Vezsenyi Ildikó
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1068.
| 2025.05.30 07:54 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Egycsokorban
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Gábor!
Köszönöm a részletes elemzését. Csak az erőltettséggel nem értek egyet. Az első szakasz után az álmaimat írtam le. Erőltetett álmokról még nem hallottam, csak arról, hogy az álmokat érdemes feljegyezni, és elemezni. Persze az az én ötletem, hogy nyilvánosságra hozzam, meg- mutassam másoknak. De volt már nem egy olyan álmom, ami maradós verssé írta magát. S persze olyan is, ami nem. Például ez is.
Még egyszer köszönöm a meót. Sok hasznos tanácsot találtam benne.
Igyekszem felhasználni.
Legyeb szép napunk!
Üdvözlettel: Vezsenyi Ildikó | 1067.
| 2025.05.25 23:39 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Egycsokorban
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Ez semmiképpen sem egy verscsokor, hanem naplóbejegyzéseknek álcázott gondolat töredékek, amik túlontúl erőltetettek ahhoz, hogy az olvasó komolyan vehesse. Szándékoltan erőltetettek, mert "verset akart írni" pár jónak tűnő gondolatfoszlányból.. Pedig JA óta tudjuk, hogy "amikor verset ír az ember/nem írni volna jó"..
Az első darab jól indul. Ennek a fajta prózai verselésnek is van helye és érvénye a költészetben. Kíváncsian vártam ez első három sor után, hogy mi következik, hogyan tudja ezt kibontani, tovább vinni, mennyire lesz "érdekes", mivel tudja fenntartani a figyelmét az olvasónak, hogyan csap át a szöveg ebből a triviális prózaiságból valódi költészetbe. De az igazat megvallva csalódnom kellett. Mert semmi versszerű nincs ebben a részletben. Leginkább egy naplóbejegyzés, köznapi önreflexió. És lehetne ez amúgy annak ellenére hiteles és jó, hogy köznapi, triviális, egyszerű, prózaibb, de sajnos azt kell mondjam, nincs meg az eszköztára ehhez. Gondolatcsokor, semmint verscsokor.
"Elég volt egy ételből, de még szeretném a számban tartani az ízét, ezért tovább eszem"-Ez a sor is eléggé sután fogalmazott. Ámbár érteni vélem a mögöttes gondolatot. Ha azt mondja valaki, hogy azért tartja tovább az ételt a szájában, hogy az ízeket minél jobban kiismerje, akkor ezt el tudom fogadni. Akár erre a gondolatra egy verset is fel lehet húzni. De így suta és homályos.
Az első hosszabb szövegrészlet után elkezd töredezni és ezzel együtt kevésbé érdekesnek hatni az írás. A második "naplórészlet" követi a harmadik, melynek utolsó sora "Valami ezer volt, amin a gyerekekkel osztozkodtunk. Azt számolgattam. Az egyharmad részt." számomra értelmezhetetlen is. Egyébként az egész szöveg számonkérhető ami a fogalmazásbeli, nyelvhelyességi hibákat illeti.
"A férjem a barna munkásruhájában fekve fűrésszel a kezében dolgozott.
A fűrész foga bekapta a ruháját, a nadrágja szárát.
Drukkoltunk, hogy ne legyen baj, de hirtelen késő lett, mert láttuk hogy a fűrész levágta a bal lábát. Nem vérzett."
Ha ez egy álom-leírás lenne, talán egy jól megírt versben még el is tudnám fogadni, de így számomra teljesen hiteltelen és mondhatni? nevetséges a kép. Amúgy itt miért fontos a barna színű ruha? Van valami jelentősége, jelentése?
Ildikó, nem boncolgatom tovább, felesleges. Inkább megpróbálnám ösztönözni, hogy ne csak ötletecskékből, felsejlő gondolatokból "próbáljon" verset írni. És versben hazudni vagy "nagyot mondani" még jó költőknek is nehéz. Olvasson több kortárs költőt, mert ennek a fajta prózai verselésnek is van érvénye. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1066. 1065. 1064. 1063. 1062. 1061.
| 2025.03.31 09:01 | piciluca@gmail.com -- hm
|
| Válasz erre |
Ildikó a versed jó! Szerintem nagyon is..
