Valyon László
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
258. 257.
| 2026.03.04 10:10 | valyon.laszlo@freemail.hu -- re: meo | A tél után
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária! Köszönöm a Meó-t. Lehet, hogy ennyi is elég lenne. Éles a tavaszi fáradság melankóliája nélkül.
A TÉL UTÁN
Egy hosszú tél után
Vendéglő kertem asztalánál
Kvaterkázom a nárciszokkal
Isszuk a fényt
Napom csak vánszorog
A kifilézett pillanatért élek
Mikor ördögöm
A falról lecsapom | 256. 255.
| 2026.03.04 08:51 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | A tél után
|
| Válasz erre | Kedves László, az első három sor szépen indít, él a vershelyzet. A "bódult hervadás" és "lomhán vánszorog" viszont kézenfekvő, tompa megoldások, mintha rájátszanának a hatáskeltésre, kivisznek a vers sodrásából - hömpölygéséből. Az "én már csupán" szerintem húzható, illetve az "ördögöm" elől a névelő is. A kifutás, a vers atmoszférája egyébként remek. A tét növelésén gondolkodnék el. | 254.
| 2026.03.02 18:34 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A tél után
|
| Válasz erre | Kedves László!
Átérzem a vers hangulatát, ott ülök a kert asztalánál. Kiválóan teremt atmoszférát. A humorát is értékelem.
Lehetne hosszabb a szöveg, tovább árnyalva a képet. Ilyen rövidséget nem akármilyen vers engedhet meg magának. Akkor tényleg egy egész univerzumnak benne kell lennie abban a néhány sorban.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 253. 252. 251. 250. 249.
| 2025.11.14 15:55 | valyon.laszlo@freemail.hu -- LASPONYA
|
| Válasz erre | Kedves Anna!
Mindenekelőtt köszönöm, hogy időt szánt novellámra, és rámutatott a hibáimra. Észrevételeivel többnyire egyetértek. Elsősorban a központozásban való trehányságért kell hamut szórnom a fejemre – valóban nem vizsgáltam át kellő alapossággal a szöveget, csak örültem, hogy végre prózát is küldhetek, és gyorsan előkaptam a „készletből”. Ez hiba volt, sajnálom.
Két megjegyzésére külön reagálnék:
A lasponya-lopás valóban nem számít szentségtörésnek a kánon szerint, de egy falusi gyerek fejében nem a kánon számít, hanem az, amit a neveltetése és környezete sugall. A történetben szerintem nem is a lopást tartja szentségtörésnek, hanem a bűn tudatos eltagadását a gyónásnál. Ez a hit mozgatja a cselekedeteit, és persze az is, hogy példaképének, Sanyinak megfeleljen.
A narrátor felnőttként egy emlékező, szószátyár figura, aki áradóan mesél, ahogy eszébe jutnak a dolgok. Ezért kerül bele több mellékszál is, mint például a cukorlopás vagy a gránátos eset. Ezek valóban elhagyhatók lennének, de Sanyi halálának közbevetése számomra a sorsának beteljesedését jelzi, és az ilyen jellem veszélyeinek hangsúlyozását szolgálja.
Sanyi jellemzése talán hosszabb a kelleténél, de a mesélő figurájához illik, hogy „mesél, mesél”.
Persze mindezektől függetlenül lehet, hogy az egész történetet pocsékul írtam meg – de örülök, hogy őszinte visszajelzést kaptam.
Köszönöm az észrevételeit, üdvözlöm itt a DOKK-on. További eredményes munkát kívánok – olyat, ami Önnek is örömöt okoz.
Üdvözlettel: Valyon László | 248.
| 2025.11.14 12:07 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | Lasponya
|
| Válasz erre | Kedves Valyon László!
A történet jó, és a hangvétel tökéletesen passzol hozzá, de sok kisebb hiba van benne, ami kizökkenti az olvasót és rontja a szöveget. Pl. a korábban kiemelt "Nagy szerencsém volt, mert semmi bajom nem lett" mondat felesleges, mert magától értetődő, hogy nagy szerencse, ha valakinek semmi baja nem lesz, amikor felrobban a közelében egy gránát. A lopás nem szentségtörés akkor sem, ha a pap naspolyáját lopják, a "csörgedeztetett" nagyon erőltetett, és sok vesszőhiba is van a szövegben. Ezek ugyan apróságok, de nagyon sokat számítanak az összhatás szempontjából.
