Tóth Gabriella
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
1808.
| 2026.02.19 20:26 | Fűri Mária - szerki -- meo | Kincsem
|
| Válasz erre | Kedves Gabi!
Kicsit elkéstem, de..
Megérint ez a játékos rímelésű, de egyáltalán nem játékos mondanivalójú szöveg. Nálam a kontraszt működik.
Zavaró viszont, hogy ezzel a címmel van fenn egy teljesen más 'kincsem', az üzenőfalról az jön fel. | 1807.
| 2026.02.17 09:10 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | Kincsem
|
| Válasz erre | Kedves szerző,
a zavaróan sok, már-már rossz rímek meleltt a sok m betű használata csak rosszabbá teszi a helyzetet.
Ráadásul mondanivalója gyakran keveredik elentmondásba. Írása nincs átgondolva, csak kigondolva.
Köszönöm. | 1806.
| 2026.02.16 11:48 | Gerencsér Anna - szerki -- meo | A sütőtök meséje
|
| Válasz erre | Kedves Tóth Gabriella!
Valóban fontos, hogy önmagunk tudjunk maradni, de ezt így kimondani borzasztó szájbarágós. A mese ráadásul annyira zavaros, hogy sem ezt, sem bármilyen más tanulságot nem igazán lehet levonni belőle - ha szeretne egy ilyen üzenetű mesét írni, azt javasolnám, kezdje újra, és az alábbi kérdések mentén építse fel:
- Kicsoda a szereplő? (Mi az, amitől önazonos? Egy sütőtök és egy töklámpás között nincs esszenciális különbség. Bezzeg, ha inkább körte akarna lenni, vagy bagoly, híd, folyó, hold...)
- Miért akar valaki más lenni? (Senki nem akar ok nélkül megváltozni. És az sem mindegy, hogy valaki a jelenlegi önmagát találja kevésnek/csúfnak/utálatosnak/stb., és szabadulni akar ettől, vagy van valami más, amit annyira tökéletesnek/szépnek/jobbnak/stb. tart, hogy azzá kíván válni.)
- Milyen áron lesz valaki más? (Nem varázsütésre. Ha komoly változásról van szó, akkor komoly áldozat/küzdelem/munka kell hozzá.)
- Miért nem jó ez neki? (A változás természetes, és elismert, sőt, általában példásnak tartott törekvés az, hogy valaki fejlessze magát, igyekezzen önmaga legkiválóbb verziójává válni. Ha a változást nem sikerül úgy megírni, hogy azt érezze az olvasó, hogy a szereplő feladott valami lényegit önmagából, akkor nem fogja átérezni azt sem, hogy ez miért rossz döntés.)
- Miért akar visszatérni a korábbi önmagához? (Miért nem egy teljesen más irányú változást választ? Miért vágyik vissza abba az életbe, amit elhagyott, miért nem egy harmadik, negyedik, stb. helyen keresi a boldogságát? Történnie kell valaminek, ami miatt meglátja a korábban figyelmen kívül hagyott vagy leszólt értékeket az előző életében.)
- Hogyan változik vissza? (Az életben nincs ctrl+z, nem lehet csak úgy visszatérni egy korábbi állapotba. A rossz döntésnek, illetve a helyrehozásának is megvan az ára - ha ez elmarad, semmi súlya nem lesz a történetnek.)
- Mit tanult az esetből? (Hogy senki nem válhat mássá, mint ami, és emiatt önmaga keretei között kell megtalálnia a boldogságát? Vagy emiatt ő örökös boldogtalanságra ítéltetett, mert nem jó neki az, ami ő valójában? Vagy, hogy az a konkrét út, amit választott, nem volt megfelelő? A mesét úgy kell megírni, hogy a szereplő természetes módon ezt a következtetést vonja le - ne csak az író adja a szájába a szavakat.)
