| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
Varga Mátyás
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
3. 2.
| 2007.09.22 07:47 | 2000. -- 2006. május
|
| Válasz erre |
Varga Mátyás
A leghosszabb úton. haza
már az, hogy kérdés nélkül visszalépsz. mint aki
valamit ottfelejtett: öltözõben edzés után. sálat
vagy kesztyût. – mert kell-e, hogy kimondd, vagy
hogy rólad. vagy hogy újra. amikor visszalépsz,
akkor úgyis már máshová. hiába találsz mindent
ugyanúgy. még ugyanazt a gõzt is akár. az
izzadság- és szappanszagot. tudod, hogy semmi.
de odajutni így kell. és kell még, hogy az üres
szekrényig. vissza is. – bár jól emlékszel: ma nem
hoztál kesztyût. és hogy a sál sem. – aztán szó
nélkül. ki az utcára. a ritkuló téli levegõre. és a
leghosszabb úton. haza. kitérõkkel, de ütemesen.
persze, megállás nélkül. – mert hagyni kell. mint
jég alatt. lassan hullámozni. minden értelem
nélkül. az üres szekrénynél többet. hogy a
szavakat megóvd. vagy a szavaktól. – azt
szeretnéd. hogy sokáig tartson az út. és hogy
otthon. – mert annyi mindentõl függ az élet.
Ni Zan* a fájdalomról
nem beszéltél errõl. – sem hogy a pocsolyák itt
estére visszafagynak. és késõ délután sûrûbb a sár.
– de most kimondatlanul is utoljára megyünk.
ahogy egymás mellett, mint idáig. vagy majdnem.
mert te már inkább lemaradva. látszólag
figyelmetlenül. mintha valamit nem. vagy már
lehetetlen volna másként. csak szótlan
megszokásból és oldalra nézve. – sokszor még
egymás mellett ugyan. vagy egymáshoz közel. a
másik érintését, tekintetét mégis hirtelen
kikerülve. utoljára és egyre könnyebben. – mert
lassan dermed a sár, üregesre fagynak a
pocsolyák. – és nem beszélsz már. nem a
fájdalomról. mert az. úgyis vagy több vagy
kevesebb. de szinte mindig hazugság.
* Ni Zan (1301–1374) a Jüan-idoszak egyik legjelentosebb kínai festoje. Nagy vagyona kezdetben lehetové tette számra, hogy távol tartson magától mindent, ami közönséges. Az emberektol, politikai eseményektol visszavonulva élt birtokain, kizárólag barátait fogadta, könyveket és mutárgyakat gyujtött. A mongol megszállás alatt azonban már csak úgy tudta továbbra is fenntartani belso szabadságát, hogy vagyonát szétosztotta, és élete utolsó tíz évében otthontalanul vándorolt. Sok idot töltött különféle buddhista kolostorokban, de amikor a Kék Folyón vagy a Nagy Tavon utazott, hosszabb ideiig is a szabad ég alatt vagy csónakban lakott. Képein újra és újra ugyanazt a tájat festi. | 1.
| 2007.03.18 23:12 | szj -- a leghosszabb út
|
| Válasz erre | a litera.hu-ról:
A kötet verseinek többsége elõbb jelent meg idegen nyelven, mint magyarul. Az új kötetet a francia és a német fordító szavaival ajánljuk olvasóink figyelmébe: „Megmaradni éhesnek, befejezetlennek, elfogadni az emberi végességet, de mégis továbbmenni, és fáradhatatlanul kutatni, nyitottan, végtelenül nyitottan lehetõségeink határait, keresni, meddig mehetünk el az érzékelésben, a tapintásban, a gondolatban, milyen távolra és milyen közelre juthatunk általuk…” (Lorand Gaspar – Párizs)
„Varga Mátyás versei az olvasót – és nem magyar nyelvû megjelentetésekor elsõ olvasója a fordító – a lét szenvedélyesen pontos leírásával gyönyörködtetik. A feloldódás, elmúlás megfigyelésével és fegyelmezett ábrázolásával ablakot nyit a lét terébõl. Beáramlik a fény.” (Buda György – Bécs) | 0 |
|
|
