavak, nagyon is időszerűek az én esteben.
Lenne egy Önnek tetszöbb változat is, de azt nem írnám.
Üdvözlettel: V. Ildikó
| 1094.
| 2025.10.30 23:31 | Vezsenyi -- re: meo | Talonba' még egyszer (vált.)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Marika!
Neked öntöm ki a lelkem.
Eldőlt a vers sorsa, múlikba sorolódot.
Izgatni kezdhetne a dolog, tudnék e belőle maradósat írni.
De nem ez történik.
Kaptam két, elkedetlenítő kritikát. Egyik sem inspiráló számomra.
A tied viszont feltölt. Szivemet melengeti, még ha nem is ez a célja. Nem szívja ki a levegőt alólam. (Rögtön tudtam is egy sorvégen változtatni. Az is egy rím lett.) :-)
A koncepción viszont nem, mert nincs koncepció. Ez a szöveg, annyira megélt és keresetlen, hogy nehéz rajta változtatnom.
Még ha átírnám, még ha maradandó lenne is belőle, nem biztos hogy boldoggá tenne. Mint, ahogy a Több mint egyke átírása sem tett azzá. Meglepődve tapasztaltam. Rádöbbentett, nem a maradás a célom, hanem az, hogy boldog legyek. S mivel, vagy "igazam" van, vagy boldog vagyok, mert magamnak meg tudok felelni, akkor leszek boldog, ha hűen adom vissza azt a vágyat, hogy az életben kapott sz.rból tejszínhabot csináljak. S még élvezzem is közben.
Köszönöm a véleményed.
Jó éjt kívánok!
| 1093.
| 2025.10.30 19:42 | Fűri Mária - szerki -- meo | Talonba' még egyszer (vált.)
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Lélektanilag hiteles. A talonba' tartás elég hitvány húzás, akár mi, akár velünk követjük/követik el. Az eleje kicsit kapkodós, miközben a keményített fehér masni költői és látványos.
Jól érzed, hogy kell egy lezárás a végére, de nem célszerű a megtérést és bibliát behozni, még akkor sem, ha a versbeszélő lelki kínjai az ő szempontjából kozmikus méretűek; kívülről, az olvasó felől nézve mindez túlzásnak tűnik, itt a szövegben legalábbis. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi | 1092.
| 2025.10.30 18:53 | Vezsenyi -- re: meo | Talonba' még egyszer (vált.)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gyuri!
Huh! Lehet, hogy mind igaz! Lehet, hogy csak a fele. :-) Mindenestre köszönöm, hogy véleményzted.
Legyen szép esténk! | 1091.
| 2025.10.28 15:08 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Talonba' még egyszer (vált.)
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó, az első versszak kicsit túlírt, előbb az ágy alatt vagyunk tollal, majd hirtelen egy sötét kamrába csöppenünk, pingálunk - ezeket tisztázni javaslom, következetesen végigvezetni a képet. A pingálásról nekem pl. az ecset és a festék jut eszembe, ami egy más jelentésréteget, érzületet hív be (egyébként nincs baj ezzel, ha következetesen működtetjük, ha van alapja). A lángja-masnijába összecsengés talán véletlen, de zavaró.
Összességében az a gondom, hogy nem lép túl egy belső monológon, nem manifesztálódik verssé. Az utolsó két sor első olvasatra úgy tűnik, fölemeli, de valójában csak az emelkedettebb szavak (megtérés, Biblia) okozzák ezt az érzetet, nincs valódi alapja. Újragondolnám, erősebb, eredetibb képeket hívnék be, melyek valamiképpen túllépnek a hétköznapi kifejezésmódon, vagy valamennyire ellenspontozzák azt. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi, Vezsenyi Ildikó | 1090.
| 2025.10.27 17:31 | Farkas György - szerki -- meo | Talonba' még egyszer (vált.)
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó! Sztem túl van írva, és nem érzem az igazi poézist, köznapi kijelentésekkel van teli. A zárás is gyenge, semmit nem mond, amit ne tudnék, elnagyolt és hatásvadász, lusta, nincs kidolgozva. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi | 1089. 1088.
| 2025.10.20 00:20 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Próza Ma, mai..
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Márk!
De örülök, hogy írt!
Megfogadtam a tanácsait.
És tetszett.
Még akkor átírtam.
Íme:
2023.11.14.
Visszamentünk arra a helyre, ahol utoljára láttam az általam készített videókon Abi fején azt a békési piacon vásárolt puha, pamut sapkát, amit valószínűleg akkoriban hagytunk el, mert azóta sem akadt a kezembe..
Rozsdás cicát tavaly ilyen tájt láttuk utoljára.
Ahogy a térdnadrágos postásunkat is, akinek mindíg volt hozzánk pár számomra hellyel-közzel érthető szava.
Játszódhatna egy novellám a LARKINSON AVENUE -n, ahol most sétálunk Abivel.
A történet része egy fekete furgon, egy vörös nagytestű macska és egy alsónadrágban, gumicsizmában télvíz idején otthonról elszökött kisgyerek.
Lehetne szőke, lehetne szeplős és lehetne kisfiú. Pár nap mulva egy picike, de mély kerti tóban, piros halacskák között készült felvetni a víz.
A bokrok eltakarták. Hogy hogyan kerülhetett oda? Nincs rá magyarázat.
A furgon tíz napig állt a ház előtt.
Senki nem tudta kié, hiába kérdezgették egymást az emberek.
NURSERY CLOSE volt az utca neve ahonnan a kifiú egyszerűen csak kisétált az ajtón. Mire meglett a kis tetem, a furgon,
eltünt a 6. szám elől.
Egy-két nap és belepték a kis tavat a vágott virágok.
Egy hétig üresek voltak a játszóterek.
Két hétig nem hagyta el az környéken lakók arcát mosoly. A párok némán sétálgattak az útcákon.
A rendőrségnek fél évbe telt, míg a keresett személyt megtalálta. Májusban kezdtek kiengedni a megdermedt szívek. A játszótéren újra megjelentek a hancúrozó gyerekek. Novemberben letelt a gyászév.
Már csak a tónál elhelyezett koszorúk árulkodtak az esetről. | 1087. 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 |
|