Üdvözlettel:
Gerencsér Anna | 1805.
| 2026.02.13 19:08 | Siska Péter - szerki -- meo | Kincsem
|
| Válasz erre | Ez a szöveg egyetlen panasz huszonkét sorban. Nincs sűrítés, nincs elmozdulás, a rímek is sokszor szinte automatikusak. Merje elengedni azt a szerepet, amiből ír, Gabriella, és merüljön el a mai szövegekben is! | 1804.
| 2026.02.13 16:36 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | Kincsem
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella, a hajlam a játékosságra dicsérendő, de a vers túlságosan öncélú, a rímek, összecsengések uralják, viszik. A gond, hogy nem látok benne olyan pontot, ahol lírává emelkedne. Múlik. | 1803.
| 2026.02.13 09:29 | Miklóssi Szabó István - szerki -- meo | A sütőtök meséje
|
| Válasz erre | Kedves szerző,
írása sajna sok sebből vérzik. Bár fontos a következtetés, legyünk azok, akik vagyunk, sajnos eléggé körülményesen, olykor illogikusan jut el hozzá.
Kezdjük ott, hogy a tök elindul megtanulni annak a titkát, hogyan válhat töklámpássá. Bármennyire is iparkodom, képtelen vagyok megérteni ezt, valahogy azt az érzést kelti bennem, amikor a szvsebész önmagán akar műtétet végrehajtani, ami nem csupán azért tilos, mert belehal az ember, hanem - hm - finoman szólva is sok más minden miatt.
Mikor aztán a tök átváltozik töklámpássá, a titok megismerése nélkül, mert egy varázsló változtatjá azzá, hirtelen rájön, nem is akar az lenni. Egyrészt ez meglehetősen olcsó megoldás, másrészt általában van egy elég nyomós oka annak, miért akarnak mások lenni az emberek, erről beszél majdnem az egész pszichológia.
Aztán belekeveredeik az egészbe Hold, csillagok, minden... És a végén már nem igazán tudjuk, ki kit győz le.
Sajnálom. | 1802.
| 2025.12.30 14:31 | Fűri Mária - szerki -- meo | ha te...
|
| Válasz erre | kísért a múltam
nincs jelenem
csak a hiány velem
....
....
próbáltalak óvni
fittyet hánytál rám
ha te így én úgy babám
Kedves Gabi!
Az ént elhagynám az utolsó versszakból, így tetszik a kezdés tárgyilagossága, és a zárás dacossága. Erre a két érzelemre lehetne építeni. Bár nehéz vele felhagyni, önsajnálat ne legyen, mert abból nem tudsz meríteni, sem te, sem más. | 1801.
| 2025.12.29 23:34 | Siska Péter - szerki -- meo | ha te...
|
| Válasz erre | Lírai jegyzetként, esetleg egy dalszöveg elővázlataként tudom csak olvasni. Hiányzik belőle az a poétikai transzformáció, ami nyelvi eseménnyé, verssé tenné. Három közhelyes kijelentéssel indít, a folytatás sem generál új jelentést, a zárás stílustörését is problémásnak érzem (regisztert vált, ironikusan hat, de nincs fölépítve). A Bori által említett sorból indulnék ki én is, a szöveg további részében nem látok olyan nyelvi megoldást, ami indokolná a további gondozását. | 1800.
| 2025.12.29 17:49 | Kulin Borbála - szerki -- meo | ha te...
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella!