Egy komolyabb javítást javasolnék: nagyon sokat kellene húzni a szövegből. Pl. Sanyi szerepe a történetben annyi, hogy felbujtja a főszereplőt a naspolyalopásra - de ez a cukkolás jóformán bármilyen pajtástól eredhetne, nincs szükség Sanyi részletes leírására ahhoz, hogy összeálljon a történet. Mégis olvashatunk a külsejéről, származásáról, viselkedéséről, más csínyeiről és haláláról - ez pedig egy rövid novellában messze túl sok leírás egy mellékszereplőhöz képest.
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 247.
| 2025.11.14 02:03 | Tesch Gábor Ferenc - szerki -- meo | Lasponya
|
| Válasz erre | Nálunk Baranya megyében is laspolyának hívják, tudjuk máshol hogyan hívják, de ez a mi nyelvünk, mivel így hívjuk, még jobban is ízlik, mintha mi is úgy hívnánk, mint mások. Amikor nagyanyám kitett egy éretlen körtét az ablakpárkányra, mondta; majd úgyis megérik. Ez a körte szinte mindig szarrá szottyadt, te még sose láttál ennyi muslicát, féltünk tőlük, pedig ártalmatlanok. Nem csípnek, csak sokan vannak, gyorsan szaporodnak. A lényeg, hogy a tárgy maga ( a naspolya, lasponya) nem fontos ebben a szövegben. Nem annyira fontos, csak látszólag. Didaktitus mese.Sok más témát behoz, néha összefüggéstelenül. Nem EGY kerek, kíkerekített történet. Modoros is néhol-néhol. | 246.
| 2025.10.24 15:44 | Valyon László -- re: meo | Próza. Rossz tréfa(haibun paró
|
| Válasz erre | Gondolkodtam,gondolkodtam. Szerintem ízlés kérdése. Hozna is, meg vinne is a szövegen. Azt el tudom képzelni, hogy a szöveg elejéről elhagyom a haikut, a végére azonban nem tenném mert leülteti a csattanót. Viszont abban igaza van, hogy úgy lenne szabályos haibun. | 245.
| 2025.10.23 14:04 | Hekl Krisztina - szerki -- meo | Próza. Rossz tréfa(haibun paródia)
|
| Válasz erre | Kedves László! Érdekes, fordulatos szöveg lett. Mivel a haiku ellentételezi a prózai részt vagy többlet jelentést ad neki, én egyszer tettem volna be a haikut a szöveg végére, és akkor újabb fordulatként, csattanóként is működne. | 244.
| 2025.10.22 13:22 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Próza. Rossz tréfa(haibun paródia)
|
| Válasz erre | Tisztelt Valyon László,
prózáját határozottan élveztem, gonosz módon még a haiku szótagszámát is számba vettem - talál. Narrációja élvezetes, mondatai világosak, szépek, jók. Fontos, hogy a végén nem marad el a derű sem.
A Nem hervad, nem hullik-ot törölném, mást nem, icipici stilisztikai igazítás után mehet lapba, kötetbe, ahová gondolja.
Még küldjön! | 243. 242.
| 2025.09.29 20:21 | valyon.laszlo@freemail.hu -- LASPONYA
|
| Válasz erre | Még annyit:: az "a" névelő használatával kapcsolatos felháborodása véleményem szerint túlzás. Ez nem nyelvhelyességi hiba, hanem stilisztikai és regionális jelenség. A magyar köznyelvben is előfordul, sőt a vidéki, falusi beszéd sajátossága, tehát hiteles: a történet miliőjéhez és az elbeszélő hangjához kifejezetten illik. Barátsággal. | | A fenti posztra érkezett válaszok: miklossiszaboistvan@gmail.com | 241.
| 2025.09.29 19:58 | valyon.laszlo@freemail.hu -- re: PRÓZA Lasponya
|
| Válasz erre | Az "a" névelő használata nevek előtt bizonyára felháborító.A figyelmetlen olvasás nem különben. Az írásból kiderül, hogy az elbeszélő nem volt a robbanás helyszínén, hanem egy közeli árok mélyén végezte a dolgát.. Egyébként élveztem a robbanások természetéről szóló tudományos fejtegetését. Sokat tanultam. Szerencsére nem voltam katona., de azt azért tudom, hogy a fedezékben lévőben a robbanás nem tehetett kárt. Ezt akkor is tudom, ha nem olvasom a vonatkozó irodalmat. Ha csak az ilyen mondatok gyengítenek az írásomon, akkor nincs nagy baj. A sok húzáson elgondolkodom, igyekszem megfogadni a tanácsát, de szeretek mesélni. Szószátyár vénember vagyok. Köszönöm, hogy foglalkozott a mesémmel. Barátsággal. | 240.
| 2025.09.29 15:15 | Miklóssi Szabó István - szerki -- PRÓZA Lasponya
|
| Válasz erre | Kedves Valyon László, prózaírókén az "a" névelő használata nevek előtt felháborít. Élő beszédben sem tanácsos és szerencsétlen a használata.