Kerdeném, hogy a túlírt miért túlírt? Én is megkaptam ezt..
De sosem magyarázta el senki, így: Túlírtnak érzem..
Mindegy mi lesz, ez a vers jó! Ez te vagy. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1060.
| 2025.03.30 23:31 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | kép sor(s)
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Köszönöm a meo-t.
Segítenél abban, hogy mit gondolsz, hogyan lehetne harmonikusan kifejezni a diszharmóniát, és mi lehet felesleges benne, hozzá?
Gondolkodom.
Szeretettel: Ildikó | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 1059. 1058. 1057. 1056. 1055. 1054. 1053. 1052. 1051. 1050. 1049.
| 2024.05.12 15:11 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Hallgatok
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Rita!
Jó a meglátásod. Köszönöm a törődést.
Ha a verseimre vonatkoztatom a lelkiállapotom, akkor mondhatom, így van, jól látod. Amilyen a lelkiállapotom, olyan versekre bukkanok a jegyzeteim között.
A mostanit viszont frissen írtam.
Én nem a verseimen akarok dolgozni, hanem magamon, a verseimmel. (Is.)
Jobban leszek, jobban írok.
És kíváncsi vagyok a véleményetekre, mert támpontot ad.
S néha megörülök, néha kedvemet szegem vele. De újraéledek.
Szeretettel és köszönettel: Ildikó | | A fenti posztra érkezett válaszok: Bak Rita - szerki | 1048.
| 2024.05.07 22:46 | Bak Rita - szerki -- meo | Hallgatok
|
| Válasz erre | Kedves Ildikó!
Egyfajta dacot, ellenállást érzek a versedben.
Mintha az előzőleg feltöltött versedre, verseidre adott reakciók kissé megviseltek volna.
Mintha ezek az érzéseid gyűrűznének tovább.
Szerintem ne a dacból írt verseidet erőltesd, bár jó, hogy ezt a költeményt "kiírtad" magadból. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 1047.
| 2024.05.04 13:03 | Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Énekek énnékem
|
Válasz erre
Előzmény | Mert ő nekem istenfélelmet szeretett volna átadni,
mint amit vesszővel vertek papok gyermekek tenyerecskéibe, körmöcskéibe, s nem Isten szeretetét továbbították kis fejek gyöngéd simogatásaként, amit így anyukám is alig érezhetett.
Isten tudja, miért. Talán mert félárvaként fél gondviselést kapott, ezért kellett a sorsát a maga kezébe vennie.
S ehhez szegődött társul Apukámhoz.
Én mint gyermekük kudarcot vallottam.
Mint feleség kudarcot vallottam, mint népművelő kudarcot vallottam, mint vállalkozó kudarcot vallottam, mint anya kudarcot vallottam, mint nagyszülő kudarcot vallok.
Mint szerető kudarcot vallottam.
Mint író, mint költő, mint ember, kudarcot vallottam.
Nagyon nagy szükségem van hát Isten kegyelmére.
És most kapar a torkom, nem tudok aludni, ég és száraz a szemem, mert nem tudok sírni sem, de ha mégis elaludnék nagy nehezen, úgy horkolnék, mint akiben még nagyon sok mondanivaló maradt.
Köszönöm kedves István, hogy megmutatta.
Mostmár látom én is.
Lelki vakság amiben szenvedek.
Nem lustaságból nem teszek erőfeszítést a szövegeim javítására.
Hanem mert más (volt) a stratégiám.
Szeretettel: Ildikó
| 1046. 1045. 1044.
| 2024.04.17 10:36 | Köves István - szerki -- meo | Énekek énnékem
|
| Válasz erre | A vers ebben a szövegben ott kezdődik, hogy "Mert ő nekem", és ott végződik, hogy "maradt."
A többi körülötte próza - olyan, amilyen.
A magukra adó költők ilyenkor munkába fognak, alkotó munkába. Nem könnyű mesterség. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Vezsenyi Ildikó | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 |
|