Ezt még egy olyan verskezdeménynek érzem, ami még igazi formára vár. A hangütése és a mondandója alapján nagyon népdalközelinek érzem (nyilván a záró sor, a "babám" miatt is). Megpróbálná egy népdal formájára ráritmizálni? Valami tá-titi-tá / tá-titi-tá -szerű ritmust érzek benne (múltam kísért, nincs jelenem / csak a hiány van énvelem). vigyázni kellene, hogy a vers egyszerűsége mégse legyen túl prózai vagy közhelyes, a "nem érzek semmit / eltompult agyam" részt mindenképpen egyedibbé, finomabbá kelle tenni - de a "hallgatnom kell minduntalan" - máris illik abba a ritmusba, amit javasoltam. A "hívogat a nagy folyó"-t mindenképpen el kellene felejteni, az ehhez hasonló dal-közhelyeket is inkább saját ötlettel helyettesíteni. És a fő kérdés, mi legyen a vers "csúcsa"? Az "Isten előtt szégyenkezem" nagyon jó sor (ritmusa megintcsak stimmel!), ebbe kapaszkodnék és innen gondolnám végig, miért szégyenkezik Isten előtt az elhagyott szerető? Mert kudarcot vallott? Mert végtére is csak "szemet szemért fogat fogért"-alapon azzal a dühvel tud reagálni, hogy "ha te így, én is úgy?" Ezeken lehetne még töprengeni. | 1799.
| 2025.12.27 09:24 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A kisegér és a varázslatos könyv
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella!
Értem a mese mondanivalóját, ám ezt sokkal színesebben, fantáziadúsabban is ki lehetne fejezni. Részletezni az egyes könyvtől tanult varázslatokat, egyes helyzetekben megmutatni, hogy "használja ki" a varázskönyv az egérkét. A nyelvezet is lehetne egyedibb, imitálni az egérnyelvet, vagy végig megtartani a meseszerű elbeszélésmódot.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1798.
| 2025.12.27 09:24 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A kisegér és a varázslatos könyv
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella!
Értem a mese mondanivalóját, ám ezt sokkal színesebben, fantáziadúsabban is ki lehetne fejezni. Részletezni az egyes könyvtől tanult varázslatokat, egyes helyzetekben megmutatni, hogy "használja ki" a varázskönyv az egérkét. A nyelvezet is lehetne egyedibb, imitálni az egérnyelvet, vagy végig megtartani a meseszerű elbeszélésmódot.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1797.
| 2025.12.19 09:49 | B. Dezső - szerki -- meo | erőre kapott
|
| Válasz erre | Billeg a marad / múlik határán, mert valóban ügyesen indul, érzékletesen próbál játszani egy darabig, de aztán az "ember-szender", "szegénység - reménység" ... - nem tesznek jót a befejezésnek... | 1796.
| 2025.12.18 12:50 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | erőre kapott
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella!
Örülök, hogy életigenlő sorokra ragadtatta magát. Köszönöm! Az irány jó és bizakodásra ad okot. Így tovább! A magam részéről most maraddal szavazok, mert a lírai irányvektora jófele fordult. Az én szavazatom nem biztos, hogy elég lesz a maradáshoz, de szeretném jelezni, hogy most a szöveg is színes, mozgékony. Bátran mutassa meg még, hogy mi mindent lát (és hogyan) szépnek!
Üdv.
Márk | 1795.
| 2025.12.16 10:54 | Fűri Mária - szerki -- meo | erőre kapott
|
| Válasz erre | Kedves Gabi!
Jól indul a vers. Az első három sor ígéretes. Az nemcsak mondóka. Lehet, egy rövidebb szöveget, mondjuk hatsorost kellene megcélozni; várom! | 1794.
| 2025.12.16 09:22 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | erőre kapott
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella!
Zavaró ez a rímkényszer. Félreértés ne essék, nem magával a rímmel van bajom, hanem ha az nem ad hozzá a tartalomhoz, hanem ügyetlen mondókává silányítja a szöveget.
Kérem olvasson kortárs szövegeket is.
Nálam múlik.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1793.
| 2025.12.13 13:41 | Fűri Mária - szerki -- meo | nekem nem
|
| Válasz erre | Kedves Gabi!
A rímelést jól választottad meg az egyszerű, panaszos szöveghez, és szépen végigvitted. Formailag rendben van.