Prózája viszont jónak nevezhető, bár az ilyen mondatok sokat gyengítenek rajta: A kezében robbant fel egy kézigránát, amikor szét akartuk szedni. Nagy szerencsém volt, mert semmi bajom nem lett.
Ez egyszerűen lehetetlen. Azt a képet mutatja, hogy ott helyben robbant fel, később derül ki, hogy a másik karakter odaszaladt. Sok író, alkotó hajlamos elfeledni, mi lesz a golyóval kilövés után (egy kilenc mm-es golyó pl. konkrétan szétrobbantja a seb kijáratát, de a dolgok ennél is bonyolultabbak). Így bizony egy kézigránát is iszonyatos nagy szaggatást tud előidézni, a repeszdarabokról (srapnel) érdemes tanulmányozni az ide tartozó irodalmat.
Prózája sok húzással sokat javulna.
Barátsággal.
| 239. 238. 237.
| 2025.08.10 13:00 | valyon.laszlo@freemail.hu -- re: meo | Szerves kémia
|
| Válasz erre | "Az ilyen vagyok. Sajnos" megjegyzéssel csak arra akartam utalni, hogy sajnos néha tényleg belém bújik a kisördög, és elvetem a sulykot. Komolyan értékelem , és köszönöm az értő és megértő bírálatát. Bocsánatát kérem, ha esetleg karcosnak érezné a válaszomat. | 236.
| 2025.08.10 11:19 | valyon.laszlo@freemail.hu -- re: meo | Szerves kémia
|
Válasz erre
Előzmény | Kedves Mária!
El tudom fogadni, hogy nőként zavarónak találja Sárika (fiktív név) bájainak ilyetén bemutatását. Ugyanakkor egyes férfi olvasóim egyenesen bravúrosnak minősítették. Magam részéről finom erotikával megfogalmazott betétnek a tartom, amely a szövegkörnyezetből adódóan némi ÖNÍRÓNIÁT is tartalmaz,amennyiben egy későn érő kamasz csetlő-botló vágyakozására emlékszem vissza meglett férfi koromban. Ha elüt az előtte és utána következő részek modorától, akkor ez holmi feszültséget, izgalmat visz a versfolyamba. Semmiképp se hagynám ki, fogalmaznám át. A "helyreigazítás" csattanója nélkül pedig az egész semmit sem érne, csak egy magánnyavalygás lenne. Mint szakmabeli talán méltányolja hogy sikerült versbe foglalnom a Grignard-reagenst, meg a malonészter szintézist. Én az egészet így tartom a magaménak, ahogy van. Ilyen vagyok. Sajnos. Köszönöm, hogy értőn foglalkozott játékos, poénkodó versikémmel. | | A fenti posztra érkezett válaszok: Fűri Mária - szerki | 235.
| 2025.08.09 20:15 | Fűri Mária - szerki -- meo | Szerves kémia
|
| Válasz erre | Kedves László!
Nem akarom megcsonkítani a versét. Elfogadom, hogy ilyen 'mesélős'; én is átéltem hasonlót, visszaadja az élményt. Igazából egy gondom van: nőként zavar a női szál. Az is gondom, hogy nem tudom pontosan elmagyarázni, mi a bajom vele. A vers többi részének fogom a humorát, de az a pár sor a kollegináról nem szólít meg, zavarba jövök tőle. De nincs a megoldásra konkrét tippem (lehet, azt nem is venné jónéven). Nem mondom, hogy nem életszerű, vagy nem volt ilyen; valahogy mégis furcsa ma olvasni. | | A fenti posztra érkezett válaszok: valyon.laszlo@freemail.hu | 234.
| 2025.07.30 20:53 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | Foszladék
|
| Válasz erre | Hatásos, expresszív, ha nincs is keretezve, értékelhető az a hangnem, ami potenciálisan bármeddig folytathatná és sokféleképpen tagolhatná a szöveg-szövetet. Nem érződik dísztelennek, sőt, az olyan villanások, mint a "dúrva dúr kacaj/moll eol sikoly" és a "mint olajütőben mállik szét a lelkem" kifejezetten gazdag verszenét hoznak be. Én maraddal szavazok. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 |
|