De kerülni kellene az élet fáj, szeretni fáj, jónak nem érdemes lenni, hiába a küzdelem, küzdeni a sors ellen, szeretni kell, és hasonló túlságosan kézenfekvő elemeket, és kerülni a néha becsúszó modorosságot ('az élet lassanként halált érlel', 'mocsok nevű hegy'). | 1792.
| 2025.12.13 10:51 | Siska Péter - szerki -- meo | nekem nem
|
| Válasz erre | A nyelvi klisék (az élet fáj, szeretni fáj stb.) sűrűsége mellett a szöveg másik komoly problémája az, hogy ugyanazt a gondolatot ismétli különböző megfogalmazásokban. Igen, szeretni fáj, és igen, a küzdelem sokszor tényleg hiábavaló, de ezek csak deklarációk, poétikailag semleges állítások. Nincs sűrítés, nincs eltolás, a közhelyek nem kapnak új kontextust, nem ütköznek vagy ironizálódnak. Nem poétikai, hanem érzelmi, morális térben mozog, nem végzi el azt a nyelvi munkát, ami által verssé válhatna, kimondott fájdalom marad, panasz, vallomás, kifakadás. Képpé, helyzetté, eseménnyé kellene válnia, transzformálni kellene, hogy több legyen ezeknél. | 1791. 1790.
| 2025.12.11 23:04 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | semmim sincs
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella!
Öné (is) a kék ég, a levendula illata, a nyelvén a méz, bőrén a zuhany ezüstsugara; basszus, a fülét nyitja a violinkulcs, öné (is) a magyar nyelv minden szava. Ki lehetne gazdagabb kegyednél?
Üdv.
Márk | 1789.
| 2025.11.28 21:07 | Fűri Mária - szerki -- meo | A fiók
|
| Válasz erre | Kedves Gabi!
Nekem az eleje, a rejtélyes fiók, a könyvtárban olvasó nő alakja nagyon tetszik. Szinte követeli a történet: olvass, olvass! A további meseszövés kicsit erőszakolt, azon még gondolkozni kellene. | 1788.
| 2025.11.28 18:36 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | A bábu (Pinocchio mese alapján)
|
| Válasz erre | Kétségkívül jobb lett, mint az első változat, a húzások miatt elsősorban. Még a "nincs társa nincs barátja" is elhagyható lenne, hiszen a következő sor egy "csak"-kal kezdődik, ami magától értetődően tartalmazza a magárahagyottságot. Ezek mellett egyetértek Márk kritikáival. Annyit tennék hozzá, hogy ha sikerrel idéz meg egy a Pinocchióhoz vagy Ózhoz hasonlóan közismert történetet, akkor azt nem kell külön jeleznie, nyugodtan bánhat vele úgy mint bármilyen évszaktoposszal, közmondással vagy tudományos felfedezéssel, ami mélyen lerakódott a köztudatban.
Az előző változatra írt meómban azért emeltem ki az első két sort, mert aránylag sok mindent tömöríthet. Ott lehet mögötte az az üzenet, hogy a levitézlett bábut szánták valamire, üldözőből üldözött lett, stb. A többi rész viszont nem nyit ablakot többletjelentésekre; őket kéne pár sorba tömöríteni, esetleg egyetlen sorba. Ha ezt megpróbálnánk úgy, hogy megőrizzük minden kicsi részlet sava-borsát, csak úgy tehetnénk meg, ha a nyelvi kifejezéseket rendhagyó módon összerántanánk, vagyis költői képeket alkotnánk. Mint amilyen a "semmi ágán ül a szívem". Próbáljon meg a lehető legkevesebb szóval kifejezni egy megfigyelést és ne riadjon vissza a legváratlanabb, legszokatlanabb, legegzotikusabb szavaktól sem, mert meglepően kifejezőnek bizonyulhatnak. Ha ilyen módon sikerül tömöríteni egy tapasztalatot, az még olyan többletre is rávilágíthat, ami addig fel sem merült a látóterünkben. | 1787.
| 2025.11.28 08:29 | Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | A bábu (Pinocchio mese alapján)
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella!
Hogy kapcsolódik ez a hivatkozott meséhez? A nevezett engedetlen, világcsavargó bábu fából faragtatott, jó atyja keze által. Gyanítom, hogy az Óz, a csodák csodája két szereplőjére gondol. Ott, a Madárijesztó (a korabeli amerikai farmerek allegóriája) szeretett volna agyat, és a Bádogember (a gyári munkások allegóriája) szeretett volna szivet szerezni a csaló "varázslótól" (sokak szerint a bankárok allegóriája, mások a politikai vagy média méltóságok reprezentációjának tekintik).
Maga a szöveg nagyon nehézkes és triviális. Kezd egy alliterációval, ami gyakorlatilag a szöveg egyetlen (nem túl sikeres) lírai eszköze. Utána a szöveg nem tartalmaz lírát, az "egy csak egy" nyomatékosítás esetlenül hat. A rövid szövegben háromszor szerepel a szalma. Ez sok. Érdemes néha úgy megnéznie a saját szövegeit, hogy mi az amit elhagyhat belőle, vagy amit más szóra érdemes cserélni.
Üdv.
Márk | 1786.
| 2025.11.28 07:51 | Gulisio Tímea - szerki -- meo | A fiók
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella!
Érdekes az alaphelyzet. A nő, akár egy megfakult festmény egy ódon könyvtárszobában.
Kár, hogy elviszi didaktikus irányba. A nagy betűs szavaktól kiráz a hideg. Élet-halál kérdésével meg eleve kockázatos dobálózni. Pont olyan, mint előhúzni az Istenkártyát, ha más nem jut eszünkbe.
Tehetné a szöveget kevésbé kimondottá, sejtelmessé, ahogy a könyvtár hangulatához illő.
Üdvözlettel, szeretettel: Tímea | 1785.
| 2025.11.27 18:33 | V. Szabó Mátyás - szerki -- meo | a bábu (mese alapján)
|
| Válasz erre | Az első két sor ellentéte ígéretes, hiszen sokmindent átfog- valamire szánták ezt a bábut, volt rendeltetése, amivel viszont ellentmondásos viszonyba került az idők során; nyilván akaratától függetlenül szánták őt a "madarak rémének", de talán akarni sem tud a rendeltetésétől túlságosan eltérően; bele lehet látni a helyzetbe egy groteszk Krisztus- párhuzamot is; és a madarak, akik szétszedik a bábu testét, talán saját fészkük építésére használják fel a szálakat, amivel a bábu mintha -elutasított és be sem töltött- madárellenes rendeltetéséért vezekelne. Ha a vers többi részében is sikerülne ilyen sejtetéseket, áthallásokat megejteni, esetleg azokat költői képekbe tömöríteni, működő szöveg lenne. Ebben a formában viszont múlikkal szavazok. | 1784.
| 2025.11.27 08:29 | Kopriva Nikolett - szerki -- meo | a bábu (mese alapján)
|
| Válasz erre | Kedves Gabriella, többedszerre tölti fel a verset, viszont nem érzek benne érdemi változást. Ebben a formában nem igazán van tétje a szövegnek, kibontatlan, a karakterben rejlő mélységeket nem használja ki, a mesei eszköztár kiaknázatlan marad. Sajnos múlik. | 0 25 50 75 100 125 150 175 200 225 250 275 300 325 350 375 400 425 450 475 500 525 550 575 600 625 650 675 700 725 750 775 800 825 850 875 900 925 950 975 1000 1025 1050 1075 1100 1125 1150 1175 1200 1225 1250 1275 1300 1325 1350 1375 1400 1425 1450 1475 1500 1525 1550 1575 1600 1625 1650 1675 1700 1725 1750 1775 1800 |
|
